Furcsák vagyunk

"Olyan furcsák az emberek,
az egyik szemük sir,a másik nevet.
A másikról azt hisszük boldog talán,
irigykedünk egy boldog szaván.
Azt hisszük a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták,szabadok.
Nem vesszük, ó dehogy vesszük észre,
hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek
az egyik szemünk sír,a másik nevet..
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk ha nevetünk"
(Dante)

Bölcsesség eleje

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ma imádkoztam érted

Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.

Miatyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

Szenteltessék meg a Te neved,

Jöjjön el a Te országod,

Legyen meg a Te akaratod,

Amint a mennyben úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

És bocsásd meg vétkeinket,

Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,

És ne vígy minket kísértésbe,

De szabadíts meg a gonosztól.

Imádkozz

Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.
Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.
/Máté evangéliuma 6:5-8/

Levél

Drága barátom, jöjj hát hozzám,

Hadd öleljelek, szeretőn át!

Mosolygós huncut arcodra,

Egy cuppanós puszit

Hadd nyomjak,

S csillagokat szemeidben,

Hadd számoljak!

Hallgatnám meséidet!

Mondd hát,

Mi újság felétek?

Bánatodban van-e ki fogja a kezed?

S ha öröm ér, van-e társ,

Ki örüljön veled?

És ha fáj, vigaszt nyújtson neked?

Drága barátom, jöjj hát hozzám,

Szerető szívem, repesve vár.

Fájdalmad bátran mondd el nekem,

Veled sírok, és nevetek, ha kell.

Barátom hidd el!

Hiányzol nekem,

Hiányzanak az eltöltött percek.

/Szabó Gitta/

Barátaimnak

Időtől, tértől függetlenül,

Még ha testem már

Nem is e világon jár

Csak gondolj rám, és figyelj

Én ott leszek

Benned

Ha sötét felhők gyülekeznek,

Leszek neked

Napsugár felettük
Ha magányosan állsz az erdő szélén,

Csak gondolj rám, és

Mesélek majd a madarak nyelvén,

Csakis neked

Hogy tudd

Nem vagy egyedül

Ha elborít a sötét egy újholdas éjjelen,

Gondolj rám, és

Elér a vigasz akkor is, mert

Ott ragyogok majd

Benned

A csillagos égbolt helyett

Ha az ősz sóhaja nyomán

Elsárgulnak a fák,

A halott levelek hullásából

Hallhatod, ahogy

A jövő reménységét

Súgom neked

Ha szívedbe mar a jeges tél,

Leszek neked a hópelyhek zenéje

Hogy ne feledd,

Még a hideg is szép lehet

Ha lelked Szeretetre sóvárog

Sugárzom majd neked

A születésnapi torta gyertyalángjából, és

A csillagszóró szikráiból is
Ha otthonodat nem leled

Csak gondolj rám, és

Érezd ott mélyen

Otthonod az egész világ

Ha késne a tavasz,

A megújulás erejét öntöm beléd

A napkelte ragyogásából

Minden párás hajnalon

Ha félelmek gyötörnek, és

Nem leled az utat

Csak nézz a távolba, ahol

Feltámad a szél, és

Simogatásában ott leszek,

Felszárítom könnyeidet

Ha már fogytán az erőd,

A hegyek sosem apadó erejével

Emellek fel

Hogy menj

Tovább

Tovább!

Ha már úgy érzed, nincs kiút az útvesztőből,

Csak hunyd le a szemed, és

Lelkedet szárnyalni viszem

Az álmok mezején

Hogy lásd

A szabadság létezik

Ha nem találod a megnyugvást,

Békével a karomban suhanok feléd

A naplemente varázsában

Hogy sose feledd,

A harmóniát magadban keresd

Ha örömödet nem oszthatod meg mással,

Nézz egy virágra, és

Én mosolygok vissza

Tiszta szívből,

Veled örülve,

A lelkedben élő kisgyermekre

Ha bánatodat nem hallgatja meg senki,

Csak gondolj rám, és

Ott leszek

A szívedben
Csak ott leszek

És ölellek

S az esőcseppekben

Veled könnyezem

Ha szükséged van rám,

Ott leszek

Mindig

Csak gondolj rám
És tudd

Van egy barátod
Aki vár

A végtelen partján

(Nemes Péter: Mindig a barátod leszek)