Nyitottság

Engedd, hogy jöjjön a szél,
engedd, hogy jöjjön a nap
- mindent fogadj szívesen.
Amint egyszer ráhangolódtál,
hogy nyitott szívvel élj,
sosem zárulsz be többé.
De kell egy kis időt rászánnod.
És neked kell elérned azt a nyitottságot,
máskülönben újra bezárulsz.
/Osho/

Magamnak

Sokkal jobb nagy tettekért kockázatot vállalni, dicsőségteljesen diadalokat aratni, még ha kudarcokkal járnak is együtt, semmint azoknak a gyarló lelkeknek sorába állni, akiknek se nagy gyönyörök, se nagy szenvedések nem jutnak osztályrészül, mert szürke félhomályban élnek, ahol nincs győzelem, nincs vereség. (Theodore Roosevelt)

Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni.

Várakozás

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé.

E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam.
Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel. Ezenfelül Indiát akartam, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot.

Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei - nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.


Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. (Mit Csináljak?) Az ember azt adja, amit tud.

Ne csak

Ne csak szajkold,
hanem higgyed is végre,
hogy minden,
minden másképp történik.
Egy napon megérint az élet;
másképp, máskor, más szándékkal,
mint valaha is képzelted.
Megérint, és köznapod megtelik a
csodálatossal.
/Márai Sándor/

Kopognak az ajtódon

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.
/Szepes Mária/

Csoda

A világ legnagyobb titkát írhatnám most le,
ha tudnám: hogyan születik meg a szeretet?
De nem tudom.
Kérdeztem az angyalt - de nem súg.
Addig maradjon,
mint minden csoda az életben,
érthetetlen.
/Müller Péter/

A boldogság

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra.
Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.
/Márai Sándor/

Fáradtság

Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre.

Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a "túl", ez a "sok" adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.

/Márai Sándor/

Szabadság

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre."
/Heltai Jenő/

Lelked

Amit az ember magára hagy, amivel nem törődik, az bekoszolódik... Ez a lelkünkkel is így van. És a kosz a koszt vonzza. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket.
/Müller Péter/

Megbántás

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod,
ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán,
hanem mert a bántás pillanatában
önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj
- és tudod, hogy nem kellett volna.
Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.
/Müller Péter/

Nem elég szeretni

“… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.”
(Márai Sándor)

Visszaút

Újra és újra arra fogsz gondolni, hogyan menj visszafelé.
Nincs visszaút;
felesleges visszafelé menni.
Előre kell menned. Meg kell szerezned a saját fényedet; és ez lehetséges. Visszamenni lehetetlen, de még ha lehetne is, ugyanaz az élmény nem elégítene ki többé.
Csak ismétlés lenne - nem adná meg ugyanazt a borzongást. A borzongás az újdonságában rejlett.
Most ugyanaz az élmény semmilyen örömöt nem fog nyújtani.
Azt fogod mondani: "Ezt tudom - de mi van még? Mi az új benne?"
És ha néhányszor elismétled, rá fogsz unni.
Előre kell menned, és mindennap új élmény vár. A létezés örökké új, ezért sosem találkozol újra ugyanazzal az élménnyel. Olyan sok millió aspektusa van, hogy mindennap új szemszögből nézheted - akkor hát miért törődnél a régivel? Felesleges.
/Osho/

Változás

Egy ország változása egy személlyel kezdődik. Minden ország tükröződése a lakosság belső békéjének vagy zavarának, így ha egy ember megváltozik, az hatással van a lakosság többi részére is. Minden személynek hatalmában áll nagy változásokat hozni az országnak, a benne lakozó végtelen békén és szereteten keresztül. Azonban nem hozhatsz békét és jólétet az országodnak ha előbb nem teremted meg azt a saját életedben. Érted? Nem adhatsz olyat, ami nem a tied.

Minden ember feladata, hogy tökéletes harmóniát hozzon a saját életébe és így a legnagyszerűbb emberi ajándékot adja a hazájának és a világnak.

Boldogságmágnes

Hogy egy boldogabb élethez
tartozó dolgokat vonzhass,
boldogság-mágnesé kell válnod.
A boldogság boldogságot vonzz.
Boldogság-mágnessé váláshoz szükséges,
hogy boldognak érezd magadat, hogy boldog
gondolataid legyenek és hogy boldogsággal
fordulj mások felé.
A legintenzívebben úgy tudod boldogsággal
megtölteni magadat, ha mindent megteszel,
hogy másoknak boldogságot adj.

Csaták

"Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük." (Paolo Coelho)

Üzenet

Ne gondold, hogy életed semmit sem ér,
ne gondold, hogy haszontalan, tehetetlen kolonc vagy, mert nem igaz!
Életed csodálatos érték és mindaddig az is marad, amíg adni tudsz.
Hogy semmid sincsen?
Hidd el nekem gazdag vagy, mert Krisztus keresztje a tiéd s benne minden lehetséges, maradandó érték.
Mindaz a szenvedés és öröm, mely eddig életedet jellemezte s ezután köszönt reád, olyan kincs, melyhez a felajánlás által Krisztussal egyesülve juthatsz egyedül hozzá.
Istennek adva a múlt salakja is értékké válik a jelen s a jövő végtelenére tolódik... Add át magad!

Élj vidáman

Ha legközelebb azon kapod magad,
hogy kezdesz kétségbe esni,
tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek?
Mára elég ételem van?”
(Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve. (Andrew Matthews)

Szavak nélkül - Halottainkért

Szavak

Az emberek játszanak a szavakkal.
Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek,
mint a játékkockák.
Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába,
ha rosszul sikerült a játék.
A szavak örökre ott maradnak,
ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok,
és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök.
Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.
/Wass Albert/

A mosoly értéke

“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj!”

(Dale Carnegie)

Van-e barátság

„Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.” /Márai Sándor/

Ki a barát

"Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül.. És repül az idő . Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el - mintha melegebb volna a levegő, s otthonosabb a hely, ahol ültök... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod... Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél ..."
(Müller Péter)

Ha nem birod már

A gondod bezár
Vagy eltévedtél
Gyerünk ébredjél!
Nem a kudarcért születtél
Nehéz terhet cipeltél
Mégis úgy hozta sorsod,
Hogy a jó csak úgy jön, ha hordod
És el nem tép
Az ős ellentét
Talán vár még szép

Minden nap újabb állomás
Dönthetsz, kiszállsz, vagy folytatod
Szerintem vívd még a harcod!
Amíg itt vagy
El kell, hogy bírjuk terheink
Vagy elvesznek szép perceink
És mindig mennünk kell tovább
Egy életen és sorson át

Nem véletlen

Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.
Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt.
A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.
Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.
/ Osho/

Feltéltel nélkül

Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj;
minél többet adsz, annál több lesz neked.
Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.
A szeretet nem sokat törődik azzal, hogy a másik érdemes-e arra, hogy kapjon.
Ez fukar hozzáállás, a szeretet pedig sosem fukarkodik.
A felhő sosem törődik azzal, hogy az égbolt megérdemli-e.
Esőt hullat a hegyekre, a sziklákra; mindenre, mindenhol.
Feltétel nélkül ad, kikötések nélkül.
Ilyen a szeretet is: egyszerűen ad, élvezi, hogy adhat.
Bárki, aki hajlandó elfogadni, kaphat belőle.
Nem kell megérdemelnie, nem kell beleillenie semmilyen speciális kategóriába,
nem kell megfelelnie semmilyen minősítésnek.
Ha szükség van ezekre a megfelelésekre, akkor az, amit adsz, az nem szeretet,
hanem valami más.
Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj;
minél többet adsz, annál több lesz neked.
Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.
/Osho/

Ne feledd

Ne utasítsd el a szeretet, amikor vigasztalásra szorulsz.

Tekintsd menedéknek.

Mindennap többször is emlékeztesd magad a szeretetre.

Helyezd el magad körül mindenütt jeleket:

sose feledkezz meg a szeretetről.

Szeretnék

Kun Magdolna:

Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,

elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.

Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely

dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,

szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.

Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,

hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.

Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,

vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.

Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,

dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,

Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,

s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

Néhány jó tanács

1. Ne foglalkozz a lényegtelen számokkal.
Olyanokkal, mint az életkor, a testsúly és a magasság.
2. Folyamatosan tanulj.
Tudj meg többet a számítógépekről, a járművekről, a kertészkedésről, bármiről. Sose hagyd ellustulni az agyad. "Egy tétlen agy az ördög munkaterepe." És az ördög neve Alzheimer.
3. Élvezd az egyszerű dolgokat.
4. Nevess gyakran, hosszan és hangosan. Nevess, amíg a lélegzeted is eláll.
5. Megesik, hogy megkönnyezel. Megvisel, elszomorít és odébbáll. Az egyetlen ember, aki egész életünk során velünk van, mi magunk vagyunk. ÉLJ, amíg élsz.
6. Tartsd becsben az egészséged:
ha jó, akkor őrizd meg. Ha gyengélkedik, akkor javíts rajta. Ha már túl van azon az állapoton, amin magad segíthetnél, akkor fordulj segítségért.
7. Ne tégy kirándulást a bűnbe. Utazz el a környékre, a szomszédos megyébe vagy külföldre, de sose járj arra, ahol a bűn lakozik.
8. Mondd el minden alkalommal azoknak, akiket szeretsz, hogy szereted őket.

ÉS MINDIG GONDOLJ ARRA:
Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal,
amelyektől elakad a lélegzetünk.

Ölelés

Az ölelés egészséges. Növeli a szervezet ellenállóképességét, oldja a feszültséget, elmulasztja a búskomorságot, jót tesz álmatlanság ellen, felpezsdíti a vérkeringést, megfiatalít, nincs semmi kellemetlen mellékhatása, valóságos csodaszer. Az ölelés teljesen természetes. Életünk szerves része, nem kell hozzá se édesítõ, se gyomirtó, se tartosító. Teljes értékû, akár a reformkoszt. Az ölelés gyakorlatilag tökéletes. Szó sincs alkatrészkopásról, hamar kimerülõ telepekrõl, rendszeres felülvizsgálatról. Csekély energiafogyasztással magas hozamot biztosít, nem árt neki az infláció, nem hizlal, nem kell utánna havi részleteket fizetni, a biztosításról nem is beszélve, ellophatatlan, adómentes, nem szennyezi a környezetet és természetesen korlátlan ideig visszaadható.

pillanat

“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”

(Paulo Coelho)

Gyakorlatok

Próbálj nem gondolni semmire.

1. Érezd, hogy milyen jó dolog élni, hogy szereted az életet. Hagyd, hogy a szíved szabadnak, barátnak érezze magát, felülemelkedve s távol a téged érint
problémák kicsinyességétő
l.

Halkan kezdj énekelni egy gyerekkori dalt. Képzeld el, hogy a szíved

növekszik, betölti a szobát – aztán az egész házat – csillogó, erő
s kék fénnyel.

2. Amikor ehhez a ponthoz érsz, kezded érezni a szentek baráti jelenlétét, akikben a

gyerekkorodban hittél. Észreveszed, hogy megjelennek, mindenfel
l közelednek,

mosolyognak, megerő
sítik az életbe vetett hitedet és bizalmadat.

3. Képzeld el a közeledő
szenteket, amint kezüket a fejedre teszik, s szeretetet, békét és

közösséget kívánnak a világgal. A szentek közösségét.

4. Amikor ez az érzés már eléggé intenzív, úgy érzed majd, hogy ez a kék fény

áramlat, amely keresztülfolyik a testeden be-ki, akár egy csillogó folyó. Ez a kékség tölti

be el
ször a házadat, aztán a negyedet, a városodat, az országodat, majd beburkolja az

egész világot, mint egy hatalmas, kék gömb. Ez a legnagyobb szeretet megtestesülése,

kívül esik a mindennapi csatározásokon, de megerő
sít téged, energiát és békét ad.

5. Tartsd a lehet
leghosszabb ideig ezt a világot beburkoló fényt. A szíved nyitott,

szeretet árad szét bel
őle. A gyakorlatnak ez a fázisa legalább öt percig tartson.

6. Most apránként, fokozatosan térj vissza az önkívületbő
l a valóságba. A szentek a

közeledben maradnak. A kék fény továbbra is beborítja a világot.

Önmagad

Ne hagyd, hogy gyõzzön a "mit mondanak majd az emberek", vagy a "családom ezt sohasem értené meg", vagy "a barátaim elfordulnának tõlem". Csak az számít, hogy te hogyan érzel az adott dologgal kapcsolatban. Ha izgatottság fog el, amikor rá gondolsz, lelkes vagy, amikor azzal foglalkozol, újabb és újabb ötletek állnak sorban a fejedben, amikor azt a dolgot tervezed, akkor ne hagyd, hogy bárki visszahúzzon! Csak csináld! Biztos, hogy képes vagy rá! Minden terv, amiben rendületlenül és pozitív töltettel hiszel, megvalósul és sikert hoz! A legvadabb terved is.

Az ember csak akkor lehet maradéktalanul boldog, ha ott él, ahol igazán szeretne, ha úgy él, ahogy igazán szeretne, ha azzal él, akivel igazán szeretne, ha azt csinálja, amit igazán szeretne. A te vágyaid a tieid, nem másoké. Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed, hogy a racionalitásra hivatkozva mások döntsenek helyetted. Ha nem tesz boldoggá a munkád, lépned kell. Ha nem tesz boldoggá a kapcsolatod, lépned kell. Rajtad kívül senki sem tud változtatni a helyzeteden. Amint a jó érzéseidet kezded követni, rohamos mértékben válik jobbá az életed, szinte meseszerû lesz a köréd épülõ új világ.

Ha a családi kötelékeid megsínylik a váratlan önbizalmadat, ne aggódj, már idõszerû volt, hogy lazábbak legyenek. Ha a baráti kapcsolataid nem élik túl a fejlõdésedet, ne aggódj, már idõszerû volt, hogy véget érjenek.

Álmodás

" Az ember sosem szűnik meg álmodni...

Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek,

de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk,

különben meghal a lelkünk...

Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat,

ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz...”

Paulo Coelho

Egyszerű csodák

Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket,

hogy a köznapiban, a környezőben,

a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit,

a csodálatosat és a látomásszerűt.

Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat,

mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek,

ködök szállanak, sírok felnyílnak,

s a zűrzavarban felhangzik Isten szava:

nem, a csoda legtöbbször egészen csendes.

Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit:

egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését;

s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme

és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod,

mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted

ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak.

Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba….

(Márai Sándor)

Csinálj ünnepet

Nézz utána, hogy minden napból,

a legközönségesebb, sivár hétköznapból is

ünnepet csinálj,

ha pillanatokra is!

Egy jóindulatú szóval.

Méltányos cselekedettel.

Nem kell sok az emberi ünnephez.

Minden napba belecsempészhetsz valamilyen

varázsos elemet,

megajándékozhatod magad egy könyv

igazságának negyedórás élményével,

valamilyen homályos fogalom megismerésének

kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével.

Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb,

ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel,

az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal;

tehát az ünneppel.

(Márai Sándor)

Mennyire fontos

Tudod arra gondoltam,
mennyire fontos az embernek
a visszajelzés.
Nem,
nem az elismerésre gondolok.
Az más.
A visszasimogatásra.
Arra,
ha valaki meggyógyít
egy beteg madarat,
nem vár érte köszönömöt
se fizetséget,
de megsimogatja
a búcsúzkodó szeretetkör.
Aki szeret, azt szeretné adni,
amit maga is legtöbbre tart.
A madár a repülést.
Mit adhatna mást?
Aki szeret.
Azt, amit legszebbnek,
legjobbnak tart a világon.
Simogat,
akit boldoggá tesz,
ha szeretetből megsimogatják,
betakar,
aki arra vágyik,
egy szerető kéz betakarja.
Nem,
nem azért, hogy visszakapja,
az igazi szeretet
nem ismeri az üzletet.
Csak, mert aki szeret,
azt adja,
ami számára a legkedvesebb.
Ha tehetné, a szívét adná.
De,
mert nem teheti,
hát azt,
ami nagyon fontos.
Neki.
Aki adja, annak.
Szeretettel adni,
csak a legfontosabbat lehet.
A legmelegebb szót,
A legszebb mosolyt,
a legkülönlegesebb kavicsot.
A legkedvesebb mozdulatot,
a legforróbb fohászt.
Annak, akit szeretünk.

(.kaktusz)

Magad útja

Nem akarom,

hogy azon az úton kövess engem,

amelyen én haladok a célom felé.

Járd a saját utadat,

kövesd az általad meghatározott irányt,

amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel.

Ne fogadj el semmilyen állítást,

csak azért mert tőlem származik.

Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod,

nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni.

Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot...

Birtoklás

Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk…Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?
(Seneca)

Béke van

A béke örök.

Sohasem túl késő békét lelni.

Ennek mindig itt az ideje.

Életünket valóban gyümölcsözővé tehetjük,

ha nem vagyunk elválasztva Forrásunktól,

ami nem más, mint az örökkévalóság békéje.

A legnagyobb szerencsétlenség, ami emberi lényt érhet,

ha elveszíti belső békéjét.

Nincs az a külső erő, amely képes lenne megfosztani tőle.

Saját gondolatai, saját tettei azok, amik megfoszthatják tőle.

Döntésem

Minden reggel, amikor fölébredek, választhatok:
Boldog legyek ma, vagy boldogtalan?

...és én a boldogságot választom...

Áldott legyen

Áldott legyen a mosolyod,

Légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás

Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár

Minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen, ki megbocsátja,

Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,

Fájdalomban, szenvedésben,

Örömödben, bánatodban,

Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg önmagadnak,

És a Téged szeretőknek.

Ki minek gondol

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."
(Weöres Sándor)

Hozzád szól

Így szól Isten:

Már régen akartam veled beszélni,

de te nem hagytál rá időt.

Már régen akartam neked mondani:

,,Itt vagyok számodra.''

De te féltél.

Már régen akartam neked mondani:

,,Ne félj, mert én veled vagyok.''

De te nem hittél nekem,

hanem távolinak, elérhetetlennek,

halottnak tartottál.

Már régen akartam veled beszélni,

de te nem hagytad,

hogy kibeszéljem magam,

mert ugye te szabad vagy a döntésben,

hogy hallgatsz-e rám, vagy inkább elzárkózol.

Ha kész vagy szavaimat meghallani,

akkor szeretném neked mondani:

,,Örök szeretettel szeretlek téged.''(Jer 31,3)

Szeretetem öröktől fogva mindig ugyanaz marad.

Akár felém fordulsz, akár elfordulsz tőlem

én szeretlek téged!

Szeretlek, mert élsz.

Szeretlek, mert fejlődő lény vagy.

Szeretlek, mert ember vagy.

Szeretlek, mert az én gyermekem vagy.

Szeretlek, mert térben és időben,

egy meghatározott hely és idő korlátai között élsz.

Szeretlek, mert nem élhetsz reménység és hit nélkül.

Örök szeretettel szeretlek téged.

Rám bízhatod magadat.

Számodra mindig van időm.

Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran.

Éjszaka vagy nappal.

Gyere hozzám, ülj mellém, nem kell semmit mondanod.

Látlak téged.

Szólj, ha szeretnél mondani valamit.

Beszélj, kiabálj, átkozz, imádkozz,

imádj, fuss el, jöjj vissza.

Én örök szeretettel szeretlek téged.

Még mielőtt a világra jöttél szerettelek téged.

Már akkor az én szeretetem adott neked életet.

És mert szeretlek, nem halhatsz meg.

Nem tudlak megsemmisíteni, mert szeretlek.

Bármit is csinálsz, én utánad megyek.

Ha már egy anya sem hagyja el gyermekét

bármi rosszat tesz is,

hogyan is hagyhatnálak el téged,

hiszen szeretlek.

Engedd magadat szeretni!

Nyílj meg, engedd,hogy szeresselek téged.

Engedd, hogy szeressenek az emberek,

akik rád mosolyognak.

Engedd, hogy szeressenek az emberek,

akik veled vannak.

Engedd magadat szeretni!

Engedd, hogy szeresselek téged

a föld és a csillagos ég minden szépsége által.

Én örök szeretettel szeretlek téged.

Kisember.

Én örök szeretettel szeretlek téged.

Ismerem történetedet,

semmi sincs elrejtve előlem.

Várok, amíg te igent mondasz nekem.

Nem kényszerítelek.

Itt-ott keresztezem utaidat

és várok - tele reménnyel,

félelem nélkül; hitvallásodra.

Várok bizalmadra.

Nem érek el semmit, ha félsz tőlem.

De hogy elnyerhessem bizalmadat,

én a te Istened, mindent megteszek érted.

/M. Gud/

Egyedüllét

Nem futhatsz el önmagad elől. Nincs rá mód - te te vagy. És az egyedüllét olyan alapvető, hogy lehetetlen elmenekülni előle.
Minél jobban próbálsz menekülni az egyedülléttől, annál magányosabbnak fogod érezni magadat.
Ha kezded elfogadni az egyedüllétet, ha kezded megszeretni, ha élvezni kezded, akkor minden magányosság el fog tűnni.
És akkor az egyedüllétben szépség rejlik, határtalan szépség. Egyedüllétre vagyunk teremtve. Ez az egyedüllét a szabadságunk. És nem áll szemben a szeretettel. Valójában csupán az az ember képes a szeretetre, aki egyedül van, és tudja, hogyan létezzen egyedül. Ez a szeretet paradoxona: csupán az, aki egyedül van, az tud szeretni, és csupán az, aki szeret, az lesz egyedül. Ez a kettő együtt jár. Ezért ha képtelen vagy egyedül lenni, képtelen leszel szeretni is. Akkor az úgynevezett szereteted csupán menekülés lesz önmagad elől. Nem lesz valódi szeretet, nem lesz valódi kapcsolódás. Ki fog kapcsolódni kihez? Még önmagadhoz sem kapcsolódsz, hogyan kapcsolódhatnál máshoz? Nem vagy jelen - ki fog kapcsolódni a másikhoz? Tehát a szeretet egy hamis változata létezik a világban: menekülni próbálsz önmagadtól, a másik is menekülni próbál önmagától, és mindketten a másikban kerestek menedéket. Ez egy kölcsönös átverés. Az. első dolog, hogy megismerd a saját cölibátusodat, lényegi cölibátusodat - hogy megértsd, egyedüllétünk adja egyediségünket. Működj ebből az egyedüllétből. Még a szeretetednek is erről az alapról kell működnie. Akkor képes leszel szeretni.
OSHO

A változás

Sose feledd, hogy a változás az élet.

Minden egyes pillanatban maradj elérhető az új számára.

Amikor az emberek ragaszkodnak a régihez, nincs változás.

A változás az újjal érkezik. A régivel nincs változás,

de az emberek ragaszkodnak a régihez,

mert az biztosnak látszik, kényelmesnek, ismerősnek.

Együtt élsz vele, ezért ismered, már jártas vagy benne,

nagy tudásod van róla. Az újjal megint tudatlan leszel. Az újjal talán megint hibázol; az új ki tudja, hová vezet? Ezért támadnak a félelmek, és ezek miatt a félelmek miatt

ragaszkodsz a régihez. És abban a pillanatban, hogy ragaszkodnikezdesz a régihez, felhagysz a virágzással. Maradj elérhető az új számára. Mindig halj meg a múltnak. Vége!

A tegnap az a tegnap, és sosem jön vissza. Ha ragaszkodsz hozzá, meghalsz vele együtt;

a síroddá válik. Nyisd meg a szívedet azelőtt, ami érkezik.

Üdvözöld a felkelő napot, és mindig mondj búcsút a lenyugvó napnak.

Érezz hálát - olyan sokat adott -, de a hála miatt ne kezdj ragaszkodni hozzá.

Ha emlékezni tudsz erre, életed fejlődni, érni fog.

Minden új lépés, minden új kaland új gazdagságot hoz.

És amikor az élet egésze mozgás, mire eljön a halál, olyan gazdaggá válsz,

és olyan sokat tudsz a legvégsőről, hogy a halál nem tud elvenni tőled semmit.

A halál csak a szegény emberekhez jön el - azokhoz, akik nem éltek.

OSHO

Belső nyugalom

Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélékre vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond meg tehát magadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.

(Marcus Aurelius)

A varázslatos szeretet

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!” Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
/Müller Péter/

Mindennek megvan az ideje

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak;
ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának a mi ültettetett.
Ideje van a megölésnek és ideje van a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének;
ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;
ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek;
ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

Az igazi szeretet

Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia. Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul. A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve. Testmelegre. Megértésre. Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra. Elfogadásra. Barátságosságra. Megbocsátásra. Szövetségre. Toleranciára. Ez néha kevés, tudom, hogy kevés – mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még. Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget, s elégeti emberi viszonyainkat.
/Müller Péter/