Hogy mit érzek ?

"Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom, 
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom. 
Ha boldog vagy, veled nevetek, 
Ha szomorú, veled szenvedek. 
Ha sírsz, könnyezem én is. 
Ha kacagsz, kacagok én is. 
Ha gondod van, segítek megoldani, 
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni. 
Ha nem vagy velem, én féltelek, 
Ha hazaérsz, fellélegezhetek. 
Ha ellenség jön, én megvédelek, 
Ha kell, életem adom érted. 
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek, 
Ha szeretsz, viszontszeretlek. 
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak, 
Nem fogok változni én sem, ne akarjad. 
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted, 
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!" 

Ha nem szoritasz

József Attila - Ha nem szorítsz...

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.

Vallanak a szavak

Vallanak a szavak, akármilyen nyelven

kezemmel megírlak, akármilyen betűvel

úgy érzem arcod mintha hozzámszorítnád

ahogy leírom neked reszket minden részem

ahogy számmal csókollak,elmerülök benned

szememmel megérintem, szemed minden fényét

puha ajkad lágyan, forró arcomra tapad

ahogy érzem közeledni folyton csak belém

bőrömmel látom, minden festmény és szín

tested fehérségét, tájak remegő redőit

rádboruló imám elborít áttetsző fátyolként

Nekem ez egyszerű

Baranyi Ferenc: Egyszerű Oly egyszerű ez: ha elvesztelek - belepusztulok. Bármi lesz veled: autó üt el, cserép zuhan le rád, vagy ravatalod lesz a betegágy - én utánad halok, nincs más utam. A sorsomat kezelni egymagam már túlontúl önállótlan vagyok, élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok. Oly egyszerű ez. Semmi komplikált nincs abban, hogy csakis harmóniát fog fel fülem, hangom is puszta csend, ha nincs másik hang, mellyel összecseng. Megírták mások már, mi vagy nekem: lányom, anyám, húgom és kedvesem, testnek s kenyér, parasztnak a föld, prófétának ige, mely testet ölt, te vagy a fény az éjszakában - oly banális mindez s mégis oly komoly. Nekem te vagy a velem-futó magam: kétágú útnak egy iránya van s ágaink párhuzama oly szoros, hogy a tekintet szinte összemos. Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű: mikor magadhoz - hozzám vagy te hű, magaddal azonos csakis velem lehetsz mindig már. Ez a szerelem.

Vallomás

Ady Endre: Vallomás

Te, akinek annyi szived van,
Ahányat lelked megteremt,
Aki színes kaméleonként
Varázsolsz multat és jelent,
Kinek a szín fényes világod,
Melyet lánglelked áthevít --
Ki tudnád-e vajon nevetni
Egy bús poéta könnyeit?...

Ki tudnád-e vajon nevetni,
Mert úgy imád, mert úgy szeret,
Ahogy nem a színpadon szoktak,
Vagy az életben -- emberek;
Hogy szép lelked teremtõ lángját
Úgy nem áhítja senki más;
Hogy szerelmét el nem rabolná
Sem távolság, sem megszokás.

Te, aki már ezer élet közt
Osztottad szét a lelkedet,
Elképzeled, hogy egy egész szív
Mást nem, csak tégedet szeret.
Hogy azt, ki a festett világban
Elvesztette önnönmagát --
Egy bús poéta úgy imádja,
Mint az igazság angyalát...

Elhiszed-e egy ismeretlen,
Álmot szövő költõ szavát?
Elolvasod szívébõl vérzõ,
Szerelmes, bánatos dalát?
Meg fogod-e szíved kérdezni,
Vajon szeretni tud-e még,
Vagy trubadurod megsajnálni
Lelkednek kegy gyanánt elég?...

Szívem szorul a félelemtõl
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak színpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet...
-- Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég... Isten veled!...

Ha rózsára gondolsz

„Ha rózsára gondolsz, tövis jut eszedbe,
pedig van illata is.
Ha alélt kígyót látsz, felveszed öledbe,
pedig bánthat is.
Ha fáj a perc, már feketén látsz,
pedig van óra is.
Gondod a múlt, a jövőddel törődsz,
pedig van jelen is.
Gyenge vagy? Hát légy erős!
Ha fáj, akkor is!
Álmok, nyelvek lopják füledbe ellenem a koshadt vádjaik hadát,
ha kell légy süket is.
Rút káoszba ötlik arcukat, s röhögnek,
ha kell légy vak is.
Had beszéljenek, Neked van igazad,
ha nincs akkor is.
S ha már úgy érzed senkid sincs,
én vagyok akkor is!”

Segíts!

Most játszom. Mindenkinek és mindenért. 
Mert feladnám. Mert sok. Mert egyedül vagyok. 
Mert sírok. Mert fáj. Mert félek. 
És mégis, menni kell, mindig csak előre, sírva és toporzékolva és eltitkolva, 
és öleletlenül és simogatás nélkül. 
Mert ez a szerepem. ahogyan Neked. 
És Neki. És mindenkinek. 
Egyre jobban érik bennem a másság utáni vágy. 
Hogy más legyek. hogy máshol legyek. 
sírok én is. Egyedül vagyok. 
Barátok. Ismerősök. Emberek. Látnak. 
Mosolyognak. És tovább mennek. Sírok én is.
És nem látják. Miért nem? 
Láss bennem mást. Láss belém. Segíts!