2009. január 9.

Mások ideje


Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
/Wass Albert/

Belső béke


A belső béke megfizethetetlen. A béke az élet harmonikus irányítása. Lüktet az életenergiától. Olyan erő, amely könnyedén felülmúlja minden világi tudásunkat, ugyanakkor mégsem választható el földi létünktől. Ha megnyitjuk a megfelelő belső csatornákat, akkor ez a béke itt és most érezhetővé válik.
A béke örök. Sohasem túl késő békét lelni. Ennek mindig itt az ideje. Életünket valóban gyümölcsözővé tehetjük, ha nem vagyunk elválasztva Forrásunktól, ami nem más, mint az örökkévalóság békéje. A legnagyobb szerencsétlenség, ami emberi lényt érhet, ha elveszíti belső békéjét. Nincs az a külső erő, amely képes lenne megfosztani tőle. Saját gondolatai, saját tettei azok, amik megfoszthatják tőle.

A magyar nyelvről


Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!
/Reményik Sándor: Az ige/