Magamról magamnak és Neked
Könnycsepp a szempilládon este: én vagyok. Én vagyok az a kíváncsi csillag, mely rád kacsingat és rád ragyog. A csók, a csókod, az is én vagyok. Végigálmodom az álmodat, ölelésedben én epedek el, csak én tudom minden kis titkodat. A kulcs vagyok, mely szíved rejtett zárjait kinyitja, s a nyíl vagyok, amely sivítva holttá sebzi vágyad madarát. A dal vagyok, mely belőled zokog holt mámorok tört ívén át az éjbe: s én vagyok az a sápadtság, amit éjfél után, ha bálból jössz haza, rád lehel a sarki lámpa fénye.
Csak élni akartam őszintén, Ahogy én képzeltem el, Gyönyörű célok felé futni, És érni őket el. Két lábbal járni a földön, De fellegek közt a fejemmel, És élni úgy, hogy akit szerettem, Soha ne felejtsen el. De az egész csak hazugság volt, Szép mesék csupán, Gyermekfejjel szült álmok, Amik mindig várhatnak rám. Könnyes szemmel, ébredezve, búsan Elmentél, és rájövök, hogy mily Sok az amit én nem értek meg. Az egész csak hazugság volt, Szép mesék csupán, Gyermekfejjel szült álmok,
Amik mindig várhatnak rám.
Tisztelem a személyiségedet, és mivel érzem, hogy te is tiszteletben tartod az enyémet, sohasem foglak azzal lealázni, hogy másmilyenné formállak. (...) Amíg velem leszel, szabadon dönthetsz mindenről, még akkor is, ha a döntésed nekem fájni fog. Én szabadon döntöttem arról, hogy nem veszem ki a kezedből a szabadságodat, mert így tartom tisztességesnek. És a közös életünkben ehhez fogom tartani magam. 
