Mosolyod

MOSOLYOD
II. János-Pál pápa írása

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Higgy!

Higgy a saját Istenedben, aki benned lakozik, és érzéseiden
keresztül küldi üzeneteit. Tudom, nehéz dolog az igazi üzeneteket
megkülönböztetni a tudat képzelgéseitôl, de egy kis gyakorlattal
szert tehetsz erre a tudásra. Ha az összehasonlítás során megfigyeled
önmagadat, és úgy találod, hogy béke lakozik benned, nem pedig haború,
ha szeretet önti el szívedet, és nem pedig félelem, ha nyugalom árad
szét benned, és nem idegesség, akkor az igazi úton állsz. Emelt fôvel
indulj el, nem érhet bántódás. Szeretet övez amerre jársz, hittel és
bizalommal nézz magad elé. Örülj a pillanatnak amiben éppen vagy, mert
nem véletlenül kerültél oda. Hagyd el az elôítéleteidet, azok a múlt
emlékei. Mára túlnôtted a tegnapot, a tegnapi élmények nem nyújtanak
elég információt a pillanat hozta helyzet megoldására. A régmúlt
szerszámaival nem lehet computert szerelni. Az itt és most
helyzetben a belsô hangod jobb tanácsadó, mint a múlt elôítéletei,
melyeket a tudat summázta a tapasztalatokból. Abban a pillanatban
igazak is voltak, de az idô eljárt felettük. Te tovább haladtál, más
élményekkel, tapasztalatokkal lettél gazdagabb, nagyobb a tudásod, a
rálátásod, bôvült a horizont a ``spirál-utad'' mentén. Lépj a
pillanatba tisztán, mint a gyermek, akit nem gátolnak elôítéletek.
Bízzál magadban, a belsô erôdben, a belsô tudásodban, amik
segítségével
minden helyzetbôl, és minden útvesztôbôl kitalálsz. Az univerzum
melletted áll, minden óhajodra rezonál, védelmez és segít, semmi
bántódásod nem eshet.

Indulj hát barátom, én is fogom a kezed.

Híven szeretni

Híven szeretni a jót,

Gyűlölni vesztig a gonoszt,

Eszköze lenni az isteni kéznek,

Egy nem haszontalan tagja az Egésznek,

Férfiak! ez gyönyörű jutalom.

/Kazinczy Ferenc/

Veled

Hozzám nőttél észrevétlenül,

Beépültél húsomba, vérembe,

Itt élsz velem legbelül,

Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömből,

Mosolyod lebeg az éjszakában,

Ajkad mesél vágyról, szerelemről,

Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,

Flastrom az összes sebemre,

Az odaadás forró, édes kemencéje,

Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövőről,

Csak tobzódunk önfeledten a mában,

Pillanatokat lopunk az időből,

S a végtelent leljük egymás karjában.

/László Ilona/

Együtt egymásban

A szeretet feloldja az én-határokat. Ahhoz, hogy szeresselek, át kell, hogy éljelek. Ahhoz, hogy átéljelek, beléd kell bújnom. Ahhoz, hogy beléd bújjak, föl kell oldódnom. Énemet föl kell áldoznom, hogy ne én legyek, hanem mi legyünk, ezentúl.../Müller Péter/

Összhangban

A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.
/Müller Péter/

saját hősnek lenni

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)