2010. június 29.

Félreértés


Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját. (Tatiosz)

Ami az emberből látszik


Megtudtam, hogy ami egy emberből látszik, szavai, véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyűlöletei, az még egyáltalán nem ő – legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan; hét fátyol rejti a világ elől, s ott él minden emberben, mélyen a kitapintható felületek mögött.
(
Márai Sándor)

2010. június 16.

Igazság


“Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, fiam. Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok.

Alázat, talán túlságosan nagy szó. Ehhez már kegyelem kell, kivételes lelkiállapot. Hétköznap beérhetjük azzal, hogy szerények vagyunk és iparkodunk megismerni igazi vágyainkat és hajlamainkat. S azokat szégyenérzés nélkül bevalljuk magunknak. S iparkodunk megegyezni vágyainkkal és a világ lehetőségeivel.” /Márai Sándor/

Tanulás


Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk. /Paulo Coelho/

2010. június 13.

Igaz szeretet


A szeretetben - mondják az angyalok - titkok nemcsak azért nem léteznek, mert nem mondjátok ki őket, hanem azért sem, mert ha valódi a szeretet, a másik akkor is tud rólatok mindent, ha sohasem mondjátok ki. Ha valóban szerettek valakit, benne jártok, érzitek, amit érez - és tudjátok róla nemcsak azt, amit valaha tett, hanem azt is, amit csak ezután fog elkövetni.
/Müller Péter/

2010. június 10.

Embernek lenni


Embernek lenni nehéz. Az emberi sors küzdelmet jelent, olyan életet, melyet a születéstől a haláláig végigkísér a félelem és a szenvedés. És ez mindjárt az idejövetel pillanatában kiderül. Manapság, amikor az élet értelmével együtt az eget is ellopták a fejünk fölül, nem illik erről beszélni. Minél sötétebb egy társadalom, annál kevésbé vállalja az emberélet tragikus valóságát, annál inkább próbálja becukrozni és színes papírba csomagolni a nehézségeket.
/Müller Péter/

2010. június 7.

Ne félj


Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.

Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!


Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!


Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!


Hited te el nem hagyhatod,
égből segítnek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!

Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy eső, s a fény...
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!

/Szuhanics Albert/

Remény


Szeretet.
Az Istenhez vezető úton az egyetlen útravaló a végtelen
remény – a remény átragyog, mint a sarkcsillag a sötétben, a remény a társad, árnyékként a magányban. Sötét és magányos az élet útja – de csak a remény nélkül élőknek. A híres földrajzi felfedező Donald MacMillan az északi sarki utazására készült, amikor egy levelet kapott. Ez volt ráírva: "Akkor nyisd fel, ha már nincs semmi remény a túlélésre." Ötven év telt el, és a boríték vele maradt ahogy volt – lepecsételve. Valaki megkérdezte tőle, mi az oka ennek, és ezt válaszolta: Egyrészt meg akarom tartani a hitemet az ismeretlen levélküldőben. Másrészt, sohase adtam fel a reményt. Micsoda értékes szavak! – Sohase adtam fel a reményt! /Osho/

2010. június 6.

Hogyan


Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint például a szemináriumban -, akkor a végén az életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk /Paulo Coelho/

2010. június 3.

A Barát


A barát egy mosoly,mely bátorít,ha félsz:
A barát a taps, mely ujjong,ha célba érsz.
A barát egy kéz,mely felhúz ha elestél:
A barát az álom,mit ébren kerestél.
A barát egy könnycsepp,mely érted hull,ha baj van:
A barát gyémántpáncél,óv téged a harcban.
A barát egy nevetés,mely felharsan ,ha meglát:
A barát egy rózsakert,mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag,mit az éj varázsol:
A barát egy dallam,mit meghallasz bárhol.
A barát a láng,mely kitáncol a tűzből:
A barát az emlék,mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik:
De szeret,s ha nincs veled,érzed,hogy hiányzik.
Mert Egynek lenni nem jó ezen a világon...