Vidám napot Neked

Az öröm abból ered, 

hogy valaki meg tudja látni azt, 

ami szép és jó az életben.

 Én már és még mindig látom.

Te látod-e már ?

Ha nem , ne késlekedj!

Minden egyes percben 

vesztesz a búslakodással.

Szavamat adom

De addig sose félj míg dalom utolér.

Na gyere nem hagylak én egyedül,

itt vagyok, majd kiderül mennyit ér.

Hogy a szavamat adtam.

Annyi fáradt nap után jó,

hogy jössz mert igazán vártam már,

hogy a hangodat halljam.

És most láss csodát,

úgy akarom, láss csodát!

Meg nem unom.

Minden perc ma már miénk,

igen minden perc mi belefér.

Szenvedés

A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk,
hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük
- ahelyett, hogy  hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar:
szabadon, zabolátlanul, ereje teljében,
vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk. 

/Paulo Coelho/

Csak is téged

Szeretlek:
ezt a szót mondhatod bárkinek,
szeretni lehet nagyon sok mindenkit....

Imádlak:
ezt a szót már nem mondhatod mindenkinek
teljes szívből. Imádni lehet közeli családtagot,
imádhatod barátnőd/barátod....
De ha van valaki akit annyira fontosnak tartasz az életedben,
hogy tudod nem elég neki azt mondani szeretlek vagy imádlak,
ez a legjobb érzés!!!
Egyszerűen nem bírod elmondani neki mit is jelent neked!!!!!!
Én megtaláltam az a személyt aki iránt így érzek
és tudja nagyon jól hogy rá gondolok mindig,
bárhova nézek csak is őt látom az ő, illatát érzem.!
Minden nap várom hogy megcsókolhassam és megmondjam neki
drágám nagyon hiányoztál, jó végre veled lenni!!!!

Téged csak is téged!!!!

Lélekdonor

Borba ölhetem a búmat, bánatom.

Nyugalmat attól még sem kapok.

Hiányzik a szerelmed,ölelésed, s

legfőképpen Te magad. 

Nélküled csak ember vagyok ,

ki magányos és végtelenül szomorú.

Általad leszek egész és  nagyon boldog.

Hiszem,hogy egyszer a két lélek,

újból egy fog lenni végre.

 

Nekem nem kell más

Nekem nem kell más,

más szín, más íz,

más dal, más vágy,

nem kell más szív.

Nem kell más csók,

más ölelő karok,

mást már nem akarok!

Most már itt maradok...

De nagyon félek,

hogy elveszítelek...

Megkísérthet a csillogás,

mi tán hamis, de csodás.

Izgató csábítás.

Muszáj bíznom benned,

mást már nem tehetek,

mert igazán szeretlek.

Nem veszíthetlek el,

szerelmed még kell!

Nekem nem kell más,

Te vagy a boldogság,

s ha gondolod,

veled maradok.

Mert nekem nem kell más,

csak ez az érzés, puhaság,

mit karjaidban élek át,

nekem nem kell más. 

/Nagy Ágota-Gabriella/