2008. december 16.

Megállani

Megállani bátran -- nem egész világgal, --
Önmagunkkal szemben egy szoba zugában
Néha gyönge lelkünk ó be igen átall.

Megállani bátran és felelni büszkén:
Még valaki volnék, még nem akarok, nem,
Tüzeket orozni más valakik üszkén!

Megállani bátran és a kis szobában
Megtalálni mindent, magunkba merülve,
Mindent, ami a nagy, mély világra rávall!

Megállani bátran, vagy leülni gyáván,
Vagy átkot sziszegni, vagy csak befordulni
Könny és remény nélkül bús, idegen párnán
/Juhász Gyula/

2008. december 12.

Mindennapok varázsa


“Elfogadni tudni a boldog napokat,de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -sem az éles kést,
sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,a nagyságot az erénnyel,és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”
(Tatiosz)

2008. december 10.

Szonett


Juhász Gyula
Szonet Szegedhez

A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett.

Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.

Dugonics András nézi, hogyan épül,
Magasba hogy tör házad, szellemed,
Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!

Magyar emlékül és magyar reményül
Állj boldogan és büszkén, ősi város,
Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.

Hid vagyok



Albert Károly
Híd vagyok!


Nagy hivatással bíztál meg,
Uram, hogy legyek híd ég és föld között:
hitemnek íve kösse partjait,
felépítse, mi egykor romba dőlt.

Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat:
mert bírnom kell minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart.

Követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsők, nagyok...
Rám is hull tőlük néha egy sugár,
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.

Lélektárs

"Olyan szerelmest kell magunknak keresnünk,
akivel a kapcsolatunk az idő múlásával nemhogy
fakulna, de egyre jobb lesz.
Aki iránt csodálatunk és a bizalmunk csak erősödik a megpróbáltatások során. Csak mellette j öttem rá,milyen mély meghittség és mennyi öröm létezik számomra.
Az a lélektársunk, akinél a zár, amibe a mi kulcsaink illeszkednek; az ő kulcsai pedig a mi zárainkat nyitják.
Ha eléggé biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy megnyíljunk, igazi énünk előbújhat, és valóban teljesen önmagunk lehetünk.
Azt szeretheti bennünk a másik, akik vagyunk, nem pedig akiknek látszani szeretnénk.
A lélektárs a legjobb tulajdonságainkat hívja elő.
Mellette nem számít, bármi történik is körülöttünk, mi ketten biztonságban vagyunk saját kis mennyországunkban.
Az a lélektársunk, aki osztozik a legtitkosabb törekvéseinkben;akivel egy irányba haladunk.
A lélektársunk mellett az életünk életre kel."

2008. december 9.

Kérjetek és megadataik

"Kérjetek és megadatik nektek.
Keressetek és találtok.
Zörgessetek és megnyittatik nektek.
Mert mind az, aki kér, kap; aki keres,
az talál, és a zörgetőnek megnyittatik"
(Máté 7: 1-6)
Ezt üzeni Neked általam a Szeretet, Jézus.
Soha ne felejtsd el, hogy Ő szeret Téged,
és adni akar, de csak akkor tud adni,ha Te megkeresed Őt és kérsz. A sorrend.
Az emberek először kapni akarnak, és csak utána adni - ha nem felejtik el.
Te először keress, azután adj, és végül kérj. Ez a jó sorrend.
Tehát, míg az üzenetet hallgattad, megkerested Őt.
Ott van Benned, a Szívedben. Érezd, és kérhetsz! Kérj!

A sziv parancsa


Ahhoz, hogy elérjük az elme és a szív együtt dolgozzon hagynunk kell az elménket
magától lecsitulni.
Ha kinyitod a szíved és az elme nem szól bele akkor tudsz teremteni.
Tudtátok hogy a szívnek saját hangja van?
A szívben van a szenvedély lakhelye, de áthelyeztük más dimenziókba.
Szenvedély nélkül nem lehet teremteni. Így csak a túlélés marad a sivár küzdelem.
Csak felismerés, és bátorságon múlik, meg mered- e élni önmagadat.

Csendes csoda

Reményik Sándor
Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodálatosabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Csend

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.
(Müller Péter)

2008. december 8.

Barátság

Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva.
Müller Péter

2008. december 7.

Hétköznapok és ünnepek



“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”
(Füves könyv)

2008. december 5.

Télapónak



Gazdag Erzsi: Télapónak


Éjjel nappal téged várunk,
El ne kerüld a mi házunk.
Gyere-gyere jó télapó,
Nem lesz nálunk síró-rívó.
Zörgesd meg az ablakunkat,
Vedd elő a puttonyodat.
Keress benne nekünk valót,
Szaloncukrot és mogyorót.
Kifogyott a puttony,
Búcsúzik télapó,
Visszajön jövőre,
Ha tél lesz, s ha hull a hó.

2008. december 4.

Karácsonykor



Reviczky Gyula:
Karácsonykor


A zúgolódás, gúny, harag
Rég halva már szivemben.
Egy szóval sem panaszkodám
A kis Jézuska ellen.

Nem vádolám balgán azért,
Hogy engem kifelejtett.
Hogy nem hozott ajándékot,
Szemem könnyet nem ejtett.


Lelkem nyugodtan, csöndesen
Átszáll a nagy világon.
Imádkozom, hogy Jézusom
Minden szegényt megáldjon.

Ágyamra dőlök s álmodom
Egy régi, édes álmot:
Boldog, ki tűr és megbocsát,
S ki szenved, százszor áldott!

2008. december 1.

Kislányomnak



Születésnap

Egy csodás nap az életedben,
de még csodásabb nekünk.
Habár múlnak az évek,
attól még az a kicsiny és okos
gyermek maradsz , aki voltál
Nekünk.


Kivánjuk Neked , hogy álmaid
valóra váljanak
s a valóra vált álmaid mindig a
boldogságodat szolgálják.

2008. november 30.

Karácsony felé



Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

….És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületen,
S ne csak így decemberben.

2008. november 24.

Ketten

“Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.”
(Ji Csing)
Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.”
(Juhász Gyula)

2008. október 24.

Szomorúság


“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.” (Tatiosz)

2008. október 8.

Rossz érzések ellenszere




Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”

2008. szeptember 23.

Barátság


Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
hanem amivé válok, amikor velem vagy.
Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
de azért is, amivé engem teszel.
Szeretlek,
mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél,
tetted,hogy boldog is legyek.
Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
szavak nélkül,jelek nélkül.
Puszta lényed által mûvelted mindezt.
S talán épp ez a barátság lényege.

/ Ismeretlen szerző /

2008. szeptember 22.

Beszélgetés

“Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét.
Amikor önmagamat akarom érvényesíteni.
Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól,
amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok
- színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van.
Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk,
s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét,
annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre.Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Szonett Szegedhez


A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett.

Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.

Dugonics András nézi, hogyan épül,
Magasba hogy tör házad, szellemed,
Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!

Magyar emlékül és magyar reményül
Állj boldogan és büszkén, ősi város,
Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.


2008. szeptember 19.

Ki a virágot szereti

Szeged az én városom



A magyar Alföld legszebb délibábja

Te vagy, szülötte városom, Szeged,

De nem csalóka nyári fény varázsa,

Hanem valóság bús puszták felett.


Az égbe törnek tornyaid kevélyen

S a szőke magyar vízben rengenek

A palotáid és a magyar éjben

Virrasztó lángod nagy-messze remeg.

Dugonics András nézi, hogyan épül,

Magasba hogy tör házad, szellemed,

Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!

Magyar emlékül és magyar reményül

Állj boldogan és büszkén, ősi város,

Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.

Alkony a Tisza hídján


E nagy nyugalmat és csöndes derűt
Szeretném elvinni, ha megyek,
A nap korongja már tengerbe tűnt,
De fénye még a felhőkön remeg:
E búcsúzó fény éljen boldoganS szelíden a szívemben, ha megyek
És minden bánatom oly nyomtalan
Suhanjon az éjbe, mint e fellegek!
Most, hallga, a ligetben egy madár
Dalolni kezd és egy tücsök vele,
És vélük énekel a méla táj:
Magyar mezők alkonyi éneke!
Ó, így zenéljen emlékem tovább
E csöndes rónaságon, ha megyek
S mint csillagfény az alkony bíborát,
Ragyogja túl e vérző életet!
/Juhász Gyula/