Lassú tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid...
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.

Szeretetem

Az életed Te éled, a boldogságod vagy a boldogtalanságod Te választod.
Nem szeretnélek megváltoztatni Téged, elfogadlak olyannak, amilyen vagy
- akár boldog, akár szomorú vagy.
Számtalan okod lehet arra, hogy azt érezd, amit érzel, azt gondold, amit
gondolsz és azt tedd, amit teszel, nem ítéllek meg ezekért, elfogadlak
egészként minden érzéseddel, minden gondolatoddal, minden tetteddel -
még ha én másképp is érzek, gondolok, teszek.
Megbocsátok, bármit teszel mások ellen vagy ellenem, mert okod lehetett
arra, amit tettél és mert megbocsátani jó érzés, jobb, mint a haragot
cipelni éveken át.
Tudom, sokszor nem látod meg mosolyomat, nem hallod meg hangomat és nem
érzed szeretetemet, pedig mindig itt vagyok melletted, itt vagyok Veled,
itt vagyok Benned. Ha szívedre pillantasz - elfeledve közben bánatod,
amelyet a világ miatt okoztál magadnak - mindig megtalálsz.
Megtalálsz máshol is:
megtalálhatsz egy virágban,
más emberek szívében,
megtalálhatsz az egész világban.
S ha mindenkiben,
mindenben,
mindenhol,
mindenkor megtalálsz,
megérzed szeretetem,
megérzed: mindig mosolygok Rád.

Legyen időd

Legyen időd...
Legyen időd gondolkodni...
Ez az erő eredete.
Legyen időd játszani...
Ez az örök fiatalság titka.
Legyen időd olvasni...
Ez a bölcsesség forrása.
Legyen időd imádkozni...
Ez a legnagyobb erő a Foldon.
Legyen időd szeretni, hogy mások szerethessenek...
Ez Istenadta kiváltság.
Legyen időd barátságosnak lenni...
Ez az út a boldogság fele.
Legyen időd nevetni...
Ez a lelek muzsikája.
Legyen időd adni...
Túlságosan rövid a nap ahhoz, hogy önző legyél.
Legyen időd dolgozni...
Ez a boldogulás ára.
Legyen időd cselekedni tiszta szeretetből...
Ez a Mennyország kulcsa.
Figyelj a Mára!
A tegnap csak álom,
a Holnap csak látomás:
a helyesen megélt Ma tesz
boldog álommá minden Tegnapot,
és minden holnapot reményteljes látomásá.

A szív s a szem

A szív érez, a szem kutat,
Szép lány szerelméhez utat.
A szív dobog, a szív sóhajt
Ha a lány távol nincsen,
A szem ellesi az óhajt:
- Mit kívánsz édes kincsem?

Ha eltűnik a szerelem,
A szív kérdi: - Mi lesz velem?
Önző szív! magára gondol
S csakhamar életre kel.
S nem gyötrődik semmi gondtól,
Hisz gond nélkül válik el.

A szem, ha nincs vis-a-vis-ja,
Rejtett kincsét előhíjja,
S mosogatja gyötört lényét,
De ez már mit sem segít,
Vissza nem kapja a fényét,
Ha elsírta könnyeit.
/József Attila/

Egyszerű napok

Juhász Gyula - Egy régi nyárból

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A Tisza nyári éjjel kanyarog
Ily unalmasan, nagy esők után
Füzek közt, ha a hold nézi csupán.

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A boldogságos esték olyanok,
Mint elnyújtózó nyárfák árnyai,
Mint jó emberek szelíd álmai.

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
Ilyenkor félénken kopogtatok
A holnapok homályos ablakán,
Ott benn milyen sors árnya les ma rám?

Ó mert szép, csöndes, egyszerű napok,
Én nagyon fázós és fáradt vagyok.
S szívem kiállt kínoktól úgy dobog,
Mint rémlátók, ha messze szél kopog.

Ha szeretsz

Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz.

Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem,melyekről én magam sem tudtam.

Pohárköszöntő

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

/Kányádi Sándor/