Összevisszaság

Néha még hiányzik, de már csak néha.

Vajon egyszer ez is elmúlik?

Lehet évek múltán már a nevét se tudom majd?

Félek ettől azért.

De talán pont ez a félelem az, ami nem engedi,

hogy elfelejtsem.

Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom

Azt látom néha szinte idegen a családom

Ez mind az én hibám, mindenért bocsánat

Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat

Sötét és hideg nincsenek emlékek halomban

Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban

Érzelmeim tengere befagy, és kiapad

Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag

Csak most érzem tettem, szörnyű oldalát

Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda rád.

(Children of distance - Sivatag)