2009. szeptember 25.

Ölelés

Az ölelés egészséges. Növeli a szervezet ellenállóképességét, oldja a feszültséget, elmulasztja a búskomorságot, jót tesz álmatlanság ellen, felpezsdíti a vérkeringést, megfiatalít, nincs semmi kellemetlen mellékhatása, valóságos csodaszer. Az ölelés teljesen természetes. Életünk szerves része, nem kell hozzá se édesítõ, se gyomirtó, se tartosító. Teljes értékû, akár a reformkoszt. Az ölelés gyakorlatilag tökéletes. Szó sincs alkatrészkopásról, hamar kimerülõ telepekrõl, rendszeres felülvizsgálatról. Csekély energiafogyasztással magas hozamot biztosít, nem árt neki az infláció, nem hizlal, nem kell utánna havi részleteket fizetni, a biztosításról nem is beszélve, ellophatatlan, adómentes, nem szennyezi a környezetet és természetesen korlátlan ideig visszaadható.

2009. szeptember 24.

pillanat


“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”

(Paulo Coelho)

2009. szeptember 7.

Gyakorlatok

Próbálj nem gondolni semmire.
1. Érezd, hogy milyen jó dolog élni, hogy szereted az életet. Hagyd, hogy a szíved szabadnak, barátnak érezze magát, felülemelkedve s távol a téged érint problémák kicsinyességétől.
Halkan kezdj énekelni egy gyerekkori dalt. Képzeld el, hogy a szíved
növekszik, betölti a szobát – aztán az egész házat – csillogó, erős kék fénnyel.
2. Amikor ehhez a ponthoz érsz, kezded érezni a szentek baráti jelenlétét, akikben a
gyerekkorodban hittél. Észreveszed, hogy megjelennek, mindenfell közelednek,
mosolyognak, megerősítik az életbe vetett hitedet és bizalmadat.
3. Képzeld el a közeledő szenteket, amint kezüket a fejedre teszik, s szeretetet, békét és
közösséget kívánnak a világgal. A szentek közösségét.
4. Amikor ez az érzés már eléggé intenzív, úgy érzed majd, hogy ez a kék fény
áramlat, amely keresztülfolyik a testeden be-ki, akár egy csillogó folyó. Ez a kékség tölti
be elször a házadat, aztán a negyedet, a városodat, az országodat, majd beburkolja az
egész világot, mint egy hatalmas, kék gömb. Ez a legnagyobb szeretet megtestesülése,
kívül esik a mindennapi csatározásokon, de megerősít téged, energiát és békét ad.
5. Tartsd a lehet leghosszabb ideig ezt a világot beburkoló fényt. A szíved nyitott,
szeretet árad szét belőle. A gyakorlatnak ez a fázisa legalább öt percig tartson.
6. Most apránként, fokozatosan térj vissza az önkívületből a valóságba. A szentek a
közeledben maradnak. A kék fény továbbra is beborítja a világot.

2009. augusztus 25.

Önmagad


Ne hagyd, hogy gyõzzön a "mit mondanak majd az emberek", vagy a "családom ezt sohasem értené meg", vagy "a barátaim elfordulnának tõlem". Csak az számít, hogy te hogyan érzel az adott dologgal kapcsolatban. Ha izgatottság fog el, amikor rá gondolsz, lelkes vagy, amikor azzal foglalkozol, újabb és újabb ötletek állnak sorban a fejedben, amikor azt a dolgot tervezed, akkor ne hagyd, hogy bárki visszahúzzon! Csak csináld! Biztos, hogy képes vagy rá! Minden terv, amiben rendületlenül és pozitív töltettel hiszel, megvalósul és sikert hoz! A legvadabb terved is.

Az ember csak akkor lehet maradéktalanul boldog, ha ott él, ahol igazán szeretne, ha úgy él, ahogy igazán szeretne, ha azzal él, akivel igazán szeretne, ha azt csinálja, amit igazán szeretne. A te vágyaid a tieid, nem másoké. Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed, hogy a racionalitásra hivatkozva mások döntsenek helyetted. Ha nem tesz boldoggá a munkád, lépned kell. Ha nem tesz boldoggá a kapcsolatod, lépned kell. Rajtad kívül senki sem tud változtatni a helyzeteden. Amint a jó érzéseidet kezded követni, rohamos mértékben válik jobbá az életed, szinte meseszerû lesz a köréd épülõ új világ.

Ha a családi kötelékeid megsínylik a váratlan önbizalmadat, ne aggódj, már idõszerû volt, hogy lazábbak legyenek. Ha a baráti kapcsolataid nem élik túl a fejlõdésedet, ne aggódj, már idõszerû volt, hogy véget érjenek.

2009. augusztus 24.

Álmodás


" Az ember sosem szűnik meg álmodni...

Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek,

de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk,

különben meghal a lelkünk...

Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat,

ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz...”

Paulo Coelho

2009. július 6.

Egyszerű csodák

Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket,
hogy a köznapiban, a környezőben,
a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit,
a csodálatosat és a látomásszerűt.
Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat,
mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek,
ködök szállanak, sírok felnyílnak,
s a zűrzavarban felhangzik Isten szava:
nem, a csoda legtöbbször egészen csendes.
Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit:
egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését;
s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme
és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod,
mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted
ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak.
Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba….
(Márai Sándor)

2009. június 22.

Csinálj ünnepet

Nézz utána, hogy minden napból,
a legközönségesebb, sivár hétköznapból is
ünnepet csinálj,
ha pillanatokra is!
Egy jóindulatú szóval.
Méltányos cselekedettel.
Nem kell sok az emberi ünnephez.
Minden napba belecsempészhetsz valamilyen
varázsos elemet,
megajándékozhatod magad egy könyv
igazságának negyedórás élményével,
valamilyen homályos fogalom megismerésének
kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével.
Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb,
ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel,
az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal;
tehát az ünneppel.
(Márai Sándor)