2012. május 13.

Szeretném ha ..



Ez szeretném én , s nem többet !

Mi a cél ?

„Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?

Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni mi a legfontosabb számunkra.” 
(Buddha)



A legfontosabb célomat már tudom. Te vagy ! 

Ha kérhetnék

“…ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…”
Wass Albert

Apróhirdetés

Az újságok tele vannak apróhirdetéssel: az emberek keresik a párjukat. Nézd meg az utcán, nézd meg a szemüket: mind keres valakit. Keresik az üzletben, a villamoson, a járdaszigeteken, az aluljárókban. Mindenki keres valakit. Mindenki keresi a párját. Én megtaláltalak. És neked el kell menned. :'(

Most kell


"A mostban kell boldognak lenni, most kell őrültnek lenni, most kell szeretni, most kell sírni, most kell ölelni... 
Az eredendő boldogság jelen van életetek minden létpillanatában, függetlenül attól, hogy milyen nehézségek várnak rátok a jövőben, hogy bal lábbal keltetek-e fel, vagy sem. A problémahegyek mindenki felett tornyosulnak, de mindez csak jövő. A jelenben ott a boldogság, és csak rajtad áll, hogy kérsz-e belőle."

Az igazi


Ha valaki nem tesz meg érted legalább annyit, amennyit Te érte, akkor nem ő az igazi. Ő csak egy újabb útitárs az igazihoz vezető rögös és hosszú úton. Ha megtalálod azt, akit keresel, akkor azt rögtön tudni és érezni fogod, mert olyan érzés lesz, mintha mindig is Őt kerested volna. Idegen, de mégis ismered. Még távoli, mégis közelebb van, mint bárki más. A szemedbe néz, de a lelkedbe lát. Hozzád beszél, de a szívedhez szól. Na Ő lesz az igazi! 
/Szepesi Ferenc/


Én már megtaláltalak Kedves!!! Csak elvesztettelek !!!???

kaktusz


"Kaktusznak lenni könnyű. 
Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit. 
Vastag falakat felhúzni könnyű. 
De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra 
és megélni a saját teljességedet. 
Vállalni azt, hogy rád tapossanak...
Nos ehhez kell az erő." (A.J. Christian) 

Test, Lélek,értelem




Marcus Aurelius:
Test, lélek, értelem


Az emberek alig tudják, mit jelentenek
ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik.
De a jó embernek van meg néhány roppant tulajdona: 
a szelíd nyugalom, az
illendő alázat, a derű és az igazságos
cselekedet.
Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell,gondolkodik, ha értelmét teszi próbára az élet, de bölcs megnyugvással fogadja,ami a sors rendeléséből neki jutott.
Semmi nem nyugtalanítja, beszédében
igazmondó, cselekedeteiben igazságos.
Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen
él, nem neheztel senkire, és nem tér le
arról az ösvényről, amely az élet céljához,
az igazi boldogsághoz vezet...
Mint ahogy az orvosok kéznél tartják
a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te
is mindig tartsd kezed ügyében isteni és
emberi tulajdonságaidat. Mindenben —
még a legcsekélyebb dologban is — úgy
járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcso-
latban áll egymással. Mert semmi emberi
dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne 
hivatkoznál az istenire. Ugyanez áll meg-
fordítva is...
Szeretnéd megtalálni a boldogságot?
Ha követed a józan ész szabályait, ha
buzgón, határozottan, békés lélekkel azt
teszed, amit a pillanat kíván, ha sem
jobbra, sem balra nem téved el tekinteted, 
ha nem nézel maszkok után, és
cselekedeteid összhangban állnak a természettel, 
ha minden szavad a hősi időket felidéző 
igazság jegyében születik, ha semmit sem vársz, 
és semmitől nem remegsz, ha megőrzöd lelked és 
szellemed tisztaságát— akkor biztos lehetsz benne,
megtalálod, amire annyira áhítottál: 
boldogságot. 
Ebben senki meg nem akadályozhat.

Már nem vagyok ...

"Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igaz szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni.”.

Szemtől szembe


Ha rád nézek s te rám nézel kedvesen,
mosolyban játszik köztünk a levegő.
Láthatatlan, megfoghatatlan erő
vonzza testedhez testem: a szerelem.


Egy szemvillanás elég, nem kellenek
szavak, megfakult bókok, egetverő
ígéretek, bár fülnek szép, megnyerő.
Nem kellenek csak tiszta, néma szemek,


melyek hang nélkül beszélnek, lágy moha
selymével simogatnak, értem égnek,
némán őrzik arcom, nem szólnak soha.


Pillák mögé zárva, édes kaloda
lesz életem, sejtjeim benned élnek,
két szemedben visszacsillan a csoda.

Bárhogy is lesz

Bárhogy is lesz, becsüld meg az életet, becsüld meg a társad, becsüld meg a Szerelmet. Légy hálás azért, amit kaptál és ne félj akkor sem, ha éppen egyedül utazol. Néha nem is kell több, elég csak kinézni az ablakon, hogy észrevedd ezt a temérdek csodát, ami körülvesz a világban. Merj élni, merj boldog lenni a körülményeid dacára is. Merj Szeretni akkor is, ha nem szabad. Ne akarj felejteni, ne akard kitörölni a múltat. Ha valami fáj, akkor éld meg a fájdalmat. Sírj, tombolj, ordíts. Add ki magadból. Vedd észre, hol hibáztál és tanulj belőle. A legfontosabb azonban mégis az, hogy ne okold magad a hibáidért. Csak egy ember vagy. De igyekezz mindig jobb ember lenni. Olyan ember, aki űrt hagy majd maga után miután eléri a végállomást. (Sz.F.)

A boldogságról - magamnak


Seneca:
A boldogságról


A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön,
aki boldogságát nem tette másoktól függővé,
aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...
Hát tanulj meg örülni!
De ne hidd,hogy a reményeket s a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom,
s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom,
hogy sose légy szűkében a vidámságnak,
hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott
terem, tebenned lakik. Más vigasságok
nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak
homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra...
Hidd el, az igazi boldogság komoly
dolog. Vagy azt képzeled, hogy bárki
képes derűs arccal — ahogy mostani
aranyifjaink mondják — ,,feldobottan”
megvetni a halált, ajtót nyitni a szegény-
ségnek, elszenvedni a fájdalmakat és
elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen
gondolkozik, boldog, de nem igazán..
Neked másmilyen boldogságot kívánok:
olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer
megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszí-
nen csillog; ami érték, olykor fénytelen,
és a mélyre kell ásni érte. Amiben a so-
kaság élvezetét leli, sivár és illanó gyö-
nyörűséget kínál. Amiről én beszé!ek, az
a felszínről nem látható, és bensődben
derül.
Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra
vesd tekinteted: örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez? Téged és éned leg-
szebb részét. Még ez alkalmi testet, a
köntöst — bár nélküle semmi nem tör-
ténhetne meg — csupán szükségesnek,
mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket
táplál, illanó örömöket, melyek könnyen
átcsaphatnak szomorúságba, emésztő
bánatba. A gyönyör a fájdalom szaka-
dékába zuhan, ha nem ismer határt. Ám
megfékezni nehéz azt, mit korábban
jónak hittél. Az igazi jóra kockázat nélkül
vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha
szándékaid becsületesek, cselekedeteid
helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik,
és megtagadod a véletlen ajándékait —
akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,
azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út termé-
szete szerint. Inkább a saját természe-
tűknek hódolnak, s mint a folyó árjával
tovaúszó holmik sodródnak egyik partról
a másikra...
,,Rosszul él, aki mindig csak élni
kezd” — mondja Epikurosz.
,,Miért?” — kérded joggal.
Mert senki sem gondolkodik akkor,
amikor éppen csak belefog az életbe.
Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj!