Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szivem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok.
Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a vágy és a mámor Éppúgy, mint az enyém. Hallják egymás vad kattogását, Míg a nagy éj leszáll S a nagy éjen egy pillanatban Mind a kettő megáll.
Ha meg tudod tartani józanságodat, Mikor körülötted mindenki elveszti a fejét... Ha bízni tudsz magadban,mikor mindenki kételkedik benned és mentséget találsz kételkedésükre... Ha várni tudsz, s nem fáradsz bele a várakozásba... Ha körül vagy véve hazugsággal és nem osztozol benne... Ha gyűlölnek, holott nem adsz okot a gyűlöletre... Ha nem akarsz sem túl jónak látszani, sem túl okosan beszélni... Ha álmodni tudsz anélkül, hogy álmaid uralkodnának feletted... Ha diadalt és balszerencsét egyformán viselsz... Ha elbírod azt, hogy az igazságot, amit hirdettél gaz fickók kicsavarják- bolondok csapdájának... Ha virrasztanod kell a romok felett, melyek egykor életed jelentették és beletörődve az újjáépítéshez fogsz... Ha egy halomba tudod vetni mindened amid van és feltenni egy kockára: fej vagy írás... Ha mindent elveszítve elölről tudsz kezdeni,anélkül, hogy egy sóhajjal is siratnád mindazt, amit elvesztettél... Ha kényszeríteni tudod szívedet, idegeidet arra,hogy szolgálatodra álljanak és kitartsanak, mikor nincs már benned semmi, csak az akarat, mely azt mondja neked: "tarts ki mégis"... Ha tudsz leereszkedni közönséges emberek közé, hogy nem veszted méltóságodat... Ha királyokkal úgy tudsz bánni, hogy nem veszted el szokott modorodat... Ha sem ellenség, sem szerető jó barát nem tud megsebezni... Ha mindenki számíthat Rád, de senki sem túlságosan, Ha a megbocsáthatatlanul rohanó perceket ki tudod tölteni értékkel Tiéd a föld és minden gazdagsága - és ami ennél is több: Ember vagy fiam!
Ha két független, szabad ember - akik a saját vállukon hordják a felelősséget - találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik. Egyik sem teher a másik számára. Egyik sem hárít semmit a másikra. Egészen elvetették az áthárítás gondolatát. Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi. Sosem lépnek át egymás területére. Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak.
22 év hazugság ? Ne mondd ! Sosem hazudtam ! Az eszemmel elfogadom,hogy elhagysz. A szívemmel dolgozom rajta, hogy elfogadjam. Ha örülsz hát örülj !
"A legdrágábbat, a legkedvesebbet, az egyetlent, mi valóban Egyetlen indulás előtt léggömböd kosarában találod. És mindig, hajszál- pontosan ennyi, sőt: ez a túlsúly Választhatsz." /OSHO/
...Föld Angyala birtokba vette, „fölemelte” a Napot az Isteni szintre. A másik változás hogy az Isteni erő az Univerzum aljától áramlik fölfelé. Eddig az erő lefelé nyomta az embert, bele az anyagba. Ez a felfelé áramló erő viszont mindenkit emel majd fölfelé. Lassan megváltozik a világ. Ezzel elkezdődik a fényember korszak. Átlényegül a test. Magasabb rezgésszinten létezik majd mindenki. Újra kezdünk majd hasonlítani a kezdeti állapotunkhoz amikor fénytestünk volt.