2011. június 21.

Kacatok

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy.
Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek,
érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül,
aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi.
Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan
holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből,
valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez,
egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz.
Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket
hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk
a romantika.
Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak
mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet,
aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
/Wass Albert/

2 megjegyzés:

Aurora Irrealis írta...

Remek képválasztás!
Ha érted mire gondolok!

sztojanka írta...

Ugy gondolom értem mire gondolsz .