2009. szeptember 7.

Gyakorlatok

Próbálj nem gondolni semmire.
1. Érezd, hogy milyen jó dolog élni, hogy szereted az életet. Hagyd, hogy a szíved szabadnak, barátnak érezze magát, felülemelkedve s távol a téged érint problémák kicsinyességétől.
Halkan kezdj énekelni egy gyerekkori dalt. Képzeld el, hogy a szíved
növekszik, betölti a szobát – aztán az egész házat – csillogó, erős kék fénnyel.
2. Amikor ehhez a ponthoz érsz, kezded érezni a szentek baráti jelenlétét, akikben a
gyerekkorodban hittél. Észreveszed, hogy megjelennek, mindenfell közelednek,
mosolyognak, megerősítik az életbe vetett hitedet és bizalmadat.
3. Képzeld el a közeledő szenteket, amint kezüket a fejedre teszik, s szeretetet, békét és
közösséget kívánnak a világgal. A szentek közösségét.
4. Amikor ez az érzés már eléggé intenzív, úgy érzed majd, hogy ez a kék fény
áramlat, amely keresztülfolyik a testeden be-ki, akár egy csillogó folyó. Ez a kékség tölti
be elször a házadat, aztán a negyedet, a városodat, az országodat, majd beburkolja az
egész világot, mint egy hatalmas, kék gömb. Ez a legnagyobb szeretet megtestesülése,
kívül esik a mindennapi csatározásokon, de megerősít téged, energiát és békét ad.
5. Tartsd a lehet leghosszabb ideig ezt a világot beburkoló fényt. A szíved nyitott,
szeretet árad szét belőle. A gyakorlatnak ez a fázisa legalább öt percig tartson.
6. Most apránként, fokozatosan térj vissza az önkívületből a valóságba. A szentek a
közeledben maradnak. A kék fény továbbra is beborítja a világot.