És csend ...néma csend ...Majd jövök ...ha egyedül leszek

Vadonatúj érzések
Vadonatúj szerelmek

Csak a fájdalmak maradnak

Még mindig

Múlnak a percek,órák s napok.
Lassan összeállnak a hetek majd a hónapok
Hiányod felfogom,de nem értem.
Szerelmes szívem csak érted dobog.
Meglehet,hogy örökre így maradunk,
mindketten magányosnak....

Mi lesz,akkor...

• Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
• Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
• Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
• Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
• Hát tulajdonképpen...
• És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
• Micimackó, mi van, ha mégis?
• Mégsem, az nem fordulhat elő...Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
• Mi az a fontos megjegyeznivaló?
• Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. 

De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek!

Körforgás

Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Elmész valahonnan s elindulsz valahová... valamiért... Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipőket, könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a zippzárat. Majd kicsivel később eltávolodsz, a vonat suhan ... és Te felejtesz. Egy idő után elhalványul minden, mi akkor sebet ejtett rajtad. Megsárgult emlékképek. Elhalkult hangok, mondatok. Elfelejtett emberek, tulajdonságok, helyek, épületek, kicsiny sarkok, lopott csókok. És ha egyszer majd ... még visszatérsz oda, a képek kitisztulnak és a hangok egyszer csak élesednek. Minden olyan lesz, mint régen volt... talán. ... Bár mégsem. Soha nem lesz olyan igazi... olyan első. De jó ígyis. Később megint ott vagy ... Boldogan, örülsz mindennek, szárnyalsz, szeretsz és barátkozol. Szép képek. Csak sajnos valahol minden véget ér.... mindig. Egyszer a jó emlékeknek is vége szakad, valaki elvágja a kötelet, onnantól megint kereshetsz valamit... valami szépet, aminek örülhetsz és újra megbarátkozhatsz vele. Örök körforgás. Csak ne kéne mindig elvágni azt a kötelet...

Legnehezebb

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad, marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Kincs

Nehéz megtalálni azt, aki meglátja benned a jót, 
aki majd nem enged el, ha menni akarnál és 
aki szívből fog majd szeretni Téged. 
Megtalálni azt, aki majd meg tud vigasztalni 
ha valami fáj, aki felvidít, kiegészít, 
azt aki majd elfogad olyannak amilyen vagy és 
elvisel az összes hibáddal. 
És ha egyszer megtalálod, ne engedd el soha, 
tarts meg, becsüld meg, legyen mindennél fontosabb, 
mert hidd el, Ő lesz majd számodra a legdrágább KINCS!

Mi a valóság

A valóság nemcsak az, amit a szem lát, 
és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz 
meg tud fogni, 
hanem az is, 
ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, 
és csak annak fedi fel magát néha, 
egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi,
aki belülről tud figyelni és hallani.

Adni

Van aki minden megad,

Mégsem elegendő.

Van aki semmi sem ad

Mégis elegendő

Így nem adok semmit

S megkapom érte a mindent!

Titok

"A titok: a Vonzás Törvénye.

Mindent, ami az életedben történik, te vonzottad az életedbe. 
És mindent az a kép vonzott magadhoz, amit a fejedben őrzöl. 
Amire gondolsz. Hiszen, bármi járjon is a fejedben... 
azt magadhoz vonzod."

Soha ne becsüld le

"Soha ne becsüld le a pillanatot, 
a pillanat maga az élet...
A pillanat hozza a legnagyobb örömet,
és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat!
Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet,
A fájdalom pillanatai megerősítenek.
A szerelem pillanatai a legédesebbek,
A szakításé a legkeserűbbek,
és soha ne feledd,hogy a legkeserűbb pillanatot,
A legédesebb pillanatnak köszönheted!"

A musztáng by Rozi

Letűnnek a réteken a nyár virágai
enyhe barna vonja be az éveket
míg leborulnak a vadcsikók nyerítésére
a gyönyörű musztángok.
Tüzesek, szépek, akár a déli éjszakák
perzselnek, akár a nappalok
és simogatnak, mint a kora esti könnyű szellő.
Vadvirág hajlik a szélben
feketén álmodnak a hegyek
és álomkórban rothad a világ.
Furcsa árnyakat kerget az este
a tovasuhanó alkonyi réteken
s egy erőltetett kiáltásra
megreszket a tenger.
A rézbarna polipok átölelik a szürkés homokot
magukhoz rántják a kitárulkozó hegyeket
mert a büszke musztángokat kötőfékbe fogták.
Égő erdőt lövell szikra-nézésük
csakazértis-vágyak dobbannak patáik alatt
szabad-szépségükben borzongva gyönyörködnek a rétek
szabad szerelmükről dalolnak az évek
őszinte szépségről kerekedik ének.
Rézbarna polipok esküsznek a mélyben
a tenger kékre festi az álmaikat
és az enyhe-barna szerelmeket égő rozsdára
perzselik a forró éjszakák. 

Menj utadra drága musztángom !

Csak az tudja mennyit érsz,

kit a hátadon vittél annyi éven át.

Megharcoltuk immáron minden csatánkat,

Visszaengedlek a szabad prérire,

gyönyörködjs a szabadság szelében

Elengedem

Amibe görcsösen belekapaszkodunk, 
azt elveszítjük. 
Csak az a miénk, amit oda tudunk adni

Győzelem

Ha azt tartod, elveszett vagy, 
akkor el is vesztél.
Ha azt hiszed, nem mered megtenni, 
akkor nem is mered majd megtenni.
Ha nyerni szeretnél, de úgy véled, 
nem tudsz nyerni, 
majdnem lehetetlen, hogy sikerüljön.
Ha azt tartod, hogy veszíteni fogsz, 
veszítettél.
Mert odakinn a világban látni fogod, 
hogy a siker az ember akaratával kezdődik.

Te aki bírálsz

Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek?
Nem vagyok tökéletes. 
Nem is azért élek, hogy azzá váljak, 
de mielőtt mutogatni kezdenél, 
győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!

Kezed a kezemben

Kezet csak megfogni szabad. 
Elveszíteni vétek. 
Ellökni átok. 
Egymásba simuló kezek tartják 
össze az eget s a világot.

Csak ennyi

Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.

Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd.

Hátha

Őri István: Hátha...

Várlak, ha jössz
várlak, ha nem
vártalak tegnap
várlak ma
várlak holnap
várlak örökkön örökké
várlak erényben
várlak a bűnben
várlak, 'milyen vagy
hűtlen-hűségben
várlak a Mennyben
várlak a pokolban
hogy együtt énekeljünk
az angyalokkal
vagy üvöltsünk a kíntól
mert örökké égünk - Együtt...
várlak, hogy várjuk
a feloldozás üzenetét - Veled...

Várlak... és nem jössz
szólítalak... és nem felelsz
kereslek... és nem talállak
önmagam sötétje fedi el a tájat -
várlak...

várlak...

várlak...

Elnyel a múlt
szaggat a jövő
a jelen elröppent
Nélküled semmi nincs -
nehéz várni...
de kell!
ha nincs is remény,
akkor is
várni kell!
Rád

mert hátha egyszer feltűnsz
az úton, ahol én is megyek
hátha szembe jössz velem
hátha felismerjük egymást
hátha Te is rám vártál
mint én Rád
hátha megállunk
egymással szemben
és azt mondjuk:
"Itt vagyok!"
hátha megfogjuk egymás kezét
és elindulunk egy másik úton
egyfelé, együtt
hátha megérkezünk valahová
és azt mondjuk:
"Hazaértünk. Menjünk be,
ez a mi otthonunk."
s hátha ott boldogok leszünk
örökkön örökké
mint a mesékben
mint az imákban
mint az elsuttogott vágyakban
mint a gyötrelem sikolyaiban
mint - az életben
Várlak...
gyere...
próbáljuk meg újra
hátha...

Ez az élet?

Aki felismeri szívében a szerelmet, annak rohannia kell szeretni! (...) A szerelemből aztán szeretet lesz, ami sokkal hatalmasabb, mert vágytalanul tiszta!
Kár, hogy az emberek ezt nem becsülik és nem maradnak együtt.
Kár, hogy új vágyakat keresnek, új kielégüléseket!
Kár, hogy a szeretet eljövetele helyett az új vágy kívánása jön, és elégedetlenséget,
a tisztelet felszámolódását, a ragaszkodás felbomlását hozza magával! Mindezt azért, mert nekünk sohasem elég, ami van! Mindig elégedetlenek vagyunk és elzavarjuk magunk mellől a szépet, egy másik, új szépért.

Szerettem Önt

Szerettem Önt, 
és szerelmem lehet még több is, 
Hisz´ szívemben nem húnyt ki teljesen, 
De inkább most csendben hagyom Önt is: 
Én nem akarom Önt bántani semmivel. 
Szerettem Önt szó nélkül, hiú reménnyel, 
Hol félve, hol féltékenységgel telve, 
Szerettem Önt oly őszintén és oly gyöngéden, 
Ahogy Isten szeretné, hogy Önt más szeresse!