Bizodalom

"Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.” (Márai Sándor)

Őrangyalod

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra

Ha a bánat már nagyobbra nôtt, mint a szerelem

Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra

És a szívedet próbálod meggyôzni, hogy végleg leteszel róla

Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet

Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz

Feltárom elôtted az utat, amelyet hiába kutatsz

Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda

Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda

Mert én vagyok az ôrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból

És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól

Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól

Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj

Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj

Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz

És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!

Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess

A végsô pillanatban fogom meg a kezed

És az egész világot odaajándékozom neked

Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz

Feltárom elôtted az utat, amelyet már régóta kutatsz

Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak

Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog

Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod

Adni és elfogadni

A szeretet meggyógyítja azt is,

aki szeret ,

és azt is ,

akit szeretnek.

/Karl Menninger/

Hol a szeretet

A szeretet mindig a közelünkben van. Ez a legfontosabb,mert ez élteti testünket,lelkünket.

Ez az Isten lehelete. Valamennyiünket ez tölt el élettel és célokkal. Segitségével olyan természetességgel adunk és fogadunk el,ahogyan ki- és belélegezzük a levegőt.

Az élet hol boldogságot,hol meg csalódást ad nekünk,de a bennünk élő szeretet ettől nem lesz kevesebb.

Hiszem

Hiszem,hogy azért vagyunk a földön, hogy gyógyulást hozzunk a világ számára,

de ez aligha fog sikerülni,ha mi magunk is tele vagyunk sebekkel. valamenniyen ki vagyunk

téve a világban süvöltő félelmeknek. Ha nem fodulunk Isten felé,magunk is a hisztéria szócsöveivé válunk. Viselkedésünk megváltoztatása vagy a pánik érzésének az elfojtása nem elegendő ahhoz,hogy megváltozzon a gondolkodásunk és életkörülményünk.

Erre csak a szeretet képes.

Azt hiszem,a világnak leginkább komoly lelki gyakorlatra volna szüksége.

Szív és lélek

Jó,ha van hited és vallásod,de nélkülük is megélsz,ha van benned szeretet,együttérzés és tolerancia.

Aki valódi szeretettel fordul embertársai felé,az

nyilvánvaló módon bebizonyította,hogy szereti Istent.

/A Dalai Láma/

Furcsa dolog az idő

“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”(Wass Albert)