2010. március 4.

Változás

Az igazságok közül,
melyekre szemedet függeszted,
kettő legyen mindig kéznél.
Először,
hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad.
Másodszor,
hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik.
Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja.
A világ változás, az élet felfogás dolga.
(Marcus Aurelius)

2010. február 25.

Felejtés


Az élet egyik furcsa jellemvonása,
hogy az ember hónapokon át naponta találkozik valakivel,
és olyan bizalmas barátságba kerül vele,
hogy nélküle el sem tudja képzelni a létet;
azután jön az eltávolodás:
minden marad a régiben, és a barát, aki oly fontosnak látszott,
egyszerre fölöslegesnek bizonyul.
Az ember élete megy tovább a maga útján, s az illető még csak nem is hiányzik.

2010. február 20.

Merj álmodni

Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai.
/Ron Cristian/

A szívről

De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív,
mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek.
Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban,
elég, hogy megbocsáss mindazoknak,
kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég,
hogy megbocsáss az emberek összességének.
Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek.
Egy ember elég.
S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív.
/Márai Sándor/

Hűtlen barát

S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét?
Mit ér az olyan
barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar?
Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset?
Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól?
S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni?
S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?
/Márai Sándor/

2010. február 18.

Amivel nem törödsz


Amit az ember magára hagy,
amivel nem törődik, az bekoszolódik...
Ez a lelkünkkel is így van.
És a kosz a koszt vonzza.
Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket.

/Müller Péter/

2010. február 15.

barátom


Az jutott eszembe, hogy azt se tudom, mi van veled, merre jársz, mit csinálsz, egészséges vagy, vagy éppen beteg, talán most valami, vagy valaki bánt.
Talán, talán akkor is eljut hozzád valami abból a sugárból, amit a szeretetem küld feléd. Ha nem is tudsz róla. Rólam.
Talán.