Mégis

Mégis...
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,
mégis érj célt!
A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják,
mégis építs!
Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha segítesz támadás érhet,
mégis segíts!
A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid van!
/Kalkuttai Teréz anya/

Hunyt szemmel

Hunyt szemmel bérceket futunk

S mindig csodákra vágy szívünk

A legjobb, amit nem tudunk

A legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit

Szorítsd ki, unod a valót.

Hímezz belőlük

Fázó lelkedre gyöngyös takarót.

/Babits Mihály /

Az igazi barátság

"Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el; a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén; a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga ellenvéleményét; az egybetartozás érzését, amely nagylelkűen tud adni és örömmel elfogadni; végül az érdekek kizárását, mely nem kíván mást a barátnak, mint annak előbbrejutását a bölcsességben." (Szent Ágoston)

Tánc az élet

Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget.
/Vavyan Fable/

A legfontosabb dolog

Ha valaki azt kérdezi tőlem: "Hogyan valósitom meg a szertetet az életemben?" ,

annak azt válaszolom,hogy én nap nap után arra összpontosítok,ami számomra

a legdrágább ezen a világon,arra,amit a legjobban tisztelek és csodálok.

Annak szentelem időmet és figyelmemet.

Mivel számomra a két legfontosabb dolog a világon a házasságom és a munkám,

erre a kettőre szánom a legtöbb időt.

Sosem feledkezem meg arról,hogy halandók vagyunk. Tudom,hogy ha szeretek

valakit,azt ma kell megmondanom neki,ha nagyra tartok valamit,ma kell megbecsülnöm.

Mosolyod

MOSOLYOD
II. János-Pál pápa írása

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Higgy!

Higgy a saját Istenedben, aki benned lakozik, és érzéseiden
keresztül küldi üzeneteit. Tudom, nehéz dolog az igazi üzeneteket
megkülönböztetni a tudat képzelgéseitôl, de egy kis gyakorlattal
szert tehetsz erre a tudásra. Ha az összehasonlítás során megfigyeled
önmagadat, és úgy találod, hogy béke lakozik benned, nem pedig haború,
ha szeretet önti el szívedet, és nem pedig félelem, ha nyugalom árad
szét benned, és nem idegesség, akkor az igazi úton állsz. Emelt fôvel
indulj el, nem érhet bántódás. Szeretet övez amerre jársz, hittel és
bizalommal nézz magad elé. Örülj a pillanatnak amiben éppen vagy, mert
nem véletlenül kerültél oda. Hagyd el az elôítéleteidet, azok a múlt
emlékei. Mára túlnôtted a tegnapot, a tegnapi élmények nem nyújtanak
elég információt a pillanat hozta helyzet megoldására. A régmúlt
szerszámaival nem lehet computert szerelni. Az itt és most
helyzetben a belsô hangod jobb tanácsadó, mint a múlt elôítéletei,
melyeket a tudat summázta a tapasztalatokból. Abban a pillanatban
igazak is voltak, de az idô eljárt felettük. Te tovább haladtál, más
élményekkel, tapasztalatokkal lettél gazdagabb, nagyobb a tudásod, a
rálátásod, bôvült a horizont a ``spirál-utad'' mentén. Lépj a
pillanatba tisztán, mint a gyermek, akit nem gátolnak elôítéletek.
Bízzál magadban, a belsô erôdben, a belsô tudásodban, amik
segítségével
minden helyzetbôl, és minden útvesztôbôl kitalálsz. Az univerzum
melletted áll, minden óhajodra rezonál, védelmez és segít, semmi
bántódásod nem eshet.

Indulj hát barátom, én is fogom a kezed.