Ha megfoghatnék

"Ha megfoghatnék egy szivárványt,megtenném.
Csak neked,hogy a szépségét megoszthassam veled.
Azokon a napokon,mikor egyedül érzed magad,
építenék egy hegyet,ami csak a tiéd lenne.
Egy hely a kikapcsolódásra,
egy hely,egyedül lenni.
Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám, a tengerbe dobnám
őket. De ezeket nem vagyok képes megtenni.
Nem tudok hegyet építeni vagy megfogni egy szivárványt.
De engedd,hogy az legyek,amit a legjobban tudok:
Egy barát,aki mindig itt van....."

Az igaz barát

"Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod."

Ha félsz

Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább.

Ördög és angyal

A fény harcosa tudja, hogy egy angyal és egy ördög vitatkozik a keze fölött, amely a kardot tartja. Az ördög azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz. Az angyal azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a kellő pillanatot. Félsz. A harcos meglepődik. Mindketten ugyanazt mondták. Aztán az ördög folytatja: - Hadd segítsek neked. Az angyal pedig azt mondja: - Segítek neked. A fény harcosa ekkor megérti a különbséget. A szavak ugyanazok, de a szövetségesek különböznek. És elfogadja az angyal kezét.
/Paulo Coelho/

Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,

születésben és elmúlásban,

mosolyban, könnyben, porban, kincsben,

ahol sötét van, ahol fény ég,

nincs oly magasság, nincs oly mélység,

amiben Ő benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt

nincs egy csalóka pillanat,

mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,

s szeme elé a fény korlátja nőtt.

Az csak olyankor látja őt,

mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, zivataros,

villám-világos éjszakákon.

/Wass Albert/

Érthetetlen kapcsolat

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.

/Hamvas Béla/

Érzelmi függőség

A kapcsolatok először nehezek. Akárcsak tűzgyújtáskor, el kell viselni a kellemetlen füstölgést. Ha azonban a tűz egyszer fellobban, a füst eltűnik, és a lángok mindent megvilágítanak maguk körül, – meleget, nyugalmat árasztanak. Majd ránk hullik egy parázs és megéget; mégis ettől válik izgalmassá egy kapcsolat…
/Paulo Coelho/