2009. május 14.

Egyedüllét

Nem futhatsz el önmagad elől. Nincs rá mód - te te vagy. És az egyedüllét olyan alapvető, hogy lehetetlen elmenekülni előle.
Minél jobban próbálsz menekülni az egyedülléttől, annál magányosabbnak fogod érezni magadat.
Ha kezded elfogadni az egyedüllétet, ha kezded megszeretni, ha élvezni kezded, akkor minden magányosság el fog tűnni.
És akkor az egyedüllétben szépség rejlik, határtalan szépség. Egyedüllétre vagyunk teremtve. Ez az egyedüllét a szabadságunk. És nem áll szemben a szeretettel. Valójában csupán az az ember képes a szeretetre, aki egyedül van, és tudja, hogyan létezzen egyedül. Ez a szeretet paradoxona: csupán az, aki egyedül van, az tud szeretni, és csupán az, aki szeret, az lesz egyedül. Ez a kettő együtt jár. Ezért ha képtelen vagy egyedül lenni, képtelen leszel szeretni is. Akkor az úgynevezett szereteted csupán menekülés lesz önmagad elől. Nem lesz valódi szeretet, nem lesz valódi kapcsolódás. Ki fog kapcsolódni kihez? Még önmagadhoz sem kapcsolódsz, hogyan kapcsolódhatnál máshoz? Nem vagy jelen - ki fog kapcsolódni a másikhoz? Tehát a szeretet egy hamis változata létezik a világban: menekülni próbálsz önmagadtól, a másik is menekülni próbál önmagától, és mindketten a másikban kerestek menedéket. Ez egy kölcsönös átverés. Az. első dolog, hogy megismerd a saját cölibátusodat, lényegi cölibátusodat - hogy megértsd, egyedüllétünk adja egyediségünket. Működj ebből az egyedüllétből. Még a szeretetednek is erről az alapról kell működnie. Akkor képes leszel szeretni.
OSHO

A változás


Sose feledd, hogy a változás az élet.
Minden egyes pillanatban maradj elérhető az új számára.
Amikor az emberek ragaszkodnak a régihez, nincs változás.
A változás az újjal érkezik. A régivel nincs változás,
de az emberek ragaszkodnak a régihez,
mert az biztosnak látszik, kényelmesnek, ismerősnek.
Együtt élsz vele, ezért ismered, már jártas vagy benne,
nagy tudásod van róla. Az újjal megint tudatlan leszel. Az újjal talán megint hibázol; az új ki tudja, hová vezet? Ezért támadnak a félelmek, és ezek miatt a félelmek miatt
ragaszkodsz a régihez. És abban a pillanatban, hogy ragaszkodnikezdesz a régihez, felhagysz a virágzással. Maradj elérhető az új számára. Mindig halj meg a múltnak. Vége!
A tegnap az a tegnap, és sosem jön vissza. Ha ragaszkodsz hozzá, meghalsz vele együtt;
a síroddá válik. Nyisd meg a szívedet azelőtt, ami érkezik.
Üdvözöld a felkelő napot, és mindig mondj búcsút a lenyugvó napnak.
Érezz hálát - olyan sokat adott -, de a hála miatt ne kezdj ragaszkodni hozzá.
Ha emlékezni tudsz erre, életed fejlődni, érni fog.
Minden új lépés, minden új kaland új gazdagságot hoz.
És amikor az élet egésze mozgás, mire eljön a halál, olyan gazdaggá válsz,
és olyan sokat tudsz a legvégsőről, hogy a halál nem tud elvenni tőled semmit.
A halál csak a szegény emberekhez jön el - azokhoz, akik nem éltek.
OSHO

Belső nyugalom


Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélékre vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond meg tehát magadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.

(Marcus Aurelius)