barátom

Az jutott eszembe, hogy azt se tudom, mi van veled, merre jársz, mit csinálsz, egészséges vagy, vagy éppen beteg, talán most valami, vagy valaki bánt.
Talán, talán akkor is eljut hozzád valami abból a sugárból, amit a szeretetem küld feléd. Ha nem is tudsz róla. Rólam.
Talán.

Gyermek vagyok

Sokszor gyermek vagyok,
és mégis jó nekem.
Minden kis pillanat
a végtelenbe hív.

Gyakran nem értem
a felnőttek világát.
Miért okoznak ennyi
fájdalmat és kínt?

A pénzen kívül
más nem érdekli őket.
Ha már megszerezték,
azt hiszik, boldogok.

Elég egy fordulat,
és mindent elvesztenek.
Többé nem látják
a kegyes holnapot.

Nem látnak színeket,
az illatot sem érzik.
Úgy érzik, elveszett:
már végnapjukat élik.

Pedig az igaz érték
a szívekben lakik.
Ha erre rájövünk,
minden megváltozik.

Sokszor vagyok gyermek,
és mégis jó nekem.
Legfőbb vágyunk az érzés:
fennhangon hirdetem.

Hiszen a tiszta szándék
segíthet mindenen.
Hadd maradjak hát gyermek:
így tovább él hitem.

Az vagyok

Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel.
Nem egy arc, nem egy test de nem is egy gondolat.
Egy érzés vagyok.
Ahogy Te magad is. Ha félsz, nem vagyok.
Ha félsz, Te sem vagy. A félelem nincs.
Csak a szeretet van.
Ha azt gondolod, engem látsz és nem tetszem, jusson eszedbe, hogy csak egy illúziót látsz.
Ha pedig meglátsz engem az illúzión túl,
Magadat pillantod meg.
Az pedig az egyetlen valóság.