Szavak, szavak, szabadító szavak,
Ó, hányszor, hányszor ócsároltalak! Pedig hurcolni ilyen életet
Csak szavak szent mámorában lehet. S be nagy dolog kimondani a szót,
A kellőt, illőt, épp-odavalót, Pótolhatatlant és páratlan-egyet, Melyet az Isten csak nekem teremtett,
Melynek gyökere földi szenvedés,
És földi szenny, és földi szerelem,
De koronája csillagokig ér,
És benne zúg a világegyetem /Remenyik Sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése