2010. június 7.

Ne félj


Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.

Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!


Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!


Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!


Hited te el nem hagyhatod,
égből segítnek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!

Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy eső, s a fény...
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!

/Szuhanics Albert/

Remény


Szeretet.
Az Istenhez vezető úton az egyetlen útravaló a végtelen
remény – a remény átragyog, mint a sarkcsillag a sötétben, a remény a társad, árnyékként a magányban. Sötét és magányos az élet útja – de csak a remény nélkül élőknek. A híres földrajzi felfedező Donald MacMillan az északi sarki utazására készült, amikor egy levelet kapott. Ez volt ráírva: "Akkor nyisd fel, ha már nincs semmi remény a túlélésre." Ötven év telt el, és a boríték vele maradt ahogy volt – lepecsételve. Valaki megkérdezte tőle, mi az oka ennek, és ezt válaszolta: Egyrészt meg akarom tartani a hitemet az ismeretlen levélküldőben. Másrészt, sohase adtam fel a reményt. Micsoda értékes szavak! – Sohase adtam fel a reményt! /Osho/