2012. május 27.

Kezed a kezemben

Kezet csak megfogni szabad. 
Elveszíteni vétek. 
Ellökni átok. 
Egymásba simuló kezek tartják 
össze az eget s a világot.

Csak ennyi

Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.

Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd.

Hátha



Őri István: Hátha...
Várlak, ha jössz
várlak, ha nem
vártalak tegnap
várlak ma
várlak holnap
várlak örökkön örökké
várlak erényben
várlak a bűnben
várlak, 'milyen vagy
hűtlen-hűségben
várlak a Mennyben
várlak a pokolban
hogy együtt énekeljünk
az angyalokkal
vagy üvöltsünk a kíntól
mert örökké égünk - Együtt...
várlak, hogy várjuk
a feloldozás üzenetét - Veled...
Várlak... és nem jössz
szólítalak... és nem felelsz
kereslek... és nem talállak
önmagam sötétje fedi el a tájat -
várlak...
várlak...
várlak...
Elnyel a múlt
szaggat a jövő
a jelen elröppent
Nélküled semmi nincs -
nehéz várni...
de kell!
ha nincs is remény,
akkor is
várni kell!
Rád
mert hátha egyszer feltűnsz
az úton, ahol én is megyek
hátha szembe jössz velem
hátha felismerjük egymást
hátha Te is rám vártál
mint én Rád
hátha megállunk
egymással szemben
és azt mondjuk:
"Itt vagyok!"
hátha megfogjuk egymás kezét
és elindulunk egy másik úton
egyfelé, együtt
hátha megérkezünk valahová
és azt mondjuk:
"Hazaértünk. Menjünk be,
ez a mi otthonunk."
s hátha ott boldogok leszünk
örökkön örökké
mint a mesékben
mint az imákban
mint az elsuttogott vágyakban
mint a gyötrelem sikolyaiban
mint - az életben
Várlak...
gyere...
próbáljuk meg újra
hátha...

Ez az élet?

Aki felismeri szívében a szerelmet, annak rohannia kell szeretni! (...) A szerelemből aztán szeretet lesz, ami sokkal hatalmasabb, mert vágytalanul tiszta!
Kár, hogy az emberek ezt nem becsülik és nem maradnak együtt.
Kár, hogy új vágyakat keresnek, új kielégüléseket!
Kár, hogy a szeretet eljövetele helyett az új vágy kívánása jön, és elégedetlenséget,
a tisztelet felszámolódását, a
 ragaszkodás felbomlását hozza magával! Mindezt azért, mert nekünk sohasem elég, ami van! Mindig elégedetlenek vagyunk és elzavarjuk magunk mellől a szépet, egy másik, új szépért.

Szerettem Önt

Szerettem Önt, 
és szerelmem lehet még több is, 
Hisz´ szívemben nem húnyt ki teljesen, 
De inkább most csendben hagyom Önt is: 
Én nem akarom Önt bántani semmivel. 
Szerettem Önt szó nélkül, hiú reménnyel, 
Hol félve, hol féltékenységgel telve, 
Szerettem Önt oly őszintén és oly gyöngéden, 
Ahogy Isten szeretné, hogy Önt más szeresse!

Ragaszkodás

Senki sem a szenvedésért él, mégis szenved. Neked is van valami életelved, aszerint akarsz élni. Az elvedhez való ragaszkodás boldoggá tehet, de szenvedést is okozhat. Az elvek feladása viszont bukással jár mindig.