2009. február 11.

Négy gyertya


Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend,hogy körülöttük,hogy,hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első:
-ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második gyertya azt mondta:
-ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem... A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
-ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hírtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
-de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hírtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj!Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit. Add urunk,hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Had legyünk eszköz a kezedben,amely segít megőrizni gyermekeink szivében a HIT,REMÉNY,SZERETET és a BÉKE lángját!!!

Nincsenek megjegyzések: