Montaigne azt írja, hogy a szerelem senkit sem szokott megkérdezni.Akkor jön, amikor akar, és az embert kíméletlenül leteperi,
mint az elemi erő. A barátsághoz beleegyezésre van szükség.
Barátom csak az, akit szabadon választok magaménak.
Igaz, hogy amikor már megvan, kényszer. Már nem tudok meglenni nélküle.
„Il me semble n'etre qu"a demi" -
úgy tűnik, hogy valaminek csak a fele vagyok.
De még akkor sem teper le. Mindig szelíd és szenvedélytelen.
Philia istennő minden isteni lény között a leggyengédebb.
A szerető néha meg szokta érezni távollevő szerelmének örömét vagy baját,
s néha el tudja találni kívánságát.
A szerelemben kivételes, a barátságban ez a természetes.
Mindig tudom és tudnom kell, hogy mi történik vele s mit gondol.
Semmi sem maradhat rejtve sem előtte, sem előttem.
De ez a barátságnak nem feltétele; az őszinteség nem előzi meg a barátságot.
Ilyesmit csak az gondol, akinek a barátságról sejtelme sincs.
Akit az istennő egybefűzött, arról lehull minden hazugság és maszk.
Nem a barátság fakad az őszinteségből, hanem az őszinteség a barátságból.
Először van Philia, s a többi az ő ajándéka.
/Hamvas Béla/
