2009. november 24.

A boldogság

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra.
Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek
.
/Márai Sándor/

Fáradtság


Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre.

Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a "túl", ez a "sok" adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.

/Márai Sándor/

2009. november 19.

Szabadság


Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre."
/Heltai Jenő/

Lelked


Amit az ember magára hagy, amivel nem törődik, az bekoszolódik... Ez a lelkünkkel is így van. És a kosz a koszt vonzza. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket.
/Müller Péter/

Megbántás


Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod,
ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán,
hanem mert a bántás pillanatában
önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj
- és tudod, hogy nem kellett volna.
Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.
/Müller Péter/

2009. november 9.

Nem elég szeretni


“… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.”
(
Márai Sándor)

2009. november 8.

Visszaút


Újra és újra arra fogsz gondolni, hogyan menj visszafelé.
Nincs visszaút;
felesleges visszafelé menni.
Előre kell menned. Meg kell szerezned a saját fényedet; és ez lehetséges. Visszamenni lehetetlen, de még ha lehetne is, ugyanaz az élmény nem elégítene ki többé.
Csak ismétlés lenne - nem adná meg ugyanazt a borzongást. A borzongás az újdonságában rejlett.
Most ugyanaz az élmény semmilyen örömöt nem fog nyújtani.
Azt fogod mondani: "Ezt tudom - de mi van még? Mi az új benne?"
És ha néhányszor elismétled, rá fogsz unni.
Előre kell menned, és mindennap új élmény vár. A létezés örökké új, ezért sosem találkozol újra ugyanazzal az élménnyel. Olyan sok millió aspektusa van, hogy mindennap új szemszögből nézheted - akkor hát miért törődnél a régivel? Felesleges.
/Osho/

2009. november 6.

Változás

Egy ország változása egy személlyel kezdődik. Minden ország tükröződése a lakosság belső békéjének vagy zavarának, így ha egy ember megváltozik, az hatással van a lakosság többi részére is. Minden személynek hatalmában áll nagy változásokat hozni az országnak, a benne lakozó végtelen békén és szereteten keresztül. Azonban nem hozhatsz békét és jólétet az országodnak ha előbb nem teremted meg azt a saját életedben. Érted? Nem adhatsz olyat, ami nem a tied.

Minden ember feladata, hogy tökéletes harmóniát hozzon a saját életébe és így a legnagyszerűbb emberi ajándékot adja a hazájának és a világnak.

Boldogságmágnes


Hogy egy boldogabb élethez
tartozó dolgokat vonzhass,
boldogság-mágnesé kell válnod.
A boldogság boldogságot vonzz.
Boldogság-mágnessé váláshoz szükséges,
hogy boldognak érezd magadat, hogy boldog
gondolataid legyenek és hogy boldogsággal
fordulj
mások felé.
A legintenzívebben úgy tudod boldogsággal
megtölteni magadat, ha mindent megteszel,
hogy másoknak boldogságot adj.

2009. november 5.

Csaták


"Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük." (Paolo Coelho)

Üzenet


Ne gondold, hogy életed semmit sem ér,
ne gondold, hogy haszontalan, tehetetlen kolonc vagy, mert nem igaz!
Életed csodálatos érték és mindaddig az is marad, amíg adni tudsz.
Hogy semmid sincsen?
Hidd el nekem gazdag vagy, mert Krisztus keresztje a tiéd s benne minden lehetséges, maradandó érték.
Mindaz a szenvedés és öröm, mely eddig életedet jellemezte s ezután köszönt reád, olyan kincs, melyhez a felajánlás által Krisztussal egyesülve juthatsz egyedül hozzá.
Istennek adva a múlt salakja is értékké válik a jelen s a jövő végtelenére tolódik... Add át magad!

Élj vidáman


Ha legközelebb azon kapod magad,
hogy kezdesz kétségbe esni,
tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek?
Mára elég ételem van?”
(Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve. (Andrew Matthews)