Lélekdonor

Borba ölhetem a búmat, bánatom.

Nyugalmat attól még sem kapok.

Hiányzik a szerelmed,ölelésed, s

legfőképpen Te magad. 

Nélküled csak ember vagyok ,

ki magányos és végtelenül szomorú.

Általad leszek egész és  nagyon boldog.

Hiszem,hogy egyszer a két lélek,

újból egy fog lenni végre.

 

Nekem nem kell más

Nekem nem kell más,

más szín, más íz,

más dal, más vágy,

nem kell más szív.

Nem kell más csók,

más ölelő karok,

mást már nem akarok!

Most már itt maradok...

De nagyon félek,

hogy elveszítelek...

Megkísérthet a csillogás,

mi tán hamis, de csodás.

Izgató csábítás.

Muszáj bíznom benned,

mást már nem tehetek,

mert igazán szeretlek.

Nem veszíthetlek el,

szerelmed még kell!

Nekem nem kell más,

Te vagy a boldogság,

s ha gondolod,

veled maradok.

Mert nekem nem kell más,

csak ez az érzés, puhaság,

mit karjaidban élek át,

nekem nem kell más. 

/Nagy Ágota-Gabriella/

Még te sem

Még Te sem mondhatod meg,

lelkemnek hangjait ne tárjam fel.

Még Te sem mondhatod meg,

hogy NE szeresselek.

Dobj el, taposs el,hagyj el,

de a szerelmemet hagyd meg nekem.

Hódítani, szépet tenni könnyű,

de a mindennapok létkérdésében,

megőrizni a szerelmet az már kihívás.

Mondhatod,hogy TE megtetted,de nézz

a lelkedbe és a választ megleled.

Hogy kit és ki zavart össze,s érte

meghozott ár elégséges e a haszonnal?
/sztojanka/

Érzés

Érzés, semmi más, csak érzés,
Könnyek közt a féltés,
Ennyi az egész...
Kétség, semmi több, csak vétség,
Megcsúfol egy érzék,
Ennyi az egész...

Félek, én mindig attól félek,
Hogy elveszítlek téged,
És nem találok rád.
Érzem, oooh érzem,
Oh érzem,
Nem szeretsz te már.

Mégis, hozzád mégis ragaszkodom,
Az érzéseket megtagadom,
Nem kell senki más!

Félek, én mindig attól félek,
Hogy elveszítlek téged,
És nem találok rád.
Érzem, oooh érzem,
Oh érzem,
Nem szeretsz te már.

Csak egyszer jó legyen

Úgy szeretni, hogy nem tudok, s nem mondhatom, mit gondolok

az olyan mint a fák, ha nem nőnek tovább.

Úgy élni, hogy nem láthatok, s nem érzed, csak tiéd vagyok,

az olyan mint egy szó, a ki nem mondható.

Szeretlek némán

Reggel veled ébredek, este veled szenderedek

nagyon éget hiányod, félek, elveszítelek

vágyom érintésedre, illatodra minden órában és percben

segítség! Megőrülök, nem tudom, mit tegyek

kívánom lelked és tested

Bámulom a szerelmeseket, kik nem tudják még

irigyelem s egyben sajnálom őket

nem tudják, nem örökre szól, lehet jön a vég

várom a percet, mikor megpillanthatlak

szívem hevesebben ver, hisz imádlak!

Szívem nem tudja még, csak érzi

de eszem már rég érti

nem lehetsz enyém, sem én tiéd

hisz elválasztott az élet

a gonosz! lelketlen folyó...

/Podw/

Ezt kivántam

No Comment . Minden benne van amit kívántam