Ma nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek békén,
szabadon, mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény és ölel a csend,
és árad belém, és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem, másoknak terem,
érik csendesen erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
/Túrmezei Erzsébet/

Értékes vagy

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”

(Veronica A. Shoffstall)

Barátságunk

A barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen." /Márai Sándor/

Imádság

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,

elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szivem
oly könnyű, könnyű lesz.
(fordította: Áprily Lajos)

Beszédünk

A beszédünk elárulja, hogy mi van a szívünkben. Amikor indulatosak vagyunk, káromkodunk, keserűek vagyunk, amikor belül valami nincs rendben, akkor először a szívedben kell rendet rakni. Amikor belül rend van akkor kedvesség, szeretet, könyörületesség, öröm tükröződik a viselkedésedben és a beszédedben. Minden ember megkapta a teremtő erőt az Úrtól legyen az hívő vagy hitetlen. A kettő között az a különbség, hogy a hívő ember jó dolgokat, a hitetlen pedig rossz dolgokat beszél.
A szívünkben lévő jó vagy rossz dolgok kijönnek a szánkon amivel jó vagy rossz dolgokat teremtünk. Ezek a teremtett dolgok viszont visszahatnak a belsőnkre, a szívünkre. Kölcsönhatásban van a szívünk a beszédünkkel. Tehát azzal amit mondunk vagy jót teszünk magunknak vagy rosszat. Vagy egészséget teremtünk magunknak vagy betegséget. Vagy áldást hozunk magunkra, családunkra, ismerőseinkre vagy átkot.
/Ferencz István/

Félreértés

Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját. (Tatiosz)

Ami az emberből látszik

Megtudtam, hogy ami egy emberből látszik, szavai, véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyűlöletei, az még egyáltalán nem ő – legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan; hét fátyol rejti a világ elől, s ott él minden emberben, mélyen a kitapintható felületek mögött.
(Márai Sándor)