2012. március 19.

Szenvedés


A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk,
hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük
- ahelyett, hogy  hagynánk,
hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar:
szabadon, zabolátlanul, ereje teljében,
vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk. 
/Paulo Coelho/

Csak is téged


Szeretlek:
ezt a szót mondhatod bárkinek,
szeretni lehet nagyon sok mindenkit....
Imádlak:
ezt a szót már nem mondhatod mindenkinek
teljes szívből. Imádni lehet közeli családtagot,
imádhatod barátnőd/barátod....
De ha van valaki akit annyira fontosnak tartasz az életedben,
hogy tudod nem elég neki azt mondani szeretlek vagy imádlak,
ez a legjobb érzés!!!
Egyszerűen nem bírod elmondani neki mit is jelent neked!!!!!!
Én megtaláltam az a személyt aki iránt így érzek
és tudja nagyon jól hogy rá gondolok mindig,
bárhova nézek csak is őt látom az ő, illatát érzem.!
Minden nap várom hogy megcsókolhassam és megmondjam neki
drágám nagyon hiányoztál, jó végre veled lenni!!!!
Téged csak is téged!!!!

Lélekdonor


Borba ölhetem a búmat, bánatom.
Nyugalmat attól még sem kapok.
Hiányzik a szerelmed,ölelésed, s
legfőképpen Te magad. 
Nélküled csak ember vagyok ,
ki magányos és végtelenül szomorú.
Általad leszek egész és  nagyon boldog.
Hiszem,hogy egyszer a két lélek,
újból egy fog lenni végre.

 

Nekem nem kell más


Nekem nem kell más,
más szín, más íz,
más dal, más vágy,
nem kell más szív.
Nem kell más csók,
más ölelő karok,
mást már nem akarok!
Most már itt maradok...

De nagyon félek,
hogy elveszítelek...
Megkísérthet a csillogás,
mi tán hamis, de csodás.
Izgató csábítás.

Muszáj bíznom benned,
mást már nem tehetek,
mert igazán szeretlek.
Nem veszíthetlek el,
szerelmed még kell!

Nekem nem kell más,
Te vagy a boldogság,
s ha gondolod,
veled maradok.
Mert nekem nem kell más,
csak ez az érzés, puhaság,
mit karjaidban élek át,
nekem nem kell más. 
/Nagy Ágota-Gabriella/

2012. március 18.

Még te sem


Még Te sem mondhatod meg,
lelkemnek hangjait ne tárjam fel.
Még Te sem mondhatod meg,
hogy NE szeresselek.
Dobj el, taposs el,hagyj el,
de a szerelmemet hagyd meg nekem.
Hódítani, szépet tenni könnyű,
de a mindennapok létkérdésében,
megőrizni a szerelmet az már kihívás.
Mondhatod,hogy TE megtetted,de nézz
a lelkedbe és a választ megleled.
Hogy kit és ki zavart össze,s érte
meghozott ár elégséges e a haszonnal?
/sztojanka/

Érzés


Érzés, semmi más, csak érzés,
Könnyek közt a féltés,
Ennyi az egész...
Kétség, semmi több, csak vétség,
Megcsúfol egy érzék,
Ennyi az egész...

Félek, én mindig attól félek,

Hogy elveszítlek téged,
És nem találok rád.
Érzem, oooh érzem,
Oh érzem,
Nem szeretsz te már.

Mégis, hozzád mégis ragaszkodom,

Az érzéseket megtagadom,
Nem kell senki más!

Félek, én mindig attól félek,

Hogy elveszítlek téged,
És nem találok rád.
Érzem, oooh érzem,
Oh érzem,
Nem szeretsz te már.

Csak egyszer jó legyen


Úgy szeretni, hogy nem tudok, s nem mondhatom, mit gondolok
az olyan mint a fák, ha nem nőnek tovább.
Úgy élni, hogy nem láthatok, s nem érzed, csak tiéd vagyok,
az olyan mint egy szó, a ki nem mondható.