Csendes pohárköszöntő...

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe!
/Kányádi Sándor/

Meseváros

Járatlan úton, fényen, árnyon át,
Keresem én a mesék városát,
Hol régen éltem, szépen, boldogan,
A várost, amely az álmokba van.

Andersen és Grimm s az Ezeregyéj
Erről a helyről annyi jót regél,
Bizton hiszem, hogy megvan valahol,
Csak azt nem tudom én, hogy merre, hol?

De ha gyermekszemekbe nézhetek,
Melyek reményt és békét fénylenek,
Nem kell nekem Grimm, Andersen se kell,
Megvan az út, mely oda vezet el...

/Juhász Gyula/

Lelkesedés

Érezd magad "kapunak", amin keresztül energia áramlik minden élet megnyilvánulatlan Forrásából mindenki hasznára! Mindez azt jelenti, hogy a célod, vagy víziód, - az elme és az érzés szintjén - ekkor már valóságként él benned. A lelkesedés az az erő, ami a mentális tervet átviszi a fizikai dimenzióba. Ez az elme teremtő használata, és ezért nincs benne akarás. Azt nem tudod manifesztálni, amit akarsz; csak azt, amivel már rendelkezel. Kemény munkával és erőfeszítéssel esetleg megszerezheted azt, amit akarsz, ám ez nem az új föld módszere. Jézus átnyújtotta a kulcsot az elme teremtő használatához: "ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek."
/Eckhart Tolle/

Minden embernek

Fáradt vagy ?

“Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre.Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a „túl”, ez a „sok” adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.” /Márai Sándor/

Barátság születése

"Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket."
(James Boswell)

Örök barátság

"Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.

Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság."

Születésnapodra

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz


Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy


Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajóm, kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél
/József Attila/

Ma nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek békén,
szabadon, mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény és ölel a csend,
és árad belém, és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem, másoknak terem,
érik csendesen erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
/Túrmezei Erzsébet/

Értékes vagy

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”

(Veronica A. Shoffstall)

Barátságunk

A barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen." /Márai Sándor/

Imádság

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,

elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szivem
oly könnyű, könnyű lesz.
(fordította: Áprily Lajos)

Beszédünk

A beszédünk elárulja, hogy mi van a szívünkben. Amikor indulatosak vagyunk, káromkodunk, keserűek vagyunk, amikor belül valami nincs rendben, akkor először a szívedben kell rendet rakni. Amikor belül rend van akkor kedvesség, szeretet, könyörületesség, öröm tükröződik a viselkedésedben és a beszédedben. Minden ember megkapta a teremtő erőt az Úrtól legyen az hívő vagy hitetlen. A kettő között az a különbség, hogy a hívő ember jó dolgokat, a hitetlen pedig rossz dolgokat beszél.
A szívünkben lévő jó vagy rossz dolgok kijönnek a szánkon amivel jó vagy rossz dolgokat teremtünk. Ezek a teremtett dolgok viszont visszahatnak a belsőnkre, a szívünkre. Kölcsönhatásban van a szívünk a beszédünkkel. Tehát azzal amit mondunk vagy jót teszünk magunknak vagy rosszat. Vagy egészséget teremtünk magunknak vagy betegséget. Vagy áldást hozunk magunkra, családunkra, ismerőseinkre vagy átkot.
/Ferencz István/

Félreértés

Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját. (Tatiosz)

Ami az emberből látszik

Megtudtam, hogy ami egy emberből látszik, szavai, véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyűlöletei, az még egyáltalán nem ő – legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan; hét fátyol rejti a világ elől, s ott él minden emberben, mélyen a kitapintható felületek mögött.
(Márai Sándor)

Igazság

“Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, fiam. Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok.

Alázat, talán túlságosan nagy szó. Ehhez már kegyelem kell, kivételes lelkiállapot. Hétköznap beérhetjük azzal, hogy szerények vagyunk és iparkodunk megismerni igazi vágyainkat és hajlamainkat. S azokat szégyenérzés nélkül bevalljuk magunknak. S iparkodunk megegyezni vágyainkkal és a világ lehetőségeivel.” /Márai Sándor/

Tanulás

Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk. /Paulo Coelho/

Igaz szeretet

A szeretetben - mondják az angyalok - titkok nemcsak azért nem léteznek, mert nem mondjátok ki őket, hanem azért sem, mert ha valódi a szeretet, a másik akkor is tud rólatok mindent, ha sohasem mondjátok ki. Ha valóban szerettek valakit, benne jártok, érzitek, amit érez - és tudjátok róla nemcsak azt, amit valaha tett, hanem azt is, amit csak ezután fog elkövetni.
/Müller Péter/

Embernek lenni

Embernek lenni nehéz. Az emberi sors küzdelmet jelent, olyan életet, melyet a születéstől a haláláig végigkísér a félelem és a szenvedés. És ez mindjárt az idejövetel pillanatában kiderül. Manapság, amikor az élet értelmével együtt az eget is ellopták a fejünk fölül, nem illik erről beszélni. Minél sötétebb egy társadalom, annál kevésbé vállalja az emberélet tragikus valóságát, annál inkább próbálja becukrozni és színes papírba csomagolni a nehézségeket.

/Müller Péter/

Ne félj

Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!

Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!

Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!

Hited te el nem hagyhatod,
égből segítnek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!

Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy eső, s a fény...
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!

/Szuhanics Albert/

Remény

Szeretet.
Az Istenhez vezető úton az egyetlen útravaló a végtelen remény – a remény átragyog, mint a sarkcsillag a sötétben, a remény a társad, árnyékként a magányban. Sötét és magányos az élet útja – de csak a remény nélkül élőknek. A híres földrajzi felfedező Donald MacMillan az északi sarki utazására készült, amikor egy levelet kapott. Ez volt ráírva: "Akkor nyisd fel, ha már nincs semmi remény a túlélésre." Ötven év telt el, és a boríték vele maradt ahogy volt – lepecsételve. Valaki megkérdezte tőle, mi az oka ennek, és ezt válaszolta: Egyrészt meg akarom tartani a hitemet az ismeretlen levélküldőben. Másrészt, sohase adtam fel a reményt. Micsoda értékes szavak! – Sohase adtam fel a reményt! /Osho/

Hogyan

Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint például a szemináriumban -, akkor a végén az életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk /Paulo Coelho/

A Barát

A barát egy mosoly,mely bátorít,ha félsz:
A barát a taps, mely ujjong,ha célba érsz.
A barát egy kéz,mely felhúz ha elestél:
A barát az álom,mit ébren kerestél.
A barát egy könnycsepp,mely érted hull,ha baj van:
A barát gyémántpáncél,óv téged a harcban.
A barát egy nevetés,mely felharsan ,ha meglát:
A barát egy rózsakert,mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag,mit az éj varázsol:
A barát egy dallam,mit meghallasz bárhol.
A barát a láng,mely kitáncol a tűzből:
A barát az emlék,mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik:
De szeret,s ha nincs veled,érzed,hogy hiányzik.
Mert Egynek lenni nem jó ezen a világon...

Angyal és ördög

Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak.
Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk.
Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk.
A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között.
/Paulo Coelho/

Igazság

Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga. (Marcus Aurelius)

Békesség imája

Istenem, adj nekem békét elfogadni azt,amin változtatni nem tudok,
amin viszont tudok, ahhoz adj erőt, hogy meg is tegyem,
és adj bölcsességet, hogy a kettőt megkülönböztessem.

Egyszerre csak egy napot megélve,
egyetlen percet élvezve,
elvéve a nehezet mint utat, mi békességre vezet;
fogadni mindezt úgy, ahogyan Jézus is tette.
Tudomásul véve, hogy a világ bűnnel van teli,
És nem olyan, mint saját szívem vágya kergeti.

Bízom benned, hogy te jóra fordítasz mindent,
Ha akaratodnak magam alárendelem;
Hogy veled már itt e földön elég boldog legyek,
És maradéktalanul a következőben örökké teveled.
Ámen

/Reinhold Niebuhr/

Megfáradván

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadits meg a gonosztól.
Akarom.

/József Attila/

Üzenet

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk
Egy Cél és Egy Akarat.
/Wass Albert/

Önmagad

A szem, amelyikkel a világot látod, a te szemed. Külső szemeddel az emberekre figyelsz, belső szemedet megőrzöd önmagadnak. Amikor visszatekintesz, nem magadat látod, mert nem tükörbe nézel, hanem az embereket. Hogyan vélekedsz a többiekről? Amikor másokra figyelsz, amikor másokat ítélsz meg, úgy véled, szemed csalhatatlan. Milyennek látod önmagad? Amikor tükröt tartasz magad elé, egy számodra kedves lényt pillantasz meg. Ismert vonásait szereted, mert biztonságot nyújtanak neked; ismeretlen arcát, melyek olykor téged is meglepnek, megértéssel fogadod. Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?
/Tatiosz/

Hiány

Csak egy bűn van - a szeretet hiánya.
Légy bátor, légy képes szeretni,
még akkor is,
ha a szeretet rettenetes és csalárd dolognak tűnik.
Találj örömet a szeretetben.
Találj örömet a győzelemben.
Kövesd, amit a szíved diktál.
/Paulo Coelho/

Ady Endre : A tűz márciusa

Csámpás, konok netán ez a világ
S végbe hanyatlik, kit annyian űztek,
De élethittel én, üldözött haló,
Március kofáira és szentjeire
Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.

Hadd halljék végre olyan magyar szava,
Ki sohse félt, de most már nem is félhet,
De kihez bús Hunnia szíkjairól
Sírjáig eljut, lázítva, bárhova,
Gőgös grófi szó s piszkos szolgaének.

Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok
S terhére e föld száz Pontiusának
S haldoklóan mégis elküldöm magam
Boldogabb testvéreimnek síromon:
Az uj, jobb márciusi ifjúságnak.

Testvéreim, nincs nemigaz szavatok
S százszor többet merhettek, minthogy mertek.
Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb
Életre váltott jussa nem volt soha,
Mint mai, bús, magyar, ifju embernek.

Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs,
Csak majmolás, ál-urság és gaz birság
S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok
S mégis, sír-mélyről látom sikeretek:
Holnap talán könnyebb lesz a mártírság.

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,
Mert él basák és buták közepette,
Mert hiába lett acélból itt a szív,
Szép ember szívként szikrázni ha akar:
A honi rozsda megfogta, megette.

De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarni.

Életet és hitet üzen egy halott
Nektek fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy. ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet.

A Nő

Mi a nő nekünk?

Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.
Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.
Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

Tudatod

Azt mondod, látod, és azt mondod érted,
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert a szemeddel mindig a távolt kutattad
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a végtelen csodája,
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágba.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadba nézni.
Te, magad változz, hogy a titkok örök fénye
Felragyogjon benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra
És a legmerészebb álmok válnak majd valóra.

(Müller Péter)

Változás

Az igazságok közül,
melyekre szemedet függeszted,
kettő legyen mindig kéznél.
Először,
hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad.
Másodszor,
hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik.
Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja.
A világ változás, az élet felfogás dolga.
(Marcus Aurelius)

Felejtés

Az élet egyik furcsa jellemvonása,
hogy az ember hónapokon át naponta találkozik valakivel,
és olyan bizalmas barátságba kerül vele,
hogy nélküle el sem tudja képzelni a létet;
azután jön az eltávolodás:
minden marad a régiben, és a barát, aki oly fontosnak látszott,
egyszerre fölöslegesnek bizonyul.
Az ember élete megy tovább a maga útján, s az illető még csak nem is hiányzik.

---

Merj álmodni

Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai.
/Ron Cristian/

A szívről

De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív,
mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek.
Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban,
elég, hogy megbocsáss mindazoknak,
kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég,
hogy megbocsáss az emberek összességének.
Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek.
Egy ember elég.
S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív.
/Márai Sándor/

Hűtlen barát

S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét?
Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar?
Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset?
Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól?
S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni?
S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?
/Márai Sándor/

Amivel nem törödsz

Amit az ember magára hagy,
amivel nem törődik, az bekoszolódik...
Ez a lelkünkkel is így van.
És a kosz a koszt vonzza.
Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket.
/Müller Péter/

barátom

Az jutott eszembe, hogy azt se tudom, mi van veled, merre jársz, mit csinálsz, egészséges vagy, vagy éppen beteg, talán most valami, vagy valaki bánt.
Talán, talán akkor is eljut hozzád valami abból a sugárból, amit a szeretetem küld feléd. Ha nem is tudsz róla. Rólam.
Talán.

Gyermek vagyok

Sokszor gyermek vagyok,
és mégis jó nekem.
Minden kis pillanat
a végtelenbe hív.

Gyakran nem értem
a felnőttek világát.
Miért okoznak ennyi
fájdalmat és kínt?

A pénzen kívül
más nem érdekli őket.
Ha már megszerezték,
azt hiszik, boldogok.

Elég egy fordulat,
és mindent elvesztenek.
Többé nem látják
a kegyes holnapot.

Nem látnak színeket,
az illatot sem érzik.
Úgy érzik, elveszett:
már végnapjukat élik.

Pedig az igaz érték
a szívekben lakik.
Ha erre rájövünk,
minden megváltozik.

Sokszor vagyok gyermek,
és mégis jó nekem.
Legfőbb vágyunk az érzés:
fennhangon hirdetem.

Hiszen a tiszta szándék
segíthet mindenen.
Hadd maradjak hát gyermek:
így tovább él hitem.

Az vagyok

Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel.
Nem egy arc, nem egy test de nem is egy gondolat.
Egy érzés vagyok.
Ahogy Te magad is. Ha félsz, nem vagyok.
Ha félsz, Te sem vagy. A félelem nincs.
Csak a szeretet van.
Ha azt gondolod, engem látsz és nem tetszem, jusson eszedbe, hogy csak egy illúziót látsz.
Ha pedig meglátsz engem az illúzión túl,
Magadat pillantod meg.
Az pedig az egyetlen valóság.

Célod

A cél most még elérhetetlen, de nem szabad elcsüggedned. Lépésről lépésre, lassan és fokozatosan el fogod érni a célt. Az óvodából általános iskolába mész, onnan középiskolába és onnan az egyetemre. Tehát ne légy nyughatatlan és türelmetlen. Isten tudja csak, hogy mikor jön el számodra az Ő választott Órája. Tehát járjuk a valóság útját! Belső törekvésünk segítségével a cél maga jön el hozzánk.
/Sri Chinmoy/

Belső béke

Csak adj, adj és adj, mint az anya, aki mindent odaad gyermekének, azzal a gondolattal, hogy a gyermek nincs abban a helyzetben, hogy bármit is adhasson cserébe. Ne várj semmit a világtól, csak szeresd a világot, és kínáld fel képességedet, belső gazdagságodat, örömödet. Mindenedet, amid csak van, add a világnak feltétel nélkül. Ha bármit is elvársz a világtól, akkor nyomorultul fogod érezni magad, mert a világ nem ért téged, a világ nem törődik veled. Ha bármit meg tudsz tenni feltétel nélkül, akkor meglesz a lelki békéd. /Sri Chinmoy/

Az élet

Ne próbáld megérteni az életet.
Éld meg!
Ne próbáld megérteni a szeretetet.
Vesd bele magad a szeretetbe!
így ismered meg, és ez a megismerés a tapasztalásodból ered majd. Ez a tudás sosem fogja elpusztítani a rejtelmeket; minél többet tudsz, annál jobban tudod, hogy mennyi minden vár még megismerésre. Az élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton közelítesz felé. Az élet rejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd és megtapasztald.
/Osho/

Parancsolat

Felejtsd el mindazt, amiről valaha azt mondták: ez helyes, az pedig helytelen. Az élet nem ilyen merev. Az, ami ma helyes, holnap talán már helytelen, ami ma rossz, a következő pillanatban talán már jó lesz. Az élet dolgait nem lehet olyan könnyen beskatulyázni, hogy ez helyes, az pedig rossz. Az élet nem gyógyszertár, ahol minden üvegen címke díszeleg, és pontosan tudod, mi micsoda. Az élet rejtély: az egyik pillanatban valami tökéletesen stimmel, tehát helyes; a következő pillanatig azonban sok víz lefolyik a Dunán, és ugyanaz a dolog többé már nem stimmel, tehát helytelen lesz.
Ilyen az élet. Nem tudsz felkészülni rá, nem tudod előre kiszámítani. Ebben rejlik a
szépsége, ezért csodálatos, mert mindig meglep valamivel, mindig váratlan dolgokkal áll
elő. Ha használod a szemedet, észreveszed, hogy minden pillanat egy-egy meglepetés, és
előre gyártott válaszokkal nem jutsz előre.
/Osho/

Barátaimnak

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!
(Ralph Waldo Emerson)

Változunk

Időnként meghal bennünk valaki,
és valaki más megszületik.
Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia,
s ha nem akar,
akkor tudatos munkával azzá kell tenni.
Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.
(Müller Péter)

Megváltó szavak

Szavak, szavak, szabadító szavak,
Ó, hányszor, hányszor ócsároltalak! Pedig hurcolni ilyen életet
Csak szavak szent mámorában lehet. S be nagy dolog kimondani a szót,
A kellőt, illőt, épp-odavalót, Pótolhatatlant és páratlan-egyet, Melyet az Isten csak nekem teremtett,
Melynek gyökere földi szenvedés,
És földi szenny, és földi szerelem,
De koronája csillagokig ér,
És benne zúg a világegyetem /Remenyik Sándor/

Kreativitás

Bármit teszel, ha örömmel teszed,ha szeretettel teszed,ha a tettedet nem pusztán agazdaságosság vezérli, akkor az kreatív.

A kreativitás az a minőség, amelyet te hozol be az éppen végzett cselekvésbe.
Ez egy hozzáállás, egy belső megközelítés – ahogyan a dolgokra nézel.

Élvezd, bármit csinálsz. Ha találsz néhány barátot, aki veled élvezi, jó;
ha te élvezed, az elég. Ha téged elégedetté tesz, az elég.

Egyszerűen engedd, hogy az életed festmény legyen,engedd, hogy az életed vers legyen.
/Osho/