2009. február 26.

A nő szépsége


A nő szépsége a szemeiben tükröződik
egyetlen átlátszó, arcon legördülő,
titokban ejtett könnycsepp
többet mond minden szónál.
És nem az a baj, hogy nem
látja ezeket a könnyeket az,
akiért hullnak, hanem, hogy fogalma sincs,
mennyi kimondatlan érzés
csillog bennük, amit aztán elnyel a
zsebkendő vagy kispárna.

2009. február 25.

Játszani tudás


Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.
(József Attila)

2009. február 24.

Birtokolni önmagad


“Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk…Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?” (Seneca)

Tanulni a tudást


“Hát van olyan idő, amikor nem kell tanulnunk? - kérdezed. S én azt válaszolom: nincs. De amint tanulni minden korban tiszteletre méltó, úgy kioktatást kapni már nem mindegyikben az. Szégyellni való, ha az öreg ember az ábécével vesződik: a fiatalnak tudást kell szereznie, az öregnek pedig alkalmaznia kell ezt a tudást. A szerzés sosem elegendő az élethez, tudnod kell bánni azzal, amit megszereztél: igazából csak az a tiéd, amivel másoknak is a hasznára vagy.” (Seneca)

2009. február 22.

Furcsák vagyunk


"Olyan furcsák az emberek,
az egyik szemük sir,a másik nevet.
A másikról azt hisszük boldog talán,
irigykedünk egy boldog szaván.
Azt hisszük a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták,szabadok.
Nem vesszük, ó dehogy vesszük észre,
hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek
az egyik szemünk sír,a másik nevet..
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk ha nevetünk"
(Dante)

2009. február 21.

Bölcsesség eleje


Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
(Weöres Sándor)

2009. február 17.

Ma imádkoztam érted

Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.

2009. február 15.

Miatyánk


Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved,
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Amint a mennyben úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól.

2009. február 13.

Imádkozz


Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.
Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.
/Máté evangéliuma 6:5-8/

Levél

Drága barátom, jöjj hát hozzám,
Hadd öleljelek, szeretőn át!
Mosolygós huncut arcodra,
Egy cuppanós puszit
Hadd nyomjak,
S csillagokat szemeidben,
Hadd számoljak!

Hallgatnám meséidet!
Mondd hát,
Mi újság felétek?
Bánatodban van-e ki fogja a kezed?
S ha öröm ér, van-e társ,
Ki örüljön veled?
És ha fáj, vigaszt nyújtson neked?

Drága barátom, jöjj hát hozzám,
Szerető szívem, repesve vár.
Fájdalmad bátran mondd el nekem,
Veled sírok, és nevetek, ha kell.
Barátom hidd el!
Hiányzol nekem,
Hiányzanak az eltöltött percek.
/Szabó Gitta/

2009. február 11.

Barátaimnak



Időtől, tértől függetlenül,
Még ha testem már
Nem is e világon jár
Csak gondolj rám, és figyelj
Én ott leszek
Benned

Ha sötét felhők gyülekeznek,
Leszek neked
Napsugár felettük
Ha magányosan állsz az erdő szélén,
Csak gondolj rám, és
Mesélek majd a madarak nyelvén,
Csakis neked
Hogy tudd
Nem vagy egyedül

Ha elborít a sötét egy újholdas éjjelen,
Gondolj rám, és
Elér a vigasz akkor is, mert
Ott ragyogok majd
Benned
A csillagos égbolt helyett
Ha az ősz sóhaja nyomán
Elsárgulnak a fák,
A halott levelek hullásából
Hallhatod, ahogy
A jövő reménységét
Súgom neked

Ha szívedbe mar a jeges tél,
Leszek neked a hópelyhek zenéje
Hogy ne feledd,
Még a hideg is szép lehet

Ha lelked Szeretetre sóvárog
Sugárzom majd neked
A születésnapi torta gyertyalángjából, és
A csillagszóró szikráiból is
Ha otthonodat nem leled
Csak gondolj rám, és
Érezd ott mélyen
Otthonod az egész világ

Ha késne a tavasz,
A megújulás erejét öntöm beléd
A napkelte ragyogásából
Minden párás hajnalon
Ha félelmek gyötörnek, és
Nem leled az utat
Csak nézz a távolba, ahol
Feltámad a szél, és
Simogatásában ott leszek,
Felszárítom könnyeidet

Ha már fogytán az erőd,
A hegyek sosem apadó erejével
Emellek fel
Hogy menj
Tovább
Tovább!

Ha már úgy érzed, nincs kiút az útvesztőből,
Csak hunyd le a szemed, és
Lelkedet szárnyalni viszem
Az álmok mezején
Hogy lásd
A szabadság létezik

Ha nem találod a megnyugvást,
Békével a karomban suhanok feléd
A naplemente varázsában
Hogy sose feledd,
A harmóniát magadban keresd

Ha örömödet nem oszthatod meg mással,
Nézz egy virágra, és
Én mosolygok vissza
Tiszta szívből,
Veled örülve,
A lelkedben élő kisgyermekre

Ha bánatodat nem hallgatja meg senki,
Csak gondolj rám, és
Ott leszek
A szívedben
Csak ott leszek
És ölellek
S az esőcseppekben
Veled könnyezem

Ha szükséged van rám,
Ott leszek
Mindig
Csak gondolj rám
És tudd
Van egy barátod
Aki vár
A végtelen partján
(Nemes Péter: Mindig a barátod leszek)

Az egyetlen kötelesség


Egyetlen dologról kell mindig gondoskodnod, ez az egyetlen kötelességed: legyél boldog. Legyen ez a vallásod: boldognak lenni. Ha nem vagy boldog, valami bizonyára elromlott, és drasztikus változtatásra van szükség. Engedd, hogy a boldogság döntsön. Én hedonista vagyok. És a boldogság az emberiség egyetlen ismérve. Nincs más ismérv. A boldogság tájékoztat arról, hogy jól mennek a dolgok. A boldogtalanság azt jelzi, hogy a dolgok elromlottak, és valahol nagy változtatásra van szükség.

OSHO

Boldogság


A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó HatalomÍgy szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkülMindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy,Mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!Az egész világ tied, szabad vagy a kövektől az éterig.Ismerd meg és hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, haMagadnak tartod! Amiből másnak nem adsz,legyen az arany, iszappá válik, legyen gyönyör, halállá válik.Elbocsátalak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért,Aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel,Amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál,És minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg...Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!

Négy gyertya


Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend,hogy körülöttük,hogy,hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első:
-ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második gyertya azt mondta:
-ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem... A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
-ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hírtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
-de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hírtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj!Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit. Add urunk,hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Had legyünk eszköz a kezedben,amely segít megőrizni gyermekeink szivében a HIT,REMÉNY,SZERETET és a BÉKE lángját!!!

Csend-program


Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten-csendjében megmaradni.
Füle Lajos

2009. február 9.

Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sohasem tudhatom:
szoríthatom-e még
azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év múlva.
S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
vagy a Tejút valamely csillagán -
Vidám viszontlátásra mégis, mégis!
/Reményik Sándor/

Döntés

Mindig szentül hittem, hogy a gyökeres változások - mind az ember életében, mind a társadalomban -
nagyon rövid idő alatt zajlanak le.
A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor
a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki,elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket.
Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna,és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre.
A próba nem vár.
Egy hét nagyon is elegendő arra, hogy eldöntsük:
vállaljuk-e a sorsunkat vagy nem.
Paolo Coelho

Emlék


A szálló évekkel
sok minden megy el,
de a szív, a koldus
tovább énekel.

Mi remény volt régen,
emlék ma csupán.
De legalább sírhatsz
tűnt szépek után.

Ami emlék, szebb is,
mint az, ami él.
Romok is ragyognak hűs
Hold fényeinél.
/Juhász Gyula/

2009. február 6.

Bizodalom


"Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.” (Márai Sándor)

Őrangyalod


Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra
Ha a bánat már nagyobbra nôtt, mint a szerelem
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet
Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyôzni, hogy végleg leteszel róla
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom elôtted az utat, amelyet hiába kutatsz
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda
Mert én vagyok az ôrangyalod
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól
Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz
Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess
A végsô pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot odaajándékozom neked
Mert több, mint a barátod vagyok...
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom elôtted az utat, amelyet már régóta kutatsz
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak
És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod

2009. február 5.

Adni és elfogadni


A szeretet meggyógyítja azt is,
aki szeret ,
és azt is ,
akit szeretnek.
/Karl Menninger/

2009. február 4.

Hol a szeretet


A szeretet mindig a közelünkben van. Ez a legfontosabb,mert ez élteti testünket,lelkünket.
Ez az Isten lehelete. Valamennyiünket ez tölt el élettel és célokkal. Segitségével olyan természetességgel adunk és fogadunk el,ahogyan ki- és belélegezzük a levegőt.
Az élet hol boldogságot,hol meg csalódást ad nekünk,de a bennünk élő szeretet ettől nem lesz kevesebb.

Hiszem


Hiszem,hogy azért vagyunk a földön, hogy gyógyulást hozzunk a világ számára,
de ez aligha fog sikerülni,ha mi magunk is tele vagyunk sebekkel. valamenniyen ki vagyunk
téve a világban süvöltő félelmeknek. Ha nem fodulunk Isten felé,magunk is a hisztéria szócsöveivé válunk. Viselkedésünk megváltoztatása vagy a pánik érzésének az elfojtása nem elegendő ahhoz,hogy megváltozzon a gondolkodásunk és életkörülményünk.
Erre csak a szeretet képes.
Azt hiszem,a világnak leginkább komoly lelki gyakorlatra volna szüksége.

Szív és lélek


Jó,ha van hited és vallásod,de nélkülük is megélsz,ha van benned szeretet,együttérzés és tolerancia.
Aki valódi szeretettel fordul embertársai felé,az
nyilvánvaló módon bebizonyította,hogy szereti Istent.
/A Dalai Láma/

2009. február 2.

Furcsa dolog az idő


“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”(Wass Albert)

Igazságok


“Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul - minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.”
(Marcus Aurelius)

Mégis

Mégis...
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,
mégis érj célt!
A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják,
mégis építs!
Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha segítesz támadás érhet,
mégis segíts!
A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid van!
/Kalkuttai Teréz anya/

Hunyt szemmel


Hunyt szemmel bérceket futunk
S mindig csodákra vágy szívünk
A legjobb, amit nem tudunk
A legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
Szorítsd ki, unod a valót.
Hímezz belőlük
Fázó lelkedre gyöngyös takarót.
/Babits Mihály /

2009. február 1.

Az igazi barátság


"Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el; a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén; a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga ellenvéleményét; az egybetartozás érzését, amely nagylelkűen tud adni és örömmel elfogadni; végül az érdekek kizárását, mely nem kíván mást a barátnak, mint annak előbbrejutását a bölcsességben." (Szent Ágoston)

Tánc az élet


Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget.
/Vavyan Fable/