Írogatok. Folyik tollam alól a szó,
Mint hordó csapján a jó innivaló.
Csurog-csepeg, vagy árad gáttalan,
Konkrét céllal, vagy néha céltalan.
- Utamat keresem, tapogatok,
Óvatosan lépek, akár a vakok,
Felfigyelve minden kis zörejre,
Próbálgatva - hogyan miként, merre?
Lassan tisztul a kép, kristályosodik a gondolat,
Testet ölt és irányt mutat.
Szívós türelemmel utána megyek,
Lehetnek előttem rónák, hegyek,
Megmászom mind a bérceket,
Bányászok ritka érceket..
- Vagy felmegyek, hol a hó
És jég a sziklaormán a takaró.
Hol szabad szilajon vad szelek cikáznak,
Hol a rege szerint az Istenek tanyáznak.
-Vagy még tovább! – Ki az űrbe!
Átlépve a határt,
Bejárom a galaktikát
_S ha nem találom meg azt, mit keresek,
Visszatérek csendesen és megpihenek.
/Csapó Lajos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése