A legfontosabb dolog

Ha valaki azt kérdezi tőlem: "Hogyan valósitom meg a szertetet az életemben?" ,

annak azt válaszolom,hogy én nap nap után arra összpontosítok,ami számomra

a legdrágább ezen a világon,arra,amit a legjobban tisztelek és csodálok.

Annak szentelem időmet és figyelmemet.

Mivel számomra a két legfontosabb dolog a világon a házasságom és a munkám,

erre a kettőre szánom a legtöbb időt.

Sosem feledkezem meg arról,hogy halandók vagyunk. Tudom,hogy ha szeretek

valakit,azt ma kell megmondanom neki,ha nagyra tartok valamit,ma kell megbecsülnöm.

Mosolyod

MOSOLYOD
II. János-Pál pápa írása

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Higgy!

Higgy a saját Istenedben, aki benned lakozik, és érzéseiden
keresztül küldi üzeneteit. Tudom, nehéz dolog az igazi üzeneteket
megkülönböztetni a tudat képzelgéseitôl, de egy kis gyakorlattal
szert tehetsz erre a tudásra. Ha az összehasonlítás során megfigyeled
önmagadat, és úgy találod, hogy béke lakozik benned, nem pedig haború,
ha szeretet önti el szívedet, és nem pedig félelem, ha nyugalom árad
szét benned, és nem idegesség, akkor az igazi úton állsz. Emelt fôvel
indulj el, nem érhet bántódás. Szeretet övez amerre jársz, hittel és
bizalommal nézz magad elé. Örülj a pillanatnak amiben éppen vagy, mert
nem véletlenül kerültél oda. Hagyd el az elôítéleteidet, azok a múlt
emlékei. Mára túlnôtted a tegnapot, a tegnapi élmények nem nyújtanak
elég információt a pillanat hozta helyzet megoldására. A régmúlt
szerszámaival nem lehet computert szerelni. Az itt és most
helyzetben a belsô hangod jobb tanácsadó, mint a múlt elôítéletei,
melyeket a tudat summázta a tapasztalatokból. Abban a pillanatban
igazak is voltak, de az idô eljárt felettük. Te tovább haladtál, más
élményekkel, tapasztalatokkal lettél gazdagabb, nagyobb a tudásod, a
rálátásod, bôvült a horizont a ``spirál-utad'' mentén. Lépj a
pillanatba tisztán, mint a gyermek, akit nem gátolnak elôítéletek.
Bízzál magadban, a belsô erôdben, a belsô tudásodban, amik
segítségével
minden helyzetbôl, és minden útvesztôbôl kitalálsz. Az univerzum
melletted áll, minden óhajodra rezonál, védelmez és segít, semmi
bántódásod nem eshet.

Indulj hát barátom, én is fogom a kezed.

Híven szeretni

Híven szeretni a jót,

Gyűlölni vesztig a gonoszt,

Eszköze lenni az isteni kéznek,

Egy nem haszontalan tagja az Egésznek,

Férfiak! ez gyönyörű jutalom.

/Kazinczy Ferenc/

Veled

Hozzám nőttél észrevétlenül,

Beépültél húsomba, vérembe,

Itt élsz velem legbelül,

Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömből,

Mosolyod lebeg az éjszakában,

Ajkad mesél vágyról, szerelemről,

Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,

Flastrom az összes sebemre,

Az odaadás forró, édes kemencéje,

Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövőről,

Csak tobzódunk önfeledten a mában,

Pillanatokat lopunk az időből,

S a végtelent leljük egymás karjában.

/László Ilona/

Együtt egymásban

A szeretet feloldja az én-határokat. Ahhoz, hogy szeresselek, át kell, hogy éljelek. Ahhoz, hogy átéljelek, beléd kell bújnom. Ahhoz, hogy beléd bújjak, föl kell oldódnom. Énemet föl kell áldoznom, hogy ne én legyek, hanem mi legyünk, ezentúl.../Müller Péter/

Összhangban

A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.
/Müller Péter/

saját hősnek lenni

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

Gyermekként élni

Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk, s aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. És a sírást talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el. Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa. Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk.
Paulo Coelho

Két karodban

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.
/Radnóti Miklós/

Az igazi nő

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

A legnehezebb dolog

Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert idõnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. Mert az alkotás soha nem bûvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*, a cilinderből nem tud az alkotó műveket elõhúzni. Nemcsak a lángész: türelem maga a mű is türelem, az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát. Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.
(Márai Sándor: Füveskönyv)

Hallgass a szívedre

Hallgass a szívedre.
Az mindent tud, mivel a világlélekből jött,s egyszer majd oda fog visszatérni.Ahol a szíved van, ott a kincsed.A szívedet sosem tudod elhallgattatniA szíved elől sosem menekülhetsz el.Mi, emberi szívek meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunka szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra,amikor meghiúsul a várakozás..Vagy arra a kincsre, amely ahelyett, hogy előkerülne -rejtve marad -és akkor nagyon szenvedünk!/Paulo Coelho/

Sose add fel

Sose add fel.
Bármi történjék is, ne add fel.
Erősítsd meg szíved.
Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék.
Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít mi folyik körülötted, nem számít mi történik, Sose add fel.
/Tenzin Gjaco/

Személyes példa

Az egyes ember a maga kis körében mutatott személyes példája által képes hatni a világra.Ahogyan a vízbe dobott kő nyomán egyre táguló és ezzel egy időben egyre kevésbé fodrozódó körben hullámzik a víz,úgy befolyásolják tetteink az egész emberi faj életterét.

/Stephen R. Covey/

A dolgok nem olyanok

A "dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
Néha pontosan az, ami történt, ha a dolgok nem olyannak mutatkoznak, aminek kellene.
Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden
eredménynek megvan az előnye.
Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre.
Néhány ember eljön az életünkbe és gyorsan elmegy. Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit... gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön...
és mi eléggé hasonlóak vagyunk, mert barátságot
kötöttünk.
A tegnap történelem.
A holnap misztérium. A ma ajándék.

Anyaság

- Honnan jöttem? - kérdezte édesanyját a gyerek. - Hol szedtél fel engem? Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt: - Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy. Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan. Házunk istenségében is téged tiszteltünk. Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is. Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta. Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte. Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt. Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem. Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el: Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél. Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen. Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.

Az igazi könnycsepp

Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

Mások ideje

Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

/Wass Albert/

Belső béke

A belső béke megfizethetetlen. A béke az élet harmonikus irányítása. Lüktet az életenergiától. Olyan erő, amely könnyedén felülmúlja minden világi tudásunkat, ugyanakkor mégsem választható el földi létünktől. Ha megnyitjuk a megfelelő belső csatornákat, akkor ez a béke itt és most érezhetővé válik.
A béke örök. Sohasem túl késő békét lelni. Ennek mindig itt az ideje. Életünket valóban gyümölcsözővé tehetjük, ha nem vagyunk elválasztva Forrásunktól, ami nem más, mint az örökkévalóság békéje. A legnagyobb szerencsétlenség, ami emberi lényt érhet, ha elveszíti belső békéjét. Nincs az a külső erő, amely képes lenne megfosztani tőle. Saját gondolatai, saját tettei azok, amik megfoszthatják tőle.

A magyar nyelvről

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!

/Reményik Sándor: Az ige/

Szolgálat

A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni.
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik;
például amikor meglocsolod a kertet,
rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd egy kislány kócos haját.
Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál.
Naponta néz kezünkre s kérdezi: szolgáltál-e ma?
Kit? Egy fát? Barátot? Szerettedet? Idegent?
Köszönöm, hogy megengeded, hogy szolgáljalak.

Másokat megérteni

"Másokat megérteni tudást jelent,
Önmagad megértése megvilágosodást.
Mások legyőzése erőt követel,
Önmagad legyőzése meg nehezebb.
Ha megelégszel azzal, amid van, gazdag vagy..."
Stuart Wilde

Ima a magyar földhöz

Nézz fel az égre,
a magyar égre.
Nézz fel a napra,
a magyar napra.

Nézd meg, a fényét
hogyan szórja szét.
Nézd meg a földet,
a magyar földet.

Fényben fürdik,
mégis száraz,
mégis kiszikkadt,
repedezett és
terméketlen.

Mert csak magyar könny öntözi,
mert csak magyar vér hull reá,
mert csak magyar csontot őriz...
A magyar föld néma.

De egyszer megszólal:
magyar föld vagyok,
hátamra magyart akarok.
Magyar legyen sarjam,
magyar fa teremjen rajtam,
magyar veríték szenteljen,
magyarok keze műveljen,
rajtam magyar gyermek szülessen,
magyar kasza kaszáljon,
magyar eke felszántson,
magyar kenyér búzája
bennem foganjon,
a magyar rajtam otthonra találjon,
a magyar földként ezeket kívánom.

Isten áldása szálljon reám,
virágot bontson az égi ígéret,
többé keserves bánatóceán
ne adassék a magyar földjének.
/Sümegi Tamás/

Álmaid

Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat.
Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged,
mielőtt felorsóznád azokat az álmokat...
tartsd feszesen ... ... és orsózz .... ne add föl
.... kapaszkodj bele a hálóba ... ,
s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének,
ugorj a vízbe és ússzál utánukaz életed
kockáztatásával is.... de ne engedd őket elszökni...

/Justin Daniels /

Lassú tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid...
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.

Szeretetem

Az életed Te éled, a boldogságod vagy a boldogtalanságod Te választod.
Nem szeretnélek megváltoztatni Téged, elfogadlak olyannak, amilyen vagy
- akár boldog, akár szomorú vagy.
Számtalan okod lehet arra, hogy azt érezd, amit érzel, azt gondold, amit
gondolsz és azt tedd, amit teszel, nem ítéllek meg ezekért, elfogadlak
egészként minden érzéseddel, minden gondolatoddal, minden tetteddel -
még ha én másképp is érzek, gondolok, teszek.
Megbocsátok, bármit teszel mások ellen vagy ellenem, mert okod lehetett
arra, amit tettél és mert megbocsátani jó érzés, jobb, mint a haragot
cipelni éveken át.
Tudom, sokszor nem látod meg mosolyomat, nem hallod meg hangomat és nem
érzed szeretetemet, pedig mindig itt vagyok melletted, itt vagyok Veled,
itt vagyok Benned. Ha szívedre pillantasz - elfeledve közben bánatod,
amelyet a világ miatt okoztál magadnak - mindig megtalálsz.
Megtalálsz máshol is:
megtalálhatsz egy virágban,
más emberek szívében,
megtalálhatsz az egész világban.
S ha mindenkiben,
mindenben,
mindenhol,
mindenkor megtalálsz,
megérzed szeretetem,
megérzed: mindig mosolygok Rád.

Legyen időd

Legyen időd...
Legyen időd gondolkodni...
Ez az erő eredete.
Legyen időd játszani...
Ez az örök fiatalság titka.
Legyen időd olvasni...
Ez a bölcsesség forrása.
Legyen időd imádkozni...
Ez a legnagyobb erő a Foldon.
Legyen időd szeretni, hogy mások szerethessenek...
Ez Istenadta kiváltság.
Legyen időd barátságosnak lenni...
Ez az út a boldogság fele.
Legyen időd nevetni...
Ez a lelek muzsikája.
Legyen időd adni...
Túlságosan rövid a nap ahhoz, hogy önző legyél.
Legyen időd dolgozni...
Ez a boldogulás ára.
Legyen időd cselekedni tiszta szeretetből...
Ez a Mennyország kulcsa.
Figyelj a Mára!
A tegnap csak álom,
a Holnap csak látomás:
a helyesen megélt Ma tesz
boldog álommá minden Tegnapot,
és minden holnapot reményteljes látomásá.

A szív s a szem

A szív érez, a szem kutat,
Szép lány szerelméhez utat.
A szív dobog, a szív sóhajt
Ha a lány távol nincsen,
A szem ellesi az óhajt:
- Mit kívánsz édes kincsem?

Ha eltűnik a szerelem,
A szív kérdi: - Mi lesz velem?
Önző szív! magára gondol
S csakhamar életre kel.
S nem gyötrődik semmi gondtól,
Hisz gond nélkül válik el.

A szem, ha nincs vis-a-vis-ja,
Rejtett kincsét előhíjja,
S mosogatja gyötört lényét,
De ez már mit sem segít,
Vissza nem kapja a fényét,
Ha elsírta könnyeit.
/József Attila/

Egyszerű napok

Juhász Gyula - Egy régi nyárból

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A Tisza nyári éjjel kanyarog
Ily unalmasan, nagy esők után
Füzek közt, ha a hold nézi csupán.

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A boldogságos esték olyanok,
Mint elnyújtózó nyárfák árnyai,
Mint jó emberek szelíd álmai.

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
Ilyenkor félénken kopogtatok
A holnapok homályos ablakán,
Ott benn milyen sors árnya les ma rám?

Ó mert szép, csöndes, egyszerű napok,
Én nagyon fázós és fáradt vagyok.
S szívem kiállt kínoktól úgy dobog,
Mint rémlátók, ha messze szél kopog.

Ha szeretsz

Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz.

Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem,melyekről én magam sem tudtam.

Pohárköszöntő

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

/Kányádi Sándor/