Tovább Tovább

Zúgó, vad viharokkal jöttem,

Dühödten a tengert köptem.

Álmodoztam csillagporos égről.

Boldogságról, hitről, fényről.

Lelkemben egyre gyűltek álmok, -

De őrült gyilkos a ma, - az álnok!

Veszett, céltalan rohanásba űzött,

Nehéz gondnyavalyákba fűzött!

- Ki csatára száll, - győz, - avagy elveszejtik…..

-Tovább! - Tovább! - Tovább! - Meddig?

Égettem a gyertyát kétvégről üszkösre,

Tettem, s toboroztam a jóra, üdvösre.

Habos lóként zablát tajtékkal harapva,

Küzdve és tusázva maradtam magamra.

Noha nem ölel át és ráz a félelem,

Félretaposott, rongyolt az életem.

Szétszakadtak álmoknak burkai,

Kénszagot lehelnek pokolnak árkai.

Lelkem még tüzel, - de agyam már hideg, -

-Tovább! - Tovább! - Meddig? - Minek?

/Csapó Lajos/