Együtt élni

"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni. 

/Popper Péter/

Tovább Tovább

Zúgó, vad viharokkal jöttem,

Dühödten a tengert köptem.

Álmodoztam csillagporos égről.

Boldogságról, hitről, fényről.

Lelkemben egyre gyűltek álmok, -

De őrült gyilkos a ma, - az álnok!

Veszett, céltalan rohanásba űzött,

Nehéz gondnyavalyákba fűzött!

- Ki csatára száll, - győz, - avagy elveszejtik…..

-Tovább! - Tovább! - Tovább! - Meddig?

Égettem a gyertyát kétvégről üszkösre,

Tettem, s toboroztam a jóra, üdvösre.

Habos lóként zablát tajtékkal harapva,

Küzdve és tusázva maradtam magamra.

Noha nem ölel át és ráz a félelem,

Félretaposott, rongyolt az életem.

Szétszakadtak álmoknak burkai,

Kénszagot lehelnek pokolnak árkai.

Lelkem még tüzel, - de agyam már hideg, -

-Tovább! - Tovább! - Meddig? - Minek?

/Csapó Lajos/

Utam keresve

Írogatok. Folyik tollam alól a szó,

Mint hordó csapján a jó innivaló.

Csurog-csepeg, vagy árad gáttalan,

Konkrét céllal, vagy néha céltalan.

- Utamat keresem, tapogatok,

Óvatosan lépek, akár a vakok,

Felfigyelve minden kis zörejre,

Próbálgatva - hogyan miként, merre?

Lassan tisztul a kép, kristályosodik a gondolat,

Testet ölt és irányt mutat.

Szívós türelemmel utána megyek,

Lehetnek előttem rónák, hegyek,

Megmászom mind a bérceket,

Bányászok ritka érceket..

- Vagy felmegyek, hol a hó

És jég a sziklaormán a takaró.

Hol szabad szilajon vad szelek cikáznak,

Hol a rege szerint az Istenek tanyáznak.

-Vagy még tovább! – Ki az űrbe!

Átlépve a határt,

Bejárom a galaktikát

_S ha nem találom meg azt, mit keresek,

Visszatérek csendesen és megpihenek.

/Csapó Lajos/

Ennyi

Csak egy halk szó, - mi elsöpri a gondokat,

Mitől fészket rak fejedben egy gondolat, -

Egy mondat, - mi felidéz valakit,

Egy fénysugár, - mi simogat, nem vakít, -

És rózsaszín hullámai a ködnek,

Mik áradva körbehömpölyögnek, -

Egy hit tüze, - mi táplálja reményed,

Mitől könnyű és oldott lesz a lélek, -

Egy szem, - minek tündértitkai

Láttán már nem tudsz sikítani,

Ha tegnap után hal a ma, -

Egy hang, - aminek dallama,

Széttöri zaklatott dühét a szónak, -

Amitől izgatón rejtélyes a holnap, -

Tündérfátyol, - mi szíved körbelengi, -

- És béke, - és csend, - más semmi, -

Semmi, - semmi, - semmi, - semmi, -

- Ez szeretnék lenni!