2009. január 24.

Higgy!


Higgy a saját Istenedben, aki benned lakozik, és érzéseiden
keresztül küldi üzeneteit. Tudom, nehéz dolog az igazi üzeneteket
megkülönböztetni a tudat képzelgéseitôl, de egy kis gyakorlattal
szert tehetsz erre a tudásra. Ha az összehasonlítás során megfigyeled
önmagadat, és úgy találod, hogy béke lakozik benned, nem pedig haború,
ha szeretet önti el szívedet, és nem pedig félelem, ha nyugalom árad
szét benned, és nem idegesség, akkor az igazi úton állsz. Emelt fôvel
indulj el, nem érhet bántódás. Szeretet övez amerre jársz, hittel és
bizalommal nézz magad elé. Örülj a pillanatnak amiben éppen vagy, mert
nem véletlenül kerültél oda. Hagyd el az elôítéleteidet, azok a múlt
emlékei. Mára túlnôtted a tegnapot, a tegnapi élmények nem nyújtanak
elég információt a pillanat hozta helyzet megoldására. A régmúlt
szerszámaival nem lehet computert szerelni. Az itt és most
helyzetben a belsô hangod jobb tanácsadó, mint a múlt elôítéletei,
melyeket a tudat summázta a tapasztalatokból. Abban a pillanatban
igazak is voltak, de az idô eljárt felettük. Te tovább haladtál, más
élményekkel, tapasztalatokkal lettél gazdagabb, nagyobb a tudásod, a
rálátásod, bôvült a horizont a ``spirál-utad'' mentén. Lépj a
pillanatba tisztán, mint a gyermek, akit nem gátolnak elôítéletek.
Bízzál magadban, a belsô erôdben, a belsô tudásodban, amik
segítségével
minden helyzetbôl, és minden útvesztôbôl kitalálsz. Az univerzum
melletted áll, minden óhajodra rezonál, védelmez és segít, semmi
bántódásod nem eshet.

Indulj hát barátom, én is fogom a kezed.