Barátságunk

A barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen." /Márai Sándor/

Imádság

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,

elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szivem
oly könnyű, könnyű lesz.
(fordította: Áprily Lajos)

Beszédünk

A beszédünk elárulja, hogy mi van a szívünkben. Amikor indulatosak vagyunk, káromkodunk, keserűek vagyunk, amikor belül valami nincs rendben, akkor először a szívedben kell rendet rakni. Amikor belül rend van akkor kedvesség, szeretet, könyörületesség, öröm tükröződik a viselkedésedben és a beszédedben. Minden ember megkapta a teremtő erőt az Úrtól legyen az hívő vagy hitetlen. A kettő között az a különbség, hogy a hívő ember jó dolgokat, a hitetlen pedig rossz dolgokat beszél.
A szívünkben lévő jó vagy rossz dolgok kijönnek a szánkon amivel jó vagy rossz dolgokat teremtünk. Ezek a teremtett dolgok viszont visszahatnak a belsőnkre, a szívünkre. Kölcsönhatásban van a szívünk a beszédünkkel. Tehát azzal amit mondunk vagy jót teszünk magunknak vagy rosszat. Vagy egészséget teremtünk magunknak vagy betegséget. Vagy áldást hozunk magunkra, családunkra, ismerőseinkre vagy átkot.
/Ferencz István/

Félreértés

Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját. (Tatiosz)

Ami az emberből látszik

Megtudtam, hogy ami egy emberből látszik, szavai, véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyűlöletei, az még egyáltalán nem ő – legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan; hét fátyol rejti a világ elől, s ott él minden emberben, mélyen a kitapintható felületek mögött.
(Márai Sándor)

Igazság

“Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, fiam. Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok.

Alázat, talán túlságosan nagy szó. Ehhez már kegyelem kell, kivételes lelkiállapot. Hétköznap beérhetjük azzal, hogy szerények vagyunk és iparkodunk megismerni igazi vágyainkat és hajlamainkat. S azokat szégyenérzés nélkül bevalljuk magunknak. S iparkodunk megegyezni vágyainkkal és a világ lehetőségeivel.” /Márai Sándor/

Tanulás

Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk. /Paulo Coelho/