Ha az ember fiatal, olyan nagynak látja a világot, azt hiszi, hogy az mind tele van az ő barátaival, szeretőivel, alázatos szolgáival, akiknek mind nincsen előbbvaló dolguk, mint az ő lába számára egyengetni az utat, őt magasztalni, karjaikon hordozni, szerelmükkel boldogítani és a fejük fölé emelni. Lassankint aztán mind összébb szorul a világ. Minden nap egy leckét veszünk, míg utoljára megtanuljuk, hogy az egész világ az otthon négy fala, s ami benne egyedül a mienk, az a nő, az anya és a gyermek./Jókai Mór/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése