2009. május 15.

Hozzád szól

Így szól Isten:
Már régen akartam veled beszélni,
de te nem hagytál rá időt.
Már régen akartam neked mondani:
,,Itt vagyok számodra.''
De te féltél.
Már régen akartam neked mondani:
,,Ne félj, mert én veled vagyok.''
De te nem hittél nekem,
hanem távolinak, elérhetetlennek,
halottnak tartottál.
Már régen akartam veled beszélni,
de te nem hagytad,
hogy kibeszéljem magam,
mert ugye te szabad vagy a döntésben,
hogy hallgatsz-e rám, vagy inkább elzárkózol.
Ha kész vagy szavaimat meghallani,
akkor szeretném neked mondani:
,,Örök szeretettel szeretlek téged.''(Jer 31,3)
Szeretetem öröktől fogva mindig ugyanaz marad.
Akár felém fordulsz, akár elfordulsz tőlem
én szeretlek téged!
Szeretlek, mert élsz.
Szeretlek, mert fejlődő lény vagy.
Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert az én gyermekem vagy.
Szeretlek, mert térben és időben,
egy meghatározott hely és idő korlátai között élsz.
Szeretlek, mert nem élhetsz reménység és hit nélkül.
Örök szeretettel szeretlek téged.
Rám bízhatod magadat.
Számodra mindig van időm.
Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran.
Éjszaka vagy nappal.
Gyere hozzám, ülj mellém, nem kell semmit mondanod.
Látlak téged.
Szólj, ha szeretnél mondani valamit.
Beszélj, kiabálj, átkozz, imádkozz,
imádj, fuss el, jöjj vissza.
Én örök szeretettel szeretlek téged.
Még mielőtt a világra jöttél szerettelek téged.
Már akkor az én szeretetem adott neked életet.
És mert szeretlek, nem halhatsz meg.
Nem tudlak megsemmisíteni, mert szeretlek.
Bármit is csinálsz, én utánad megyek.
Ha már egy anya sem hagyja el gyermekét
bármi rosszat tesz is,
hogyan is hagyhatnálak el téged,
hiszen szeretlek.
Engedd magadat szeretni!
Nyílj meg, engedd,hogy szeresselek téged.
Engedd, hogy szeressenek az emberek,
akik rád mosolyognak.
Engedd, hogy szeressenek az emberek,
akik veled vannak.
Engedd magadat szeretni!
Engedd, hogy szeresselek téged
a föld és a csillagos ég minden szépsége által.
Én örök szeretettel szeretlek téged.
Kisember.
Én örök szeretettel szeretlek téged.
Ismerem történetedet,
semmi sincs elrejtve előlem.
Várok, amíg te igent mondasz nekem.
Nem kényszerítelek.
Itt-ott keresztezem utaidat
és várok - tele reménnyel,
félelem nélkül; hitvallásodra.
Várok bizalmadra.
Nem érek el semmit, ha félsz tőlem.
De hogy elnyerhessem bizalmadat,
én a te Istened, mindent megteszek érted.
/M. Gud/