2012. március 30.

Nincs semmi másom

Hidd el.Nincs semmi másom.
Még mindig várom,hogy visszatérj.
Nem lesz jobb nekem Nélküled.
Hidd el. 
Nem tudom ,hogy oldjuk fel ezt.
Te belehalsz ha újrakezdjük ,
Én belehalok ha nem.
Mivel a világon a legjobban Téged
szeretlek így legyen meg a Te akaratod.
Ámen.

Imádság a párkapcsolatért

Minden nap elmondom ezeket a sorokat.
Minden nap ebben a tudatban élek.
Érzem,hogy egyszer az Isten meghallgat,
s legfőképpen Te .

Csak a szeretet

Csak a szeretet ereje maradt meg számomra.
Elegendő fog-e lenni a hitem erejére ?
Igen ! Elegendő, mert mindennél többet ér.
Akinek ez nem elég,az meg sem érdemel engem.

Van barátod ?

"Van barátod?
Nem felszínes barátnőre, haverra gondolok, nem arra, akivel néha összejössz fecsegni - hanem arra, aki meghallgat. És akit te is meghallgatsz. Arra, akit éjjel háromkor föl lehet kelteni
- Te, bajban vagyok, segíts! És ő negyed négykor már ott van nálad.

2012. március 29.

Vége

Vége

Minden ami

Minden ami szép volt, Minden ami jó volt azt Te jelentetted számomra. Nem érted ?! Vagy csak nem akarod érteni ? Miért dugod be a füledet ? Miért zárod el a lelkedet ? Haldoklom. Lassan ember leszek. Hideg , kimért, boldogtalan. pénzfüggő . Lassan meghal bennem az angyal. Még hadakozom, hogy ne így kegyen, de erőm egyre fogy. Fogy a levegő körülöttem, fogy az éltető energia.Senki sem segít. Ezt a küzdelmet a való világ borzalmai ellen önmagamnak kell megvívnia. Csak Te segíthetnél,de téged bezártak a rossz gondolataid börtönébe. Harcolj értünk ! Könyörgöm ! Ne öljük meg az angyalt !

Merre tovább

Annyit szenvedtem már az elmúlt hónapokban, hogy lassan el kell döntenem. Nélküled vagy nélküled. Kérdem én : Hol van itt a döntés ? Sehol. A döntés az lenne : Válunk vagy megpróbáljuk újra együtt. Mivel szeretlek, így alkukat kötök. Lelkem háborog. Szívem haldoklik. S te nem érted mi a bajom. Pedig számomra egyszerű . Szeretlek, Így minden perc amit veled tölthetek, az megnyugvással tölt el. Te minden egyes percben ideges vagy. Talán már nem is kérdés mi a döntés. Vagy talán mégis ? Mondhatnám a reklámszlogent : Dönts okosan ! Te sosem okosan döntöttél, mindig ahogy érezted. Így ez sem lesz okos döntés.

Jégszívem lesz

Minden perc mely a közönyöddel telik el,
növeli szívemben a hidegséget.
Egyre jobban érzem,hogy lassan megfagy,
bezárul, elveszti minden melegségét,bizodalmát
és szeretetét.
Ne sorold, hogy ez mi meg hogy az mi.
Ezt én érzem. Neked ha tetszik ha nem el kell 
fogadnod ezt. Ezek objektívan vannak. 
Mindegy , hogy te elhiszed vagy nem. 
Az a te magánügyed.
Mondhatod,hogy ez butaság, hogy nem jó 
gondolom. 
Eddig hittem Neked mindenben , mára már
nem hiszek senkinek és semmiben .
Ó nem miattad. Nehogy azt hidd.
Talán a világ lett szörnyszülött és én éltem
rossz korban.

Miért ?

Mondd miért gondolod, hogy Neked mindig igazad van ?
Mondd miért gondolod, hogy Nekem sosincs igazam ?
Mondd miért gondolod, hogy nem változom?
Mondd miért gondolod, hogy egy percig is ártanék Neked?
Mondd miért gondolod, hogy én .........
Nem tudom . Nem tudom.  Nem tudom .
Nagyon szomorú a lelkem, s egyedül vagyok önmagammal.
Te messze vagy és együtt vagy önmagaddal.
Nekem hiányzik a tested,a csókod az ölelésed.
Neked elég az amit csinálsz. Mondd miért van ez így ?
Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom.

Pihenés

Miért nem érted, hogy Nekem a pihenés Te vagy ? Melletted a lelkem és a fizikai valóm is megpihen, új életre kell. Olyan vagy számomra , mint a növényeknek az esővíz,mint méhecskének a friss virágpor. Helyette te menekülsz előlem. Mondd meddig lehet menekülni ? Meddig kell ez csinálnunk ? Lehet,hogy nem sokáig. Lassan a pihenés nélkül elhagyom ezt a világot és lassan megtérek az én uramhoz. Jaj ne hidd, hogy lelkileg zsarollak, Ó Ne hidd. Én mindig az igazat mondtam Neked. Most is azt teszem. Érzem,hogy így lassan,de annál biztosabban őfelé megyek.

2012. március 28.

Nem tudjuk kimondani

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!...Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok. (Müller Péter)

Mielőtt itélkezel

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!

Táncolnék


Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még SOHA.

Nem lesz már

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Égess el

"...amikor azt kezded érezni valakivel, hogy már pusztán a jelenléte, csupán az, hogy együtt vagytok- semmi más, mert másra már nincs is szükség, mert nem kérsz tőle semmi egyebet-, csak a puszta jelenlét, csak az, hogy a másik létezik, elég ahhoz, hogy boldog légy...akkor valami benned nyílni kezd, ezer és ezer lótusz borul virágba egyszerre.... Akkor tényleg szerelmes vagy, és akkor túl tudsz jutni mindazokon a nehézségeken és akadályokon, amit a valóság eléd gördít. A sok-sok szenvedésen, gyötrelmen, szorongáson képes leszel mind túljutni, és a szerelem egyre csak növekszik és virágzik benned, mert ezek a helyzetek mind kihívások, amiket ha meg tudsz oldani, a szerelem csak egyre erősebb lesz benned."
(Osho)

2012. március 27.

Gyermekként

Csak élni akartam őszintén,
Ahogy én képzeltem el,
Gyönyörű célok felé futni,
És érni őket el.
Két lábbal járni a földön,
De fellegek közt a fejemmel,
És élni úgy, hogy akit szerettem,
Soha ne felejtsen el.
De az egész csak hazugság volt,
Szép mesék csupán,
Gyermekfejjel szült álmok,
Amik mindig várhatnak rám.
Könnyes szemmel, ébredezve, búsan
Elmentél, és rájövök, hogy mily
Sok az amit én nem értek meg.
Az egész csak hazugság volt,
Szép mesék csupán,
Gyermekfejjel szült álmok,
Amik mindig várhatnak rám.
 

2012. március 26.

Tisztelem

Tisztelem a személyiségedet, és mivel érzem, hogy te is tiszteletben tartod az enyémet, sohasem foglak azzal lealázni, hogy másmilyenné formállak. (...) Amíg velem leszel, szabadon dönthetsz mindenről, még akkor is, ha a döntésed nekem fájni fog. Én szabadon döntöttem arról, hogy nem veszem ki a kezedből a szabadságodat, mert így tartom tisztességesnek. És a közös életünkben ehhez fogom tartani magam.

Szavaid

Hallgatom szavaidat,mondataidat és elgondolkodom.
Mennyi minden zajlott és zajlik le benned az évek alatt. 
A szeretet - amit általad tanultam meg - azt mondja
a lelkemben : Istennek biztosan célja volt,
s van velünk az Életben.
Ha nem így lenne,akkor már régen csak egymás 
mellett élnénk egyedül,szeretet nélkül,megalázkodva
önmagunk és a másik előtt.
Mi inkább megújulunk , s újjászületünk,mint a fönix madár.
Lehet utunk külön visz, vagy végre megtaláljuk a másikat.
Szembesülünk az új értékeivel és eldöntjük:
Külön élünk vagy maradunk egymásnak az idő végezetéig.

Születtem

Születtem: 1990. április 22-én.
Meghaltam: 2011. november22-én.
Ujjá születtem : 2012. Március 22.-én.
Meghaltam : Sohasem.

A Hatalom...


A hatalom szeretete - A szeretet hatalma.
Mennyi minden kell, hogy végre felismerjem
e két gondolat közötti nagy igazságot.
Milyen gyötrelmek által kellett megszületnie,
s mennyit kellett szenvednie érte,annak az 
embernek akit a legjobban szeretek.
A feleségemnek.
Köszönöm neked, hogy végre megtanítottál,
hogy a helyes út a szeretet ereje.
Megértettem végre ,hogy a boldogság nem
másban , így nem is benned van, hanem a lelkemben.
Kérlek,hogy ne engedd el a kezem ezen az új úton.

Gyermek vagyok még itt és kellenek ezen az úton:
a barátok,a gyermekek,a közös ismerősök és a leendő
ismeretlen ismerősök és barátok.
Legfőképpen azonban Te kellesz, hogy viszonozni 

tudjam azt a rengeteg jót amit kaptam Tőled. 
KÖSZÖNÖM.


Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le.
Nincs olyan betegség,amelyet a szeretet ne gyógyítana.

Nincs ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna.

Nincs az a szakadék, melyet a szeretet át ne hidalna.

Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene.


Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond.

Az sem, milyen reménytelenek a kilátások.
Milyen kusza a zűrzavar.Milyen nagy a hiba.
A helyesen értelmezett szeretet mindent megold.

S ha elég erős benned a szeretet, Te leszel

a világ legboldogabb és legerősebb embere !!!

2012. március 25.

Együtt élni

"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni. 
/Popper Péter/

Tovább Tovább

Zúgó, vad viharokkal jöttem,
Dühödten a tengert köptem.
Álmodoztam csillagporos égről.
Boldogságról, hitről, fényről.
Lelkemben egyre gyűltek álmok, -
De őrült gyilkos a ma, - az álnok!
Veszett, céltalan rohanásba űzött,
Nehéz gondnyavalyákba fűzött!
- Ki csatára száll, - győz, - avagy elveszejtik…..
-Tovább! - Tovább! - Tovább! - Meddig?

Égettem a gyertyát kétvégről üszkösre,
Tettem, s toboroztam a jóra, üdvösre.
Habos lóként zablát tajtékkal harapva,
Küzdve és tusázva maradtam magamra.
Noha nem ölel át és ráz a félelem,
Félretaposott, rongyolt az életem.
Szétszakadtak álmoknak burkai,
Kénszagot lehelnek pokolnak árkai.
Lelkem még tüzel, - de agyam már hideg, -
-Tovább! - Tovább! - Meddig? - Minek?
/Csapó Lajos/

Utam keresve

Írogatok. Folyik tollam alól a szó,
Mint hordó csapján a jó innivaló.
Csurog-csepeg, vagy árad gáttalan,
Konkrét céllal, vagy néha céltalan.
- Utamat keresem, tapogatok,
Óvatosan lépek, akár a vakok,
Felfigyelve minden kis zörejre,
Próbálgatva - hogyan miként, merre?
Lassan tisztul a kép, kristályosodik a gondolat,
Testet ölt és irányt mutat.
Szívós türelemmel utána megyek,
Lehetnek előttem rónák, hegyek,
Megmászom mind a bérceket,
Bányászok ritka érceket..
- Vagy felmegyek, hol a hó
És jég a sziklaormán a takaró.
Hol szabad szilajon vad szelek cikáznak,
Hol a rege szerint az Istenek tanyáznak.
-Vagy még tovább! – Ki az űrbe!
Átlépve a határt,
Bejárom a galaktikát

_S ha nem találom meg azt, mit keresek,
Visszatérek csendesen és megpihenek.
/Csapó Lajos/

Ennyi

Csak egy halk szó, - mi elsöpri a gondokat,
Mitől fészket rak fejedben egy gondolat, -
Egy mondat, - mi felidéz valakit,
Egy fénysugár, - mi simogat, nem vakít, -
És rózsaszín hullámai a ködnek,
Mik áradva körbehömpölyögnek, -
Egy hit tüze, - mi táplálja reményed,
Mitől könnyű és oldott lesz a lélek, -
Egy szem, - minek tündértitkai
Láttán már nem tudsz sikítani,
Ha tegnap után hal a ma, -
Egy hang, - aminek dallama,
Széttöri zaklatott dühét a szónak, -
Amitől izgatón rejtélyes a holnap, -
Tündérfátyol, - mi szíved körbelengi, -
- És béke, - és csend, - más semmi, -
Semmi, - semmi, - semmi, - semmi, -
- Ez szeretnék lenni!

2012. március 24.

Felnőtt gyermek

Tudd a szót, ne hidd!
Hinni önmagadban higgy!
Úgy légy különb,
Hogy ne légy különc!
Tanulj! - Lesd el titkot,
Kik tudnak azoktól!
Csak egy legyél, -
De az az egy, - a sokból!
Ki olyan, mint mind,
De mégis, - mégis más,
Kiből nincs hasonmás!
Bátran merj lenni önmagad,
Ne majmolj soha másokat!
Belülről sugározzon a másság,
A fegyelmezettség, a tudásvágy!
Ne engedj az indulatnak!
Félrevezethet, elvakíthat,
Elárulhat, és becsaphat!
Ne légy fennhéjázó, "túlokos",
Csak nagyobb, mélyebb tudású,
Türelmes, - rózsa, hosszúszárú.
/Csapó Lajos/

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
/József Attila/

A legszebb virág


Egyedül ültem le olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ, ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, izgatott volt nagyon.
Kipirult s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt:"Néni, ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán nem látták a napot.
Halott virágával küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,
Virágját szaglászta,s mondta kisvártatva:
"Az illata csodás,s bizony szép is nagyon.
Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom."
Haldokló virág volt, mit átadott, Ragyogó színe rég megkopott. Tudtam azonban,el kell fogadnom
A fiú különben tán sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta fel, a levegőbe.
Eladdig nem tűnt fel,ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát, mert, hogy vak szegényke.

Hangom megremegett, szememben könny égett,
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.
"Szívesen" mondta s vidáman elfutott.
Nem tudta, hogy bennem mily mély nyomott hagyott.

Eltűnődtem rajta, vajon, mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.
Honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével végre megértettem, 
A világgal nincs baj, itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem,
Gyönyörű rózsának illatát éreztem.
Közben a fiúcska új gazzal kezében
Egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.

Saját utam






A zavart elme hogy is érthetné az utat?
Ha elméd nyugtalan és háborgó,
Sosem telhetsz meg tudással.

A háborítatlan elme sosem vizsgálja,
Hogy mi helyes és mi helytelen.
Az ítélkezés fölött álló elme
Egyszerűen csak figyel.

Tudd, hogy a test csak egy törékeny agyagedény,
De legyen elméd erős vár,
S minden megpróbáltatásban értelmed küzdjön érted,
Hogy megvédje, mit már elnyertél.

Mert a test hamarosan semmivé lesz;
Mit érez akkor majd?
Mint egy odavetett farönk fekszik majd a földön;
Mi az, amit tud akkor majd?

Legádázabb ellenséged sem árthat neked annyit,
Mint saját gondolataid, ha zabolátlanok.

De ha egyszer ura vagy gondolataidnak,
Senki sem segíthet neked jobban,
Még apád sem és anyád sem.

Ki fogja legyőzni e világot
és a halál világát minden istenével együtt?
Ki fogja felfedezni a törvény ragyogó útját?

Te fogod - mégpedig úgy,
Ahogy a virágot kereső ember,
Aki rátalál a legcsodálatosabb
Legritkább virágra.

Értsd meg: a test pusztán
Csak tajték a hullámon;
Az árnyék árnyéka.
Kapd el a vágy virágnyilait,
Így nem lát meg a halál királya,
S te elkerülheted őt.

És indulj tovább.

Utoléri a halál azt, aki úgy gyűjt virágot,
Hogy közben zaklatott elmével
És szomjazó érzékekkel a boldogságot
Hiábavalón keresi a világ örömeiben.

Elragadja őt a halál,
Miként az árvíz ragadja el az alvó falut.
Legyűri őt a halál, miközben zaklatott elmével
És szomjazó érzékekkel gyűjti a virágokat.
A világi örömök sosem teljesíthetik be őt.

Ahogy a még nektárt gyűjt a virágból
Anélkül, hogy ártana illatának vagy szépségének,
Akképp éljen - telepedjen le, s vándoroljon - a bölcs is.

A saját hibáidra figyelj;
Arra, hogy mit tettél vagy mit nem tettél.
Ne mások hibáit nézd.

Mint a szép virág, mely ragyogó de nincs illata,
Olyan nemes de üres szó; annak szava,
Ki nem azt cselekszi, amit beszél.

Mint a szép virág, mely illatos és ragyogó,
Olyan a nemes és igaz szó; annak szava,
Ki azt cselekszi, amit beszél.

Mint a nagy virághalomból font virágfüzér szálai,
Úgy íveljenek életedből a jó cselekedetek százai.

A szantálfa, a leánder vagy a jázmin illata
Nem szállhat a széllel szemben.

Az erény illata azonban
Még széllel szemben is elér a világ végéig.

Mennyivel finomabb az erény illata
A szantálénál, a leánderénél...
Mennyivel finomabb az illata,
Mint a kék lótuszé vagy a jázminé!

A szantálfa és a leánder illatan nem szállhat messzire,
Az erény illata azonban az egekig hatol.

Vágy sosem keresztezi az erényes
És felébredett embert útját.
Saját fénye teszi őt szabaddá..

Milyen csodálatosan nő az édes lótusz
Az útszéli szemét közt!
Tiszta illata szívet melengető.

Kövesd a felébredettet,
S ekképp ragyog elő a vak tömegből
A te bölcsességed tiszta fénye is.

Milyen hosszú az éjszaka az őrszemnek...
Milyen hosszú az országút a fáradt vándornak...
De milyen hosszú vándorlása életről-életre a bolondnak,
Ki elvéti az utat!

Ha az utazó nem lel mestert vagy barátot,
Akivel együtt mehetne,
Akkor jobb, ha inkább egyedül megy,
Mintsem hogy egy bolond legyen a társasága.

"Gyermekeim, kincseim!"
Így kínozza magát a bolond.
Mert hogy is lehetnének gyermekei vagy kincsei?
Hiszen még saját maga felett sincs hatalma.

A bolond, aki tudja magáról, hogy az,
Sokkal bölcsebb.
A bolond, aki bölcsnek hiszi magát,
A legnagyobb bolond.

Érzi-e a kanál a leves ízét?
A bolond lehet, hogy egész életét
Egy mester mellett tölti,
Mégis elvéti az utat.

A nyelv érzi a leves ízét.
Ha ébren vagy a mester jelenlétében,
Egyetlen pillanat elég, hogy meglásd az utat.

A bolond saját maga ellensége.
Ostoba tetteivel saját vesztét okozza.
S mily keservesen szenved!

Miért teszel olyat, amit később megbánsz?
Miért csalsz könnyet saját szemedbe?
Csak olyat tégy, amit nem bánsz meg,
És megtelsz örömmel.

A bolond hibás tetteit eleinte édesnek, mézédesnek érzi,
De végül az édesből keserű lesz; keserves szenvedés!

Hiába böjtöl a bolond hónapokig, hiába fűszálnyi az étke,
Mégsem ér egy fabatkát sem a mesterhez képest, kinek étke az út.

Miként a friss tejnek is idő kell, hogy megaludjon,
A bolond rossz tetteinek is idő kell, hogy utolérjék gazdájukat,
És mint parázs a hamu alatt, elemésszék őt.

Bármennyit is tanul a bolond, csak butább lesz tőle,
A tudás majd' szétveti fejét,

S elismerést követel majd ezért:
Helyet mások előtt, helyet mások fölött.

"Hadd ismerjék csak meg a művemet,
Hadd jöjjenek csak hozzám útmutatásért."
Ekképp vágyakozik, ekképp pöffeszkedik a bolond.

Az egyik út javakhoz és hírnévhez vezet,
A másik pedig az út végéhez.

Ne az elismerést keresd, hanem a felébredettet kövesd,
És szabadítsd meg magad.

Szabad vagy


Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd,
ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.
Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban
is szükségük van az embereknek mozgástérre.
Ha meg akarsz tanulni szeretni,
akkor először meg kell tanulni megbocsátani
és megszabadulni a múltbéli sérelmektől
és fájdalmaktól.
A szeretet azt jelenti
- megszabadulni a félelmektől, előítéletektől, egótól, és fenntartásoktól.
"Én 2012. március 21-én 17:00 órakor megszabadultam minden félelmemtől, a múltnak nincs hatalma felettem - 
ettől a naptól van az új élet kezdete"

A bizalom életbevágóan fontos az igazi szeretettel teli kapcsolatokban. Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják.Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen.
"Te 2012. március 21-én 17:00 órától teljes bizalmam élvezed.
Minden bizalmatlanságom és kételyem számomra meghalt veled kapcsolatban."

A szeretet a gondolattal kezdődik.Azzá válunk, amiről gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre.A pozitív megerősítések meg tudják változtatni másokkal és magunkkal kapcsolatos meggyőződésünket és gondolatainkat.Ha szeretni akarsz valakit, akkor figyelembe kell venni az ő igényeit és kívánságait, elvárásait..
"Én 2012. március 21-én 17:00 órától nem sorolom a szerelmem Neked,
Azt már tudod. Elfogadom a döntésed bármi legyen is rám nézve."

2012. március 21.

Úgy legyen


Ma rájöttem megint valamire.
A dolgok soha nem olyanok,
mint amilyennek képzeled.
Annál sokkal egyszerűbbek,
emberibbek és tőled függetlenek.
Ha az elméd azt mondja valakire,
hogy vetélytárs,
Az a valóságban embertársad.
Ha azt gondolod a dolgokról,hogy
ellened irányulnak,akkor azok
valójában a javadat szolgálják.
Ha a téveszméid által korlátozod
egy szeretett személy mozgásterét,
akkor megérdemled, hogy a mozgásteréből
ki is zárjon.
Ha viszont felismered mindezt, úgy
elmondhatod :
Köszönöm megértettem a leckét és tanultam
belőle.
Emberséget,megértést és toleranciát.
Nos. Én felismertem ezen hibámat.
Köszönet érte mindenkinek,akinek a leckében
része volt.