2011. december 14.

Saját szavak

Elfogynak mások szavai ,
s maradnak a sajátok.
Nem szólnak oly szépen,
de annál igazabbak.
Elmondják mindazt,amit
érzek irántad.
Lelkem is kíséri őket,

mert az üres szavak 
semmit sem érnek a 
lelkünk nélkül.
  

2011. december 11.

Gondolatok

Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott.
/Paulo Coelho/

2011. november 25.

Bizalom


S ha százszor is becspnak és ezerszer 
csalódom abban, kinek szívemet, 
mint álmából a rózsát, kitakartam, 
s ha épp az árul el, kit életemmel 
fedeztem én, 
s ha tulajdon fiam 
tagad meg, 
s ha nem harminc ezüstért, 
de egy rongy garasért adnak el engem 
barátaim, 
s ha megcsal a reménység, 
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek 
és elátkozom már, hogy megszülettem, 
s ha csak a bosszút hízlalja a hála 
híveimben, 
s ha rágalom kerít be,- 
akkor se mondom,hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes 
hinni az emberben, akkor se mondom, 
hogy megélek magam is, néptelen magányban,
mert irgalmatlan az 
élet.-


De csöndes szóval eltűnődve mondom: 
bizalmam sarkig kitárt kapu, 
nem verhet rá lakatot a gyanú; 
ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére 
nem állítok őrséget tíz igaznak! 
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, 
megtisztálkodva ma betérhet újból; 
ki kétélű késsel jött ide ma, 
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. 
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, 
kegyelmet a hazugnak, 
nem tudok 
mentséget a könnyes képmutatásra, 
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, 
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók! 
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba 
porlad a gyűlölet és a gyanakvás; 
dühünk lehűl, 
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között 
csupán maga az ember halhatatlan. 
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen 
irgalmas vára bizalomból épül; 
s az önmagával vívott küzdelemben 
csak jósága szolgálhat menedékül.
/Garai Gábor/

2011. november 14.

Az élet..

“Az élet nehéz.
Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike.* Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük – fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.
Az élet nehéz voltának igazságát a legtöbb ember nem látja át teljes mértékben. Többé-kevésbé állandó jelleggel sopánkodnak az emberek, halkan vagy fennhangon panaszolják föl terheiket és gondjaikat, mintha kirínának az élet egyébként könnyű hátteréből, vagy abból az életből, amely ha nem könnyű is, mindenesetre méltányos volna, ha az lenne. Halkan vagy fennhangon hirdetik hitüket, mely szerint nehézségeik egy megkülönböztetett nyavalya, amely csak őket sújtja vagy családjukat, törzsüket, osztályukat, fajtájukat vagy akár fajukat, de senki mást.” (M. Scott Peck: A járatlan út)

2011. november 11.

Lélektársak

Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre hiányzik a szívének a fele. S ha meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát. 
/Gárdonyi Géza/

2011. november 9.

Baráti tanácsok


1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4.  A  barátság  nem  jogcím  arra,  hogy  jellemhibáinkat  feltétlenül  és  kötelességszerűen megbocsássák.
5.  A  barátság  nem  arra  való,  hogy  valakit  meggyőzzünk  a  magunk  álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet  sem a véletlen,  sem az  egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga. Az  emberi  lélek  valami  olyan  titka  ez,  mint  a  zenének  a  hangok  harmóniája.  Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában,mint egy finom, halk akkord.

Gyökér és lomb


Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a
legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje,mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, az igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden
tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökeret. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre. Isten ültette a magyar gyökeret ebbe a földbe s Isten gondját is
viseli, ha hagyod. Bízd gondodat az Úrra. Ő a te gondviselőd. ..
/Wass Albert  - Hagyaték /

2011. október 6.

Akarat


Aztán meglátott a moha között egy hangyát. Kicsike kis sárga hangya volt, és hatalmas nagy fenyőtűt cipelt. Elakadt vele, kínlódott. "Vajon hova viszi? Milyen nagy akarat van benne! Mennyi sok akarat van a világon, lent és fönt és mindenütt. Sokféle nyüzsgő összevissza akarat, ami mind előbbre visz valamit... de mért és hova, ki tudja azt?..."

/Wass Albert/

2011. szeptember 28.

Mindennapi ige

A pozitív gondolkodás 12 pontja
  1. Úgy nézek magamra mindig, ahogy csodára nézni illik – mert minden ember megismételhetetlen és egyedi. (Szécsi Margit verse nyomán)
     
  2. Egyenrangúak vagyunk! - Nem helyezem magam alád, de föléd sem!
     
  3. Én én vagyok, Te pedig te! Azért vagyok a világon, hogy beteljesítsem küldetésem, nem pedig hogy megfeleljek elvárásaidnak!
     
  4. Képes vagyok elérni, amit akarok!
     
  5. Problémáim kihívások, melyeknek megoldására képes vagyok magam, vagy szeretteim segítségével
     
  6. Elérem, amit igazán akarok – olyasmit akarok, ami előnyömre válik és előre visz.
     
  7. Meg akarom változtatni ami változtatásra szorul, elfogadom ami megváltoztathatatlan – képes vagyok különbséget tenni a kettő között.
     
  8. Hibáimmal és gyengeségeimmel együtt szeretem magam – mert tisztában vagyok tökéletességeimmel és erősségeimmel. Ugyanígy tekintek másokra is! Erényem a megbocsátás.
     
  9. Fenntartom a jogot arra, hogy változtassak véleményemen, mert a fejődésem során gyakorlásra, tapasztalásra és belátásra van szükségem.
     
  10. A negatív gondolkodók, elviselhetetlen emberek, szélsőséges kritizálók számára ajándékom egy mosoly, s a magam számára ajándékom a lehetőség, hogy bármikor otthagyhatom őket.
     
  11. Szeretem magam, jól kijövök magammal, képes vagyok csendben egyedül lenni, s úgy bánok másokkal, ahogy elvárom, hogy velem is bánjanak.
     
  12. Testem, lelkem, értelmem egységet képez.

Hiszek hitetlenül Istenben


Hiszek hitetlenül Istenben

Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.


Szinte ömölnek tört szivemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.



Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjuság.



Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.



Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,
Beteg vagyok, beteg.



Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban előttem
Száz titok kavarog.



Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény, hajszolt magam.



Isten, Krisztus, Erény és sorban
Minden, mit áhitok
S mért áhitok? - ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.



/Ady Endre/

2011. szeptember 26.

Az én miatyánkom

Kányádi Sándor
Az én miatyánkom



Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!

Bíztató

Rajki Miklós: Bíztató

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!

2011. szeptember 25.

Egyszer így lenne jó


Boda Magdolna: (Egyszer így lenne jó )
Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.

Barátság és a csillagok


Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.

Hamvas Béla

Érzéseim


"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő. " - Müller Péter

2011. augusztus 15.

Meg kell értened

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.
/Paulo Coelho/

2011. augusztus 14.

Amiket elvesztünk

Valami mást is tanultam.
Azt, hogy ahogy öregszem, elveszítek olyan dolgokat, amiket sajnálok.
Például... a tejfogaimat, amelyek idővel helyet adnak a vasfogaknak.
De ennél fontosabb dolgok is elvesznek..., barátok.
És csak reménykedhetünk, hogy a hamis barátok vesznek el, akikről kiderült, nem igaziak. Ha szerencsém van, az igazi barátaim megmaradnak, azok, akik mindig is mellettem álltak..., pedig nem mindig hittem.

/Meg Cabot/

2011. augusztus 13.

Gondolkozz,hogy boldog lehess

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.


Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.


Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.


Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...


Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...


"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!
Seneca

2011. augusztus 12.

Szeretetlabda

Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől,
akkor előbb adjunk mi neki.
Finom, tapintatos pantomim ez,
az erők egészséges keringésének módja.
Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda,
s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.
Szepes Mária

2011. július 2.

Gondolataink

Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emlékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat. A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.
/Andrew Matthews/

2011. június 27.

Tanítások


A mély tanítások megértésének egyetlen módja van - azok tanítása.
Ezért mondom mindig: ha valami beléd szivárgott tőlem, azt add tovább; tanítsd másoknak is, segítsd a többi embert meditálni...
És egy nap csodálkozva tapasztalod majd, hogy ezáltal saját meditációd is mélyebbé válik: a legnagyobb meditáció mások segítésén keresztül történik veled.
Meditáció közben sok minden történik. Már akkor is, ha te magad meditálsz, de még inkább akkor, ha képes vagy valaki mást tanítani a meditációra. Akkor te teljesen kívülállóvá, elfogulatlanná válsz - és ez egy mély belső csendet hoz magával. Annyira megtelsz együttérzéssel, ahogy a másiknak segítesz, hogy valami veled kezd el történni.
/Osho/

2011. június 21.

Kacatok

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy.
Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek,
érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül,
aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi.
Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan
holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből,
valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez,
egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz.
Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket
hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk
a romantika.
Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak
mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet,
aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
/Wass Albert/

Az idő


Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.
/Márai Sándor/

2011. június 3.

Csiki András : Leszek a Barátod

Leszek a barátod,
játszom játékaid,
elnyúlok és elnémulok veled,
sírom bánataid,
örülöm örömeid,
mindenem megosztom veled.


Ahogy fordulsz, fordulok én is,
amit tudsz, még megtanulom,
ahová állsz, oda húzok én is,
amennyit bírsz, azt én is kibírom,
ha szeretsz, szeretek veled,
ha gyűlölsz, gyűlölök híven,
úgy nézek, ahogy te is nézel,
megyek, ha elmész innen.

Jegyben a sötétséggel járunk,
ha énekelsz, dúdolom veled,
„de szép esők hullanak ránk,
s már szeret aki szeret……”

S hajnalban ébredsz, én is felkelek,
ha koldulsz, én is megteszem,
ha elszégyelled árvaságodat,
én is lesütöm fejem,

ha zászlódra sorsodat húzod,
bizton én is aláállok,
s ha vágányra fekszel, melléd tolakszom,
hogy láthassam gyönyörű halálod,

aztán elnémulok én is veled,
mint egy éjfél utáni állomás,
és reggel csak üres üléseken ülünk,
és folytatódik ez az utazás…….

csak sodródunk merre az ég vezet,
egy beláthatatlan pusztaság felé,
hol egy kóró a legszebb virágunk,
ahol mindenünk a másiké,

de onnan már nem megyünk tovább,
leszállunk és végső helyünkre lépünk,
és egyszer még összekacsintunk,
és már nem mondjuk el mennyire félünk.

Barátok

Vannak dolgok amiket csak a barátokkal élhetsz át.
Igaz barátot csak nehezen találsz.de ha megtalálod
ne engedd el. kevés van belőlük.
Mi az alapja a barátságnak?
Bizalom és a szeretet.
Élhettek egymáshoz közel
vagy több ezer kilométer válasszon el, mindig tudod
mi van a másikkal, megérzed ha történik vele valami.
Nem kellenek szavak akkor is tudod. mindig ott lesz melletted bármi történik.

Az igazi barátság


Az igazi barátok nem azok,
akikkel leülsz egy órácskára
dumálni és iszogatni.
Az igazi barátokkal nem kell
mindennap találkozni,
az ember egyszerűen tudja,
hogy ott vannak, ha szükség van rájuk.

2011. május 18.

Te és az Isten


És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni veled, hogy nincs Isten. Nincs, mert ez vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak, Te és a többi emberek, és így egyedül Ti vagytok a felelősek azért ami benne történik. Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem, és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen felépítettél magadnak, és most amivel nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökereivel törődik csupán. Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait, és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelem a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok, s ne egyék el az egerek elől a gabonát. Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező kezei alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket, s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak, és a rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket. Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz! És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépésnek felelősségét. Szabad kezet kértél és Ő, amennyire lehetett szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért, és azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem is kíváncsi arra, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben az izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja meg a madarakra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És. Hogy a gyomrod-feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad – megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál. Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban! Nem várhatod , hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék . Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt, s megnyugodni abban, hogy van. Ott leled mindig, a műhelyében. A vízcseppekben, amit számodra alkotott, csak nyisd ki a szemedet jól. Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor szirmait bontja. A pillangóban, amikor szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységes-mély szelíd művész-szemével végigsimogat, és azt mondja: - Bizony látom, rossz bőrben vagy, fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
/Wass Albert/

2011. május 1.

Anyák Napjára

Drága Anyukám,hozzád szólok ma,
Rímbe kéne szedni,miért is imádlak

Nem könnyű feladat,tudom én jól,
Kimondhatatlan,de keresem a szót

Nagyon szeretlek,akkor is ha bántlak,
De ilyenkor a rossz dolgok a fejembe szállnak.
Erre azt szokás mondani,
Akit szeretnek,csak azt lehet bántani.

Lehet,hogy ez csak a szeretet jele,
De hidd nekem,én nagyon igyekszem,
Hogy ennek jele ne legyen sértés,
Csak rengeteg puszi és millió ölelés.

Azt is mondják az okosok,
Hogy a kisgyerek büszkesége az anyuka.
Hát én kicsi már nem vagyok,
De hogy ez most is igy van,azt állíthatom.

Ha majd egyszer nagy leszek,
És karomon csücsül egy kisgyerek,
Ugyanilyen anyuka leszek,
Akire felnézni büszkén lehet,

Kérdés,hogy én képes leennék-e,
Addig is tanulom e mesterséget.
Csodálattal bámullak ha nap mint nap,
Honnan e óriás szív, és e nagy energia.

Azt hiszem mindig te maradsz az első,
Nem vagy más, mint az én angyalbarátnőm.
Ez egy cím,mely csak annak jár,
Akinél nincs jobb a világon,ő az anyukám.
/Sztoján Krisztina/

Ezt a verset kapta a világ legszebb kislányától a legjobb anyuka .

2011. április 29.

Művészet ?


“Művészet-e a szeretet? Ha igen, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, beleesik? (…) Az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja. Nem mintha nem volna nekik fontos a szeretet. Élnek-halnak érte; boldog és boldogtalan szerelmi történetek garmadáját nézik végig a moziban, a szerelemről szóló bárgyú dalok százait hallgatják meg – azt azonban jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia.”
(
Erich Fromm)

2011. április 22.

Ha őszinte az örömöd


És ha őszinte az örömöd, a könnyeid, a táncod, előbb-utóbb lesznek, akik megértenek, akik
csatlakoznak a karavánodhoz. Én magam is egyedül indultam el az ösvényen, aztán jönni
kezdtek az emberek, és végül világméretű karavánt alkottunk! Pedig én nem I hívtam senkit;
egyszerűen csak mindig azt tettem, amiről úgy éreztem, hogy a szívemből fakad.
Én egyedül a saját szívemért vagyok felelős, senki másnak a világon nem tartozom
számadással. Épp így te is csupán önmagadért vagy felelős.
/Osho/

2011. március 31.

Ird le

Egy nap ülj le, csukd magadra az ajtót, és fél órán keresztül csak írd le az összes gondolatot, ami épp eszedbe jut. Akkor majd megérted, mire gondolok, te pedig meg fogsz döbbenni, hogy mi folyik odabent az elmédben. A háttérben marad, de állandóan ott van; úgy vesz körül téged, mint valami felhő-burok. Ettől a felhőtől nem láthatod a valóságot, és spirituális érzékenységed is tompa marad. Szabadulj meg ettől a felhőtől. Csak az elhatározásodon múlik, és már el is tűnik. De te ragaszkodsz hozzá - a felhő viszont egyáltalán nem ragaszkodik tehozzád, ezt sose feledd."
/OSHO/

2011. március 22.

Egyetlen hit


Legyen ez a vallásod:
boldognak lenni.
Ha nem vagy boldog,
valami bizonyára elromlott,
és drasztikus változtatásra van szükség.
Engedd, hogy a boldogság döntsön.
Én hedonista vagyok. És a boldogság az emberiség egyetlen ismérve. Nincs más ismérv. A boldogság tájékoztat arról, hogy jól mennek a dolgok. A boldogtalanság azt jelzi, hogy a dolgok elromlottak, és valahol nagy változtatásra van szükség.

2011. március 7.

Bíztató

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.
Szeretném megköszönni ezt a verset annak akitől kaptam,
És új évi fogadalomként,
ígérem mindig elolvasom hogy soha ne feledjem!
/Radnóti Miklós/

Merj


Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják a holnapot!
Merj kívánni és remélni,
mert a remény éltet bennünket!
Merj nyúlni olyan dolgokért,
amit senki más nem lát!
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát!
Higgy a szívedben és
saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben fognak hinni!
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet!
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban,
mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet és a holnap álmai.!

2011. március 6.

Ne add fel


Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

2011. március 4.

Amikor a barátod hallgat


És amikor barátod hallgat,
szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat,
minden vágy, minden remény szavak nélkül születik,
közös és kimondatlan örömmel.
/Kahlil Gibran/

2011. március 2.

Tanácsok


Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat; és mindenütt... az élet hősiességgel van tele. Légy önmagad! Különösen ne színleld a barátságot. Vedd szívesen az évek tanúságait, emelt fővel lemondva a fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben. De ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz
.

2011. február 28.

Igaz barát


Van ember a világon, ki ha kell egy pillanat alatt melletted terem.

Van ember a világon ki veled együtt érez fájdalmat, keserűséget.

Van ember a világon ki nem rója fel a rosszat, de figyelmeztet s néha bosszant.

Van ember a világon, ki soha el nem enged ki cserben sosem hagy

Van ember a világon ki reménykedik érted s titokban imádkozik érted

Van ember a világon ki nem hagy ott a bajban,

ki nem cselekszik ellened csak érted

Van ember ki mindig melletted áll, ilyen az igaz barát.


Mint barát hiszed vagy sem, szeretlek téged,

Hogy, miképp, azt elmondani vétek.

A barátságot nem mondani kell,

A szavak elszállnak, azt érezni kell.

Nekem olyan vagy mint egy barát, mint egy testvér,

Sőt százszor több ennél.

Ha nem is mondom hogy szeretlek téged, csak nézz a lelkembe,

Elárulja, hogy már rég ott vagy a szívembe...

Talán úgy mint egy barát, talán úgy mint egy testvér,

Vagy mint a ki százszor többet jelent nekem mindennél.

Szenvedő


Ha pedig van szenvedő barátod, ne légy szenvedésének nyugovó-nyoszolya, de kemény, tábori ágy: így szolgálod leginkább a javát. És ha barátod megbánt, mondd: "Megbocsájtom néked, amit ellenem tettél; de hogy magad ellen tetted - miként bocsájthatnám meg néked!" Im-ígyen szól minden nagy szeretet: az legyőzi még a megbocsátást és részvétet is. Féken kell tartanod szívedet; mert ha megereszted gyeplőjét, mi hamar elragad a fejed! Óh, vajjon széles e világon, hol történnek nagyobb balgaságok, mint a szánakozók között? És széles e világon mi okozott több bajt, mint a szánakozók balgaságai? Jaj minden szerető szívnek, kinek nincs magassága, a mely részvéte fölött vagyon!

2011. február 27.

Gondolatok


Ha azt tartod, hogy elveszett vagy, akkor el is vesztél. Ha azt hiszed, hogy nem mered megtenni, akkor nem is mered majd megtenni. Ha nyerni szeretnél, de úgy véled, nem tudsz nyerni, majdnem lehetetlen, hogy sikerüljön. Ha azt tartod, hogy veszíteni fogsz, veszítettél. Mert odakinn a világban látni fogod, hogy a siker az ember akaratával kezdődik. /Hubbard, Lafayette Ron/

2011. február 25.

Kelj fel!


“Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül – vagy soha nem leszel az.”
/Dan Millman/

2011. február 21.

Kérjetek


"Én is azt mondom nektek:
kérjetek, és adatik,
keressetek, és találtok,
zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Mert mindaz, aki kér, kap;
aki keres, talál;
és aki zörget, annak megnyittatik...
mennyivel inkább ad mennyei Atyátok
Szent Szellemet azoknak, akik kérik tőle."
(Lukács evangéliuma 11:9-10,13b)

Programozd


Légy derűs!
Programozd át magad a nap minden percében!

Töltődj fel olyan gondolatokkal,amik többé tesznek.

Ha ideges vagy,vagy zavart,próbálj nevetni magadon.

Nevess hangosan,nevesd ki azt a nőt, aki aggódik,gyötrődik,
és azt hiszi,hogy az ő problémájánál nincs fontosabb a világon.
/Paulo Coelho/

Minek ...


"Minek örüljek?"-kérded. Annak, hogy élsz,hogy vagy, hogy hallhatatlan vagy. Annak,hogy jól esik a friss víz,a kenyér,az eső,és a meleg Nap. És a hó,és a jég,és annak, hogy erős vagy...,és ha holnap mindenedet elsodorja az ár,akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell a semmiből..............." /Müller Péter/