Döntésem

Minden reggel, amikor fölébredek, választhatok:
Boldog legyek ma, vagy boldogtalan?

...és én a boldogságot választom...

Áldott legyen

Áldott legyen a mosolyod,

Légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás

Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár

Minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen, ki megbocsátja,

Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,

Fájdalomban, szenvedésben,

Örömödben, bánatodban,

Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg önmagadnak,

És a Téged szeretőknek.

Ki minek gondol

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."
(Weöres Sándor)

Hozzád szól

Így szól Isten:

Már régen akartam veled beszélni,

de te nem hagytál rá időt.

Már régen akartam neked mondani:

,,Itt vagyok számodra.''

De te féltél.

Már régen akartam neked mondani:

,,Ne félj, mert én veled vagyok.''

De te nem hittél nekem,

hanem távolinak, elérhetetlennek,

halottnak tartottál.

Már régen akartam veled beszélni,

de te nem hagytad,

hogy kibeszéljem magam,

mert ugye te szabad vagy a döntésben,

hogy hallgatsz-e rám, vagy inkább elzárkózol.

Ha kész vagy szavaimat meghallani,

akkor szeretném neked mondani:

,,Örök szeretettel szeretlek téged.''(Jer 31,3)

Szeretetem öröktől fogva mindig ugyanaz marad.

Akár felém fordulsz, akár elfordulsz tőlem

én szeretlek téged!

Szeretlek, mert élsz.

Szeretlek, mert fejlődő lény vagy.

Szeretlek, mert ember vagy.

Szeretlek, mert az én gyermekem vagy.

Szeretlek, mert térben és időben,

egy meghatározott hely és idő korlátai között élsz.

Szeretlek, mert nem élhetsz reménység és hit nélkül.

Örök szeretettel szeretlek téged.

Rám bízhatod magadat.

Számodra mindig van időm.

Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran.

Éjszaka vagy nappal.

Gyere hozzám, ülj mellém, nem kell semmit mondanod.

Látlak téged.

Szólj, ha szeretnél mondani valamit.

Beszélj, kiabálj, átkozz, imádkozz,

imádj, fuss el, jöjj vissza.

Én örök szeretettel szeretlek téged.

Még mielőtt a világra jöttél szerettelek téged.

Már akkor az én szeretetem adott neked életet.

És mert szeretlek, nem halhatsz meg.

Nem tudlak megsemmisíteni, mert szeretlek.

Bármit is csinálsz, én utánad megyek.

Ha már egy anya sem hagyja el gyermekét

bármi rosszat tesz is,

hogyan is hagyhatnálak el téged,

hiszen szeretlek.

Engedd magadat szeretni!

Nyílj meg, engedd,hogy szeresselek téged.

Engedd, hogy szeressenek az emberek,

akik rád mosolyognak.

Engedd, hogy szeressenek az emberek,

akik veled vannak.

Engedd magadat szeretni!

Engedd, hogy szeresselek téged

a föld és a csillagos ég minden szépsége által.

Én örök szeretettel szeretlek téged.

Kisember.

Én örök szeretettel szeretlek téged.

Ismerem történetedet,

semmi sincs elrejtve előlem.

Várok, amíg te igent mondasz nekem.

Nem kényszerítelek.

Itt-ott keresztezem utaidat

és várok - tele reménnyel,

félelem nélkül; hitvallásodra.

Várok bizalmadra.

Nem érek el semmit, ha félsz tőlem.

De hogy elnyerhessem bizalmadat,

én a te Istened, mindent megteszek érted.

/M. Gud/

Egyedüllét

Nem futhatsz el önmagad elől. Nincs rá mód - te te vagy. És az egyedüllét olyan alapvető, hogy lehetetlen elmenekülni előle.
Minél jobban próbálsz menekülni az egyedülléttől, annál magányosabbnak fogod érezni magadat.
Ha kezded elfogadni az egyedüllétet, ha kezded megszeretni, ha élvezni kezded, akkor minden magányosság el fog tűnni.
És akkor az egyedüllétben szépség rejlik, határtalan szépség. Egyedüllétre vagyunk teremtve. Ez az egyedüllét a szabadságunk. És nem áll szemben a szeretettel. Valójában csupán az az ember képes a szeretetre, aki egyedül van, és tudja, hogyan létezzen egyedül. Ez a szeretet paradoxona: csupán az, aki egyedül van, az tud szeretni, és csupán az, aki szeret, az lesz egyedül. Ez a kettő együtt jár. Ezért ha képtelen vagy egyedül lenni, képtelen leszel szeretni is. Akkor az úgynevezett szereteted csupán menekülés lesz önmagad elől. Nem lesz valódi szeretet, nem lesz valódi kapcsolódás. Ki fog kapcsolódni kihez? Még önmagadhoz sem kapcsolódsz, hogyan kapcsolódhatnál máshoz? Nem vagy jelen - ki fog kapcsolódni a másikhoz? Tehát a szeretet egy hamis változata létezik a világban: menekülni próbálsz önmagadtól, a másik is menekülni próbál önmagától, és mindketten a másikban kerestek menedéket. Ez egy kölcsönös átverés. Az. első dolog, hogy megismerd a saját cölibátusodat, lényegi cölibátusodat - hogy megértsd, egyedüllétünk adja egyediségünket. Működj ebből az egyedüllétből. Még a szeretetednek is erről az alapról kell működnie. Akkor képes leszel szeretni.
OSHO

A változás

Sose feledd, hogy a változás az élet.

Minden egyes pillanatban maradj elérhető az új számára.

Amikor az emberek ragaszkodnak a régihez, nincs változás.

A változás az újjal érkezik. A régivel nincs változás,

de az emberek ragaszkodnak a régihez,

mert az biztosnak látszik, kényelmesnek, ismerősnek.

Együtt élsz vele, ezért ismered, már jártas vagy benne,

nagy tudásod van róla. Az újjal megint tudatlan leszel. Az újjal talán megint hibázol; az új ki tudja, hová vezet? Ezért támadnak a félelmek, és ezek miatt a félelmek miatt

ragaszkodsz a régihez. És abban a pillanatban, hogy ragaszkodnikezdesz a régihez, felhagysz a virágzással. Maradj elérhető az új számára. Mindig halj meg a múltnak. Vége!

A tegnap az a tegnap, és sosem jön vissza. Ha ragaszkodsz hozzá, meghalsz vele együtt;

a síroddá válik. Nyisd meg a szívedet azelőtt, ami érkezik.

Üdvözöld a felkelő napot, és mindig mondj búcsút a lenyugvó napnak.

Érezz hálát - olyan sokat adott -, de a hála miatt ne kezdj ragaszkodni hozzá.

Ha emlékezni tudsz erre, életed fejlődni, érni fog.

Minden új lépés, minden új kaland új gazdagságot hoz.

És amikor az élet egésze mozgás, mire eljön a halál, olyan gazdaggá válsz,

és olyan sokat tudsz a legvégsőről, hogy a halál nem tud elvenni tőled semmit.

A halál csak a szegény emberekhez jön el - azokhoz, akik nem éltek.

OSHO

Belső nyugalom

Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélékre vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond meg tehát magadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.

(Marcus Aurelius)

A varázslatos szeretet

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!” Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
/Müller Péter/

Mindennek megvan az ideje

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak;
ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának a mi ültettetett.
Ideje van a megölésnek és ideje van a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének;
ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;
ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek;
ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

Az igazi szeretet

Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia. Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul. A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve. Testmelegre. Megértésre. Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra. Elfogadásra. Barátságosságra. Megbocsátásra. Szövetségre. Toleranciára. Ez néha kevés, tudom, hogy kevés – mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még. Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget, s elégeti emberi viszonyainkat.
/Müller Péter/

Minden nap egy lecke

Ha az ember fiatal, olyan nagynak látja a világot, azt hiszi, hogy az mind tele van az ő barátaival, szeretőivel, alázatos szolgáival, akiknek mind nincsen előbbvaló dolguk, mint az ő lába számára egyengetni az utat, őt magasztalni, karjaikon hordozni, szerelmükkel boldogítani és a fejük fölé emelni. Lassankint aztán mind összébb szorul a világ. Minden nap egy leckét veszünk, míg utoljára megtanuljuk, hogy az egész világ az otthon négy fala, s ami benne egyedül a mienk, az a nő, az anya és a gyermek.
/Jókai Mór/

Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendõ, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,

Hidegen hagy az elhagyott táj, -

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindig búcsúzunk.
(Reményik Sándor)

Az otthon

Igen, valahogy így van:
otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon.
/Wass Albert/

Öszinteség és Barátság

Montaigne azt írja, hogy a szerelem senkit sem szokott megkérdezni.
Akkor jön, amikor akar, és az embert kíméletlenül leteperi,
mint az elemi erő. A barátsághoz beleegyezésre van szükség.
Barátom csak az, akit szabadon választok magaménak.
Igaz, hogy amikor már megvan, kényszer. Már nem tudok meglenni nélküle.
„Il me semble n'etre qu"a demi" -
úgy tűnik, hogy valaminek csak a fele vagyok.
De még akkor sem teper le. Mindig szelíd és szenvedélytelen.
Philia istennő minden isteni lény között a leggyengédebb.
A szerető néha meg szokta érezni távollevő szerelmének örömét vagy baját,
s néha el tudja találni kívánságát.
A szerelemben kivételes, a barátságban ez a természetes.
Mindig tudom és tudnom kell, hogy mi történik vele s mit gondol.
Semmi sem maradhat rejtve sem előtte, sem előttem.
De ez a barátságnak nem feltétele; az őszinteség nem előzi meg a barátságot.
Ilyesmit csak az gondol, akinek a barátságról sejtelme sincs.
Akit az istennő egybefűzött, arról lehull minden hazugság és maszk.
Nem a barátság fakad az őszinteségből, hanem az őszinteség a barátságból.
Először van Philia, s a többi az ő ajándéka.

/Hamvas Béla/

Örök barátság

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom, 

Soha ne sírj az élet megy tovább 
Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom 
A jó barát, a bajban is barát.

Soha ne sírj, ha táncoltat az élet 
Vihar után még zöldebbek a fák 
Soha ne sírj, ha fordulnak a fények 
Én itt leszek, és vigyázok majd rád.

Veled átkelnék az óceánon, s azon is túl 
Milyen szép is lenne tán, túl az Óperencián 
Volt egy-két veszteségünk, milyen kár, hogy egyszer élünk 
Napról napra változom, ezt nem tagadhatom

Míg élek hozzád tartozom, ezt biztosan tudom 
Soha ne bánd, ha lelke van egy dalnak 
A szomorúság úgysem tart soká 
Soha ne sírj, ha eltűnik egy csillag

Semmi baj majd én vigyázok rád 
Soha ne sírj, ha vége van egy dalnak 
Soha ne sírj, hallgass másikat 
Soha ne bánd, ha súlya van egy szónak

Én itt leszek, míg világ a világ 
Veled elmennék egy hosszú útra bárhová 
Tudom számíthatok rád, veled más lesz a világ 
Mindenben egyetértünk, milyen kár, hogy egyszer élünk

Bármit hoz a sors, mi ketten együtt maradunk 
Soha nem vehet el senki tőlem, össze tartozunk.. 
Soha ne sírj, ha véget ér egy álom, 
Soha ne sírj az élet megy tovább

Itt vagyok én, csak érted, s neked játszom 
Egy jó barát, a bajban is barát. 
Soha ne sírj, ha kóstolgat az élet 
Vihar után még zöldebbek a fák

 

Soha ne sírj, ha formálnak az évek 
Én itt leszek és vigyázok majd rád 
Soha ne bánd, ha lelke van egy dalnak 
A szomorúság úgysem tart soká

 

Soha ne sírj, ha eltűnik egy csillag 
Nincs semmi baj, majd én vigyázok rád 
Soha ne sírj, ha vége van egy dalnak 
Soha ne sírj, hallgass másikat 
Soha ne bánd, ha súlya van egy szónak 
Én itt leszek, míg világ a világ.

Neked

A magányban, a betegségben, a zûrzavarban - a barátság puszta gondolata is tehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben. És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait." Pam Brown

Születésnapomra

Boldog

Születésnapot

Kivánok

Magamnak!

A többiek már felköszöntöttek.

Akarat

Tudod, arra gondoltam,

mekkora szüksége van az embernek

az akaraterőre,

hogy milyen sok mindenhez kell,

néha a legegyszerűbb dologhoz is,

még a reggeli felkeléshez,

vagy hogy időben megérkezzen,

hogy felépítsen,

hogy lebontson,

hogy éljen,

de a hosszan használt erő,

az állandó erőlködés,

a muszájból való tennivaló

örömtelenné teszi az életet,

az életet,

ami akaratlanul kezdődik,

senki nem akart megszületni,

(vagy ki tudja?)

örömteli játszással folytatódik,

de aztán mind többet akar az ember,

ettől olyan lesz,

mint az állandón kifeszített nyíl,

elfárad, rugalmasságát elveszti,

de ha az akarat mellett van hite,

élhetőbb lesz az élete,

együtt a nehéz kő is könnyebb,

könnyebben felemelhető hittel,

akarat, hit,

mindkettő fejleszthető,

ahogy fejleszthető a renyhe izom,

a hit nem csak megkönnyít,

de meg is magyaráz mindent,

amiben ő benne van,

azt is,

ha rossz felé visz az akarat,

de van valami,

ami a hitet és az akaratot jó felé viszi,

szárnyat adva a szárnytalannak,

ha valaki messziről gyalogol hazafelé,

akarattal nagyon nagy utat megtehet,

ha hisz is benne, hogy megérkezik,

akkor a nehéz út,

ha nem is lesz rövidebb,

de rövidebbnek tűnő lesz,

de ha a szívében virágba borulva

ott van a szeretet,

ha néha el is fárad,

de mégis

a nehéz utat is szinte repülve,

dalolva teszi meg,

mindig megújulva,

mint tavasszal a hazatérő,

útközben sok veszélyt túlélő,

vidáman daloló énekesmadár.

Ne bújj el

Ne bújj el!

állj a világ elé!

oszd magad ezer felé

hogy mindenkinek

jusson belőled egy kis darab

Ne bújj el!

állj a világ elé!

oszd szét álmaid

hogy mindenkinek
jusson belőle egy cseppnyi fény

Ne bújj el!

állj a világ elé!

nyújtsd kezed mindenki felé

hogy forró szívedtől

melegedjenek az emberek

/Őri István/