Tisztelem

Tisztelem a személyiségedet, és mivel érzem, hogy te is tiszteletben tartod az enyémet, sohasem foglak azzal lealázni, hogy másmilyenné formállak. (...) Amíg velem leszel, szabadon dönthetsz mindenről, még akkor is, ha a döntésed nekem fájni fog. Én szabadon döntöttem arról, hogy nem veszem ki a kezedből a szabadságodat, mert így tartom tisztességesnek. És a közös életünkben ehhez fogom tartani magam.

Szavaid

Hallgatom szavaidat,mondataidat és elgondolkodom.

Mennyi minden zajlott és zajlik le benned az évek alatt. 

A szeretet - amit általad tanultam meg - azt mondja

a lelkemben : Istennek biztosan célja volt,

s van velünk az Életben.
Ha nem így lenne,akkor már régen csak egymás 

mellett élnénk egyedül,szeretet nélkül,megalázkodva

önmagunk és a másik előtt.

Mi inkább megújulunk , s újjászületünk,mint a fönix madár.

Lehet utunk külön visz, vagy végre megtaláljuk a másikat.

Szembesülünk az új értékeivel és eldöntjük:

Külön élünk vagy maradunk egymásnak az idő végezetéig.

Születtem

Születtem: 1990. április 22-én.
Meghaltam: 2011. november22-én.
Ujjá születtem : 2012. Március 22.-én.
Meghaltam : Sohasem.

A Hatalom...

A hatalom szeretete - A szeretet hatalma.

Mennyi minden kell, hogy végre felismerjem

e két gondolat közötti nagy igazságot.

Milyen gyötrelmek által kellett megszületnie,

s mennyit kellett szenvednie érte,annak az 

embernek akit a legjobban szeretek.

A feleségemnek.

Köszönöm neked, hogy végre megtanítottál,

hogy a helyes út a szeretet ereje.

Megértettem végre ,hogy a boldogság nem

másban , így nem is benned van, hanem a lelkemben.

Kérlek,hogy ne engedd el a kezem ezen az új úton.

Gyermek vagyok még itt és kellenek ezen az úton:

a barátok,a gyermekek,a közös ismerősök és a leendő

ismeretlen ismerősök és barátok.
Legfőképpen azonban Te kellesz, hogy viszonozni 
tudjam azt a rengeteg jót amit kaptam Tőled. 

KÖSZÖNÖM.

Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le.
Nincs olyan betegség,amelyet a szeretet ne gyógyítana.
Nincs ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna.
Nincs az a szakadék, melyet a szeretet át ne hidalna.
Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene.

Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond.
Az sem, milyen reménytelenek a kilátások.
Milyen kusza a zűrzavar.Milyen nagy a hiba.
A helyesen értelmezett szeretet mindent megold.

S ha elég erős benned a szeretet, Te leszel
a világ legboldogabb és legerősebb embere !!!

Együtt élni

"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni. 

/Popper Péter/

Tovább Tovább

Zúgó, vad viharokkal jöttem,

Dühödten a tengert köptem.

Álmodoztam csillagporos égről.

Boldogságról, hitről, fényről.

Lelkemben egyre gyűltek álmok, -

De őrült gyilkos a ma, - az álnok!

Veszett, céltalan rohanásba űzött,

Nehéz gondnyavalyákba fűzött!

- Ki csatára száll, - győz, - avagy elveszejtik…..

-Tovább! - Tovább! - Tovább! - Meddig?

Égettem a gyertyát kétvégről üszkösre,

Tettem, s toboroztam a jóra, üdvösre.

Habos lóként zablát tajtékkal harapva,

Küzdve és tusázva maradtam magamra.

Noha nem ölel át és ráz a félelem,

Félretaposott, rongyolt az életem.

Szétszakadtak álmoknak burkai,

Kénszagot lehelnek pokolnak árkai.

Lelkem még tüzel, - de agyam már hideg, -

-Tovább! - Tovább! - Meddig? - Minek?

/Csapó Lajos/

Utam keresve

Írogatok. Folyik tollam alól a szó,

Mint hordó csapján a jó innivaló.

Csurog-csepeg, vagy árad gáttalan,

Konkrét céllal, vagy néha céltalan.

- Utamat keresem, tapogatok,

Óvatosan lépek, akár a vakok,

Felfigyelve minden kis zörejre,

Próbálgatva - hogyan miként, merre?

Lassan tisztul a kép, kristályosodik a gondolat,

Testet ölt és irányt mutat.

Szívós türelemmel utána megyek,

Lehetnek előttem rónák, hegyek,

Megmászom mind a bérceket,

Bányászok ritka érceket..

- Vagy felmegyek, hol a hó

És jég a sziklaormán a takaró.

Hol szabad szilajon vad szelek cikáznak,

Hol a rege szerint az Istenek tanyáznak.

-Vagy még tovább! – Ki az űrbe!

Átlépve a határt,

Bejárom a galaktikát

_S ha nem találom meg azt, mit keresek,

Visszatérek csendesen és megpihenek.

/Csapó Lajos/