S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét?
Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar?
Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset?
Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól?
S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni?
S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?
/Márai Sándor/
Amit az ember magára hagy,
amivel nem törődik, az bekoszolódik...
Ez a lelkünkkel is így van.
És a kosz a koszt vonzza.
Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket./Müller Péter/
Az jutott eszembe, hogy azt se tudom, mi van veled, merre jársz, mit csinálsz, egészséges vagy, vagy éppen beteg, talán most valami, vagy valaki bánt.
Talán, talán akkor is eljut hozzád valami abból a sugárból, amit a szeretetem küld feléd. Ha nem is tudsz róla. Rólam.
Talán.
Sokszor gyermek vagyok,
és mégis jó nekem.
Minden kis pillanat
a végtelenbe hív.
Gyakran nem értem
a felnőttek világát.
Miért okoznak ennyi
fájdalmat és kínt?
A pénzen kívül
más nem érdekli őket.
Ha már megszerezték,
azt hiszik, boldogok.
Elég egy fordulat,
és mindent elvesztenek.
Többé nem látják
a kegyes holnapot.
Nem látnak színeket,
az illatot sem érzik.
Úgy érzik, elveszett:
már végnapjukat élik.
Pedig az igaz érték
a szívekben lakik.
Ha erre rájövünk,
minden megváltozik.
Sokszor vagyok gyermek,
és mégis jó nekem.
Legfőbb vágyunk az érzés:
fennhangon hirdetem.
Hiszen a tiszta szándék
segíthet mindenen.
Hadd maradjak hát gyermek:
így tovább él hitem.
Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel.
Nem egy arc, nem egy test de nem is egy gondolat.
Egy érzés vagyok.
Ahogy Te magad is. Ha félsz, nem vagyok.
Ha félsz, Te sem vagy. A félelem nincs.
Csak a szeretet van. Ha azt gondolod, engem látsz és nem tetszem, jusson eszedbe, hogy csak egy illúziót látsz.
Ha pedig meglátsz engem az illúzión túl,
Magadat pillantod meg. Az pedig az egyetlen valóság.
A cél most még elérhetetlen, de nem szabad elcsüggedned. Lépésről lépésre, lassan és fokozatosan el fogod érni a célt. Az óvodából általános iskolába mész, onnan középiskolába és onnan az egyetemre. Tehát ne légy nyughatatlan és türelmetlen. Isten tudja csak, hogy mikor jön el számodra az Ő választott Órája. Tehát járjuk a valóság útját! Belső törekvésünk segítségével a cél maga jön el hozzánk.
/Sri Chinmoy/
Csak adj, adj és adj, mint az anya, aki mindent odaad gyermekének, azzal a gondolattal, hogy a gyermek nincs abban a helyzetben, hogy bármit is adhasson cserébe. Ne várj semmit a világtól, csak szeresd a világot, és kínáld fel képességedet, belső gazdagságodat, örömödet. Mindenedet, amid csak van, add a világnak feltétel nélkül. Ha bármit is elvársz a világtól, akkor nyomorultul fogod érezni magad, mert a világ nem ért téged, a világ nem törődik veled. Ha bármit meg tudsz tenni feltétel nélkül, akkor meglesz a lelki békéd. /Sri Chinmoy/
S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét?
