2009. február 9.

Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sohasem tudhatom:
szoríthatom-e még
azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év múlva.
S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
vagy a Tejút valamely csillagán -
Vidám viszontlátásra mégis, mégis!
/Reményik Sándor/

Döntés

Mindig szentül hittem, hogy a gyökeres változások - mind az ember életében, mind a társadalomban -
nagyon rövid idő alatt zajlanak le.
A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor
a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki,elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket.
Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna,és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre.
A próba nem vár.
Egy hét nagyon is elegendő arra, hogy eldöntsük:
vállaljuk-e a sorsunkat vagy nem.
Paolo Coelho

Emlék


A szálló évekkel
sok minden megy el,
de a szív, a koldus
tovább énekel.

Mi remény volt régen,
emlék ma csupán.
De legalább sírhatsz
tűnt szépek után.

Ami emlék, szebb is,
mint az, ami él.
Romok is ragyognak hűs
Hold fényeinél.
/Juhász Gyula/