Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sohasem tudhatom:
szoríthatom-e még
azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év múlva.
S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
vagy a Tejút valamely csillagán -
Vidám viszontlátásra mégis, mégis!
/Reményik Sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése